nA,

hát a sulikezdés már rég megvolt, ám az eső nem akar abbamaradni... pedig egy hete mind esik lefele, jócskán megunhatta volna. erről jut eszembe, általánosban a magyar tanárnőnk belénk verte: soha nem kezdünk mondatot "hát"-tal. Mármint azt verte belém, hogy ez mindig eszembe jut, valahányszor úgy kezdem a mondatot. (de) Hát ha úgy kell...

a gItÁr

Mostanában ezt hallgatom folyamatosan. Valamit tud ez az ember..és az nekem nagyon tetszik:)) Pat Metheny!

mEsE nInCs,

itt a sulikezdés. És az eső. Ez a kettő itt errefelé, minálunk, úgy tűnik, összefüggésben van. Mert ahány sulikezdésre én emlékszem, az én koromból, az is mind esőzéssel volt egybekötve. Csak, hogy halmozzuk az élvezeteket...:P

mEgLePő...

A héten történt velem. Kedd este..kikísértem egy barátnőmet az állomásra, aztán hazafele jövet, az egyik utcán láttam, hogy nem messzire előttem egy öreg nénike megy, nagyon meggörnyedve, s mindkét kezében láthatóan nehéz szatyorral. Megszállt a jóindulat, gondoltam, segítek neki. Erre készülendő, el is raktam a pufuletet:D, és megszaporáztam lépteimet, hogy beérjem az öreg mamát. Megszólítottam; elég meglepődve válaszolt kérdésemre, hogy t.i. merrefele tart; de aztán rajtam volt a sor, hogy meglepődjek, mikor, felajánlásomra, hogy segítek vinni a csomagját egy darabig, határozott visszautasítással válaszolt. Próbáltam megnyugtatni, hogy nem akarok semmit se ellopni tőle, én csak segíteni akarok, ám meggyőzőerőm igencsak gyengének bizonyult... a szeméből határozottan félelem sugárzott, és szabályosan hátrált, míg - azért kategorikus - hangon kijelentette: "Nu! Nu-mi ajutati in nimic!". És amíg tényleg ott nem hagytam. No, hát kénytelen voltam jóindulatomat zsebrevágni, és továbbslattyogni egy kis hümmögéssel és vállrántással.. van ilyen is.
Csak úgy átfutott az agyamon: sokan/sokszor így viselkednénk mi/én is Istennel... ?

aZ a jÓ

a változatos időjárásban, hogy mindig van, amire panaszkodni. Tegyük fel, hogy az embernek semmi más gondja-baja nem lenne..minden tökéletesen működne... akkor is ott van az időjárás, ugye, ami mégis valahogy mindig másképp alakul, mint ahogy szeretnék! így aztán mégiscsak lenne - szerencsére -, miben kitölteni a normális panaszkodási igényt.
Mert azt mindenki nagyon jól tudja, hogy amikor meleg van, akkor igazából kicsit hűvösebb kéne legyen, sőt, egy kis eső sem ártana, mert ha így megy tovább, szárazság lesz... de aztán, ha esik az eső, akkor miféle dolog az, hogy nyáron esik, meg különben is, nagyban ront a hangulaton... ha kánikula van, mi azt nem bírjuk, nem vagyunk hozzászokva (biztos a globális felmelegedés az oka!), és a havas télről álmodozunk, télen meg nem jó mert latyakos az út a hótól, és a verőfényes napról álmodozunk... Egyszóval, úgy sosem jó, ahogy van. Egyeseknek, persze, mert még vannak egy páran, akik szeretjük az épp aktuális időjárást, vagy legalábbis elfogadjuk panasz-szó nélkül..
Ez egyébként csak onnan jutott eszembe, hogy a tegnap olyan dögmeleg volt (37 fok ár-nyék-ban!!!), hogy az már kibírhatatlan. És, főleg, hogy ráadásul szeptemberben. Augusztusban sem volt ilyen, nemhogy szeptember.......................:P

lLitTlE mAlAc

tRéJ dZsí

Trei G.
Na most mondtam ki a nagy okosat, mire magam is szinte odakerültem:))
Megnyílt a Crisul alatt végre-valahára a supermarket, ugye, az élelmiszeresrészleg, úgyhogy nem kell már messzire menni egy kis ezért-azért, szóval mindenért..
Persze mindenki nagyon várta, hogy nyisson, meg akkora híre volt, hogy aszittük - legalábbis én aszittem -, legalább akkora nagy durranás is lesz. Na tegnap le is mentem körülnézni, aztán megállapítottam, hogy szép, rendezett, csillogó padlós, meg minden, de hát nem is olyan nagy, meg nem is olyan bő a választék, meg.... aztán meg jó, hogy észbekaptam: tessék, ha már jobb lett, mint ami előtte volt, megjelenek én is a még nagyobb igényeimmel! Miért is örüljek annak, hogy legalább 3x akkora, mint ami előtte volt a földszinten, meg, hogy több kassza van, így nem kell annyit sorba állni, és, hogy van tologatós kocsikosár, meg van kissebb kosár, de az is kerekes és a földön húzhatom, meg így is nagyobb a választék, mint ami volt, meg a húst ledaráltathatom ott a szemem előtt (ez már rég izgatta a fantáziám, hogy vajon lesz-e ilyen lehetőség), meg...szóval annyi minden új.
Úgyhogy "shut up"-ot kapott a panaszkodós, feleslegesenigénykedős fél, és most szabad nekem örülni a jobbnak, mint ami volt...