mOsT lEhEt

rámférne egy kis teázás. Egyedül vagyok itthon, és apura gondolok. Benn van. Minden olyan szívszorítóan ismerős ott: a negyedik emelet, ugyanaz a szoba, ugyanaz az ágy... és persze ő is emlékszik minderre. Neki is ismerős. Azóta nem jártam ott.. Próbálkozom nem képtársításokkal elborítani az agyam.. hiszen még semmi sincs, se jó, se rossz... néha összeszorul a torkom, ha arra gondolok, ebből simán lehet még egy kálvária... de ugyanúgy minden szépen rendbejöhet, és nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Elég minden napnak a maga baja, mondta A, és mennyire igaza van.. nem kell a legrosszabbra gondolni:) Nem kell.