Nem kell nekünk csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág.
2009. augusztus 27., csütörtök
iD/GéZeT:)
Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?
Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése