139. zSoLtÁr - kÖnYöRgÉs

„Te vagy a kora reggelnek és késő éjszakának Istene, a hegycsúcsoknak és a tengereknek Istene. De Uram! Az én lelkemnek messzibb távlatai vannak, mint a kora reggelnek, mélyebb homálya, mint az éjszakának, nagyobb magaslatai, mint a hegycsúcsoknak, és feneketlenebb mélységei, mint a tengernek. Te, aki mindazoknak Istene vagy, légy az én Istenem! Én nem érem el lelkem mélységeit és magasságait. Cselekvéseimnek vannak olyan indítóokai, amelyeket nem tudok kinyomozni, vannak álmaim, amelyekről nem tudom, honnan jönnek. Vizsgálj meg engem, Istenem!”