éS iGeN,

meghalásukban még szebbek. Ahogy napról napra kicsit jobban kinyílnak, kicsit lejjebb hajolnak... minden hazaérkezéskor és elmenetelkor megnézem őket, és minden hátramenetelkor, és... egyre jobban a szívemhez nőnek; mire aztán már teljesen és menthetetlenül megszeretem őket, elnyílnak, és eltűnnek a kertünkből. Végig kell nézzem, ahogy a szépek, akiket szeretek, előttem pusztulnak el. Mindenben van valami megrendítően, visszafordíthatatlanul szomorú.