Nem kell nekünk csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág.
2010. április 9., péntek
áPriLiS hArMaDiKáN
ahogy virágoztak a magnóliafák, ahogy kidíszítették az ablakokat, ahogy egybefolytak a színek, ahogy énekeltek a feketerigók, , és ahogy megkérdezte, hogy így is szeretnél-e? És azt feleltem: szeretnék; nagyon szeretnék. És szorosan átöleltük egymást.
Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
14 megjegyzés:
Na végre! Nem győztem várni :)
hát igen, szépek is a képek....:P:D
hajjajajaj:)
én is mind lestem, mikor írsz még...P
olyan Leásan írtad le, úgy, hogy a csattanó a végén van, olyan feszültségkeltő:)
tetszett!
köszi!!!
Hogy így?:)) Feketén mint a rigó?:))
Jaj, Imi!
nice...
Nagyon szép
Imi,olyan lehangoló tudsz lenni néha!Látszik h pasi vagy.
Na végre!!!!!!!!!!!!!!
a képen nem egy fekete rigó van?:)))
Tudom, hogy azért az szépen énekel:)))
he-he-he:)
Imi, Imi...:P:P
szép!!!:)
:)
Megjegyzés küldése