mostmár kopogtatós szomszédaim. Eddig ebből az élvezetből nekem csak annyi jutott, hogy hallgattam mások sztorijait.
Hát hiába, nem tehetek róla, hogy az, hogy élek és mozgok, bizonyos zajokkal jár. Igaz, hogy szeretek zenét is hallgatni, ezt a hibámat nem tagadom, de - mentségemre legyen mondva - nem hívom ki a sorsot magam ellen efféle bűnös szokások csendidőn kívüli gyakorlásával; illetve az is igaz, hogy abban, hogy az elválasztófal igen vékony a két lakás között, én éppolyan ártatlan vagyok, mint ők. Illetve az is igaz, hogy én se kopogtatok át egyből, ha fáj valamim:P
Na de nem baj; tanulom a békességes tűrést:D, illetve tervezgetem, hogy ha egyszer "elcsípem" őket, pl az udvaron, majd kedvesen megkérdem, hogy miért kopogtatnak át folyton és mi a céljuk vele?:D:D:D Én tényleg kíváncsi vagyok rá:D De tőlük akarnám hallani:P:D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Kérdezd meg Fricit..ő is tudott kopogtatni már egész kicsi korában:)
:))
s akkor mit mondtak?
hat azota meg nem beszeltunk:)).. nagyon ritkan latni oket:) ennyire ritkan:D
Akkor meg mit vannak úgy oda?-meg vissza!
szóval, ha összetalkozol velük, akkor megmondod nekik, hogy hiába kopogtatnak, a falat nem tudod kinyitni... :)
Megjegyzés küldése