mÁr

kb kicsivel a felén túl vagyok a fogimplantánciós procedúrának. Fél évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy szép délután rettegve átmentem a fogorvoshoz, hogy akkorhát jöjjön, aminek jönnie kell. (najó, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor már egy éve kezdődött, ugyanis egy fél évembe telt, míg összeszedtem a bátorságom ahhoz a bizonyos szép délutánhoz...nade most a pontosság nem elsődleges szempont..).
Szóval fél óra alatt kb meg is volt az implantáció (mi ez ahhoz a fél év felkészüléshez képest??!?), ami annyiból állt, hogy beléfúrtak a csontomba egy nagy csavarot. Ja, meg persze antibiotikumos kezelésből. Na, akkor kellett várni (még) egy fél évet, hogy ugye lássuk, befogadja-e a szervezetem azt az idegen anyagot vagy sem. Befogadta. És letelt a fél év, talán még picivel több is, aztán mondtam a szomszédéknak, hogy jó lenne, ha 22.ig meglenne az a hiányzó fogacska is, mivelhogy eljegyzés meg ilyen apróságok...
tehát ma reggel megvolt a következő lépés: a nagy csavarba beraktak egy valamivel kissebb, de még mindig nagy csavart, ami kb félig megy bele a nagyba, és picikét kilátszik. Namostugye megint várni kell, hogy a felsértett íny begyógyuljon. Ha nagyon szurkolok, akkor hétfőig ez összejön, márpedig én nagyon szurkolok, mivel akkor marad egy szűk hetem a szóban forgó hiány pótlásának elvégzésére, és ez a szűk hetecske nem kelt bennem olyan érzést, mintha milyen sok időm lenne.
De ezt már megszokhattam: ha valami kell, akkor sürgősen kell, és a világért se jönne úgy ki a lépés, hogy normális tempóba haladjanak a dolgok...ígyhát ezen már nem is idegeskedek, inkább csak annak szurkolok, hogy meglegyen és szép legyen, mire kell... de annak nagyon!!:D:D