nem így kellene kezdenem itt a 2011et, ilyen kaliberű bejegyzésekkel, sem pedig így zárni az ezelőttit, ha úgy tetszik, és csak utána kezdeni, és lesz ez jobb is meg szebb is, de ma este úgy elkapott valamiféle vágy és hiányérzet, hogy sajnálom, ennyire futja. Hiányzana egy hirtelen és bármikor és akármikor lelkesen összejövő társaság, talán az a megszokott és jól ismert és otthoni régi összejövős baráti társaság, egy ligrettós társaság, de lehet új is, csak ilyen, akik körében elrepülnek a korán sötét órák és téli uncsi esték, akikkel hangos játszásban élvezzük az élet apró örömeit, akiket bármikor felhívhatok hogy lenne-e kedved és persze mindig lenne, ahogy lenni is szokott, és - szóval tettünk egy halvány próbálkozást, de akiket felhívtunk, nem akartak most társasjátékozni.
Szóval itt vagyok bezárva ebbe az estébe, ebbe a még hány óra is van estig? állapotba, de legalább elkezdtem olvasgatni, és megtetszett néhány jó gondolat és mondat, meg nevettem is olykor, ez jólesett. Na meg D is bohóckodik néha, és az is aranyos. BÚÉK, így is! Meg egyáltalán:)
2011. január 2., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Engem nem hívtál...pedig szívesen mondtam volna, hogy nem tudok:) BUÉK!!
Velem is előfordulnak hasonlók,és akik szeretnek ligrettózni,nincsenek még itthon:(
Azért BUÉK nektek is!
megtanítottad már őket?
lehet, h nem tudják, mire hívod...
értem én, hogy miről beszélsz... szoktam én is így érezni...
majd a gyerekeiddel... társasozhatsz is :) mint én is szilveszterkor.
Lea,
happy new year!
Megjegyzés küldése