Mihály-napi vásárra készültem, a dekupázsolt cuccokkal, s kétszer is kérdeztem az Urat, h mit szól hozzá, menjek ki? kétszer is kaptam bátorítást (egyszer, h megáldja a kicsiny kezdetet, s még egyszer, h megáldja a munkám, már nem tudom pontosan az igét), de mindenesetre elég kellett volna legyen ahhoz, hogy higgyek, nem? de én inkább az időjósoknak hittem, mert nagy esőt és hideget mutattak egész hétvégére, és visszamondtam a vásárt. persze mondanom se kell, h szombaton meg gyönyörűen sütött a nap....haragudtam is magamra rendesen. dehát így van ez, aki okosabbnak képzeli magát, mint amit az Úr kijelent neki, az nem csoda, hogy előbb-utóbb megjárja!
remélem, tanultam az esetemből, s ha az Úr valamit mond, akkor abban bízom, s nem holmi időjosokban...meg mikor miben:)
ajánlom magamnak a lecke megtanulását!:))
vásár híján kértem D.-t, h akkor legalább menjünk el Belényesbe, ha már ide nem jutottunk ki. úgyhogy fogtuk magunkat, és el is mentünk! és nagyon jó volt! de ez már egy másik történet, ugyebár:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése