kÖsZöNöM,

Istenem, ezt a 29 évet.

csak a kegyelem és a szeretet tart...de ez a kettő, nagyon erősen:) és én is erősen kapaszkodom Belé. mert ugye nem elég hinni...meg is kell ragadni.
Erre törekszem....egy életen át:-)

iTt HéTvÉgÉn

konferencia volt, és büfések voltunk, és jól sikerült meg élveztük meg minden, de ezen kívül Isten is hatalmasan szólt hozzám, és életemnek egy olyan pontjára mutatott rá, amire előszöris abszolút nem számítottam:)), és ezért igencsak meglepett:D, másodszor pedig rá kellett jönnöm, hogy bizony ez valóban gond nálam, és nem maradhatok ebben az állapotban.

Tudom ebből semmi konkrét nem vehető ki, de a lényeg, h valamit elvégzett bennem, amiért nagyon hálás vagyok, még ha nem is úgy alakultak a dolgok, ahogy én szerettem volna!

leszek majd konkrétabb is:)

és egyébként az egész konfi nagyon áldott volt, hát, nem tudok mást mondani:) a tanítások szuperek, aki akart, sokmindent tanulhatott, letehetett, léphetett... plusz Isten azt is megadta, hogy bizonyságot tehettem egy ismeretlen embernek a városból, aki a szombat esti előadásra jött (volt hívogatás, ismerősöket stb). Én kimentem a friss levegőre szellőzni picit, mert émelyegtem, ez a fiatalember meg kiment egy cigiszünetre csalódottságában, hogy nem valami tudományos, "szenzációs" dolog lesz, hanem csak ilyen "győzködés hogy higgyé meg ilyenek", ahogy ő fogalmazott.:)) (ugyanis a konferencia témája "2012...és ami utána jön" volt) Végülis tökjót beszélgettünk, és én olyan boldog vagyok, mert tovább adhattam valamit abból, amit Isten nekem adott és láttam rajta, hogy elgondolkodik, és jó kis párbeszéd volt, és Isten előkészíti a jócselekedeteket, amiben járnunk kell, mert lám-lám, még egy rossz közérzet és még egy szellőzés sincs véletlenül!!:)

nAhÁt!:) TeLePáTiA (??)

vasárnap éjjel azt álmodtam:)), hogy terhes vagyok:)), de álmomban éreztem, h vmi nem stimmel, mert igazából nem is én vagyok a terhes, és, hogy elfolyt hirtelen a magzatvizem!! s akkor ott álltam (de mintha nem én lettem volna), és arra gondoltam, hogy menni kell a szülészetre, utána meg, hogy dehát akkor lehet csak szülni, ha jönnek a fájások. na ennyi volt. talán meg is ébredtem rá, hogy milyen fura egy álom ...:)

hétfő délelőtt telefonált apósom, hogy vasárnap éjjel, vagy pontosabban hétfő hajnalra virradólag megszülte D. ágán egyetlen sógornőm, Helga az első babáját, Jonatánt.

az egész váratlanul (3 héttel hamarabb jött a kiírtnál) és hirtelen történt.

vasárnap éjjel, olyan 2 tájt, mesélte H, mint egy nagy rúgásra ébredt, és, h elment a magzatvize. akkor gyorsan összehajigálta a cuccokat, irány a kórház, és hamarosan napvilágot látott a baba.

egy közös barátunk, Z is elmesélte H-éknak, hogy hétfő reggel ébredéskor azt kérdezte a feleségét: "nem jött sms Istiéktől, hogy megszületett a baba?" nem jött, csak du, de tényleg megszületett a baba....:)

Jonatán egy csodaszép kisfiú, tegnap voltunk bent nála, és egyszerűen - háát, nagyon édeske!!;;)

Isten éltesse!:)

jÓ, hOgY

elvittük a gépet Belényesbe a Zsefi bemutatására, de az elemeket meg otthon hagytuk!:)) azaz felejtettük. így történhetett meg, hogy eme szép napról semmit sem örökíthettem meg képekben, rendes géppel:(

történetesen Roziék is otthon felejtették az övéket, Adina is a sajátjukat, tehát azért néha összejönnek így is a dolgok..:))

ettől függetlenül persze csodaszép volt, a tanítás d.e. s d.u. is olyan mélyreható, építő, a gyerekáldás momentuma is szép (mégha sírtak is a babák:P), s utána (meg előtte is) együtt a család egy részével, ami már nagyon hiányzott!:)

s útravalóként még kaptunk sok-sok sütit is Adinától, aminek D. örül nagyon, meg sok paprikakrémet, aminek meg én örülök nagyon!

Zsefi pedig csupa édesség, nem csoda, h mindannyian körülrajongtuk!:D

Hát így volt ez, egy napba besűrítve, lelki-szellemi feltöltődés!:)

sZeRdÁtÓl

magyar állampolgár is lettem. vannak képek róla bizonyítéknak:) Ja, és papír is, persze:))

Na meg állítólag lesz magyar személyim is, ha már itt élek, és utána igényelhetek magyar útlevelet is. a magyar igazolványról nem kérdeztek semmit, szerencsére, tehát úgy gondolom, hogy ha nem akarják elvenni, az csak azért lehet, mert még használhatom:-))

Szép volt és megható, bár, be kell valljam őszintén, kicsikét rosszul esett, hogy senki sem tudott az otthoniak közül eljönni. Persze értem én, meg sejtettem, hogy hétköznap, aztán a legnagyobb kánikula, aztán pénz meg minden...nem is vártam el, hogy mindenképp; csak ahogy ott ültünk a többi leendő magyar állampolgárral, s ott volt velem D., meg anyósom-apósom, és olyan megható volt, és nem volt senki az én családomból, aki velem együtt meghatódjon...kicsit rossz érzés volt, hiányosnak éreztem az ünnepet. Talán azért, mert eddig életem egy fontos eseményéről se hiányzott a családom...na ezt is meg kell szokni idővel, attól tartok. Nem baj, remélem, menni fog...:-)

egyébként viszont jó volt, az alpolgármesterrel kezet foghattam, aki átadta a legfontosabb dokumentumomat arról, hogy magyar állampolgárságom van, illetve egy dögunalmas könyvet, amivel kívántak kellemes debreceni életet ha jól emlékszem. Na ha a könyvön múlna...:-)) (nem azon múlik szerencsére.)

Utána apósomék meghívtak egy fagyira minket, az esemény apropóján. Soha nem ültünk még be ide, eredeti olasz főzött fagyi, tudom sok helyen ugyanezt állítják, de itt tényleg az volt, rettenetesen finom és rettenetesen nagy adag, sajnos a végefele fel is adtam a küzdelmet. Ja és (rettenetesen) drága is volt (legalábbis nekem nem minden hétre való), de vendégek voltunk:D

Utána pedig hazajöttünk és vacsira rendeltünk egy-egy pizzát, mert még mindig tartott az ünnep.

Hát így volt, és körülbelül ennyi volt. A képeken utólag csúnyának láttam magam nagyon, amitől kissé kiborultam, de mostanra már helyrejöttem, köszönöm.

Majd ha felkerülnek a pcre, akkor ide is biggyesztek belőlük 1-2 tűrhetőt.

Mindenkinek ajánlom, hogy adja be a papírjait a kettős állampolgárságra, ha még nem tette, kap egy ingyen könyvet meg egy szép dokumentumot:P HAHA! de tényleg! nem árt, ha magyar állampolgárok is vagyunk, ha már magyarnak születtünk....:-)

cSaK eGy TelEfOnHíVáS,

és mostmár hamarosan magyar állampolgár (is) leszek; a másik kettő mellett, természetesen: a román és a mennyei:-))

Tegnap felhívtak a debreceni városházáról, és kedvesen tudatták velem, hogy megérkeztek a honosítási papírjaim, és ha nekem is jó a dátum, akkor - másokkal együtt - augusztus 24.én, szerdán du 3kor lesz az ünnepélyes eskütételem. Mondtam, hogy a dátum nekem jó, gyerek közben nem született (kérdezték, na), és természetesen ünnepélyes öltözetben fogok megjelenni, egy fél órával hamarabb.

Hívhatok korlátozott számban vendégeket, úgyhogy, kedves családom, vegyétek ezt a bejegyzést úgy, mint egy meghívást. Aki szeretne eljönni erre az egyszeri ünnepélyre, azt szeretettel várom/juk!

Még azt is mondta a hölgy, hogy vigyem a régi személyimet mert kicserélik újra, magyarra. Utólag elgondolkodva ezen (mert megilletődöttségemben momentán mindenre csak helyeselni tudtam), egy kicsikét megijedtem; ugyanakkor elhatároztam magamban, hogy én bizony nem adom oda nekik a régit, jó lesz az még nekem, inkább csak elteszem az újat:-)) Persze azért mégiscsak megérdeklődöm ezt addig hogy hogy gondolták.

Hát, ennyi. Ez az 5 hónap is letelt.:)