eZ mÁr a TavAsZ

időrendi sorrendben.

édesapám kertjéből kaptam egy csokorral

 

én-kiskertemben

 

édesapa kertjében (majd 1 hónappal később, még mindig 

bírják...hihetetlen).

Édesapa kertje egyébként tele van hóvirágokkal. Meg már nyílik a kökörcsin is és a nárciszok is kibújtak, a levelek is, de itt-ott már látszik a bimbó is, és hogy sárga lesz benne a virág (otthon voltunk a hétvégén).
Csodálatos ez a tavasz..

nEm LeSz Ez iTt

gasztroblog, nem kell megijedni, csak azért teszem ki ezt a kaját (már másnapi kép, frissibe frissebb, szóval kívánatosabban néz(ne) ki de ígyserossz), mert én "találtam ki" - persze tudom, hogy ezt nagy valószínűséggel már mások régesrégen kitalálták :)), meg nehéz se volt kitalálni, lévén abszolut nem bonyolult, viszont nekem a mások nélkül sikerült most ezt összehozni - csak így csinálgattam, míg ez lett belőle, aztán rájöttünk, hogy mennyire jó, ízletes és szeretjük.

Annyi az egész, h csíkokra vágott csirkemellett odatettem kis vajon/margarinon serpenyőben sülni, aztán majd egy idő után fűszereztem, éspedig: só+bors+curry (nem sajnáltam róla ez utóbbit).
Közben szintén vajon, fagyasztott zökdségkeveréket (mexikóit, amiben zöldbab is van) tettem oda párolni, meg hozzávágtam még egy piros kaliforniai paprikát is, merthogy az kevés volt benne. Aztán ezt szintén sóztam, borsoztam is, és a végefele ezt is jól megszórtam curryval. Hogy sárga legyen (a húst is úgy). Akkor aztán a kettőt összekevertem, még együtt egy picikét rotyogtattam és ennyi. Hozzá egyszerű párolt rizs.
Higgyetek nekem, ez így nagyon fincsi*, az a curry valami csodákra képes...:-))


* nyilván annak, aki alapból nem szereti a curryt, nem tudom garantálni, h mégis ízleni fog. szori.

SüTi

olyan rég nem írtam ide, hogy az ember azt hinné, mást se csinálok, csak sütök egész nap:P
pl ilyesmiket:P
na de nem...hát persze, hogy nem.

cSaK, hOgY mEgJeGyEzZeM

"Mivel Isten teremtette az embert, ezért elkötelezetten ott is áll mellette."
Peter Horrobin

úGy JáRtAm,

mint ez a képsorozat mutatja.
Házibonbont készítettem akartam készíteni, mert a recept írója felbuzdított, írván, hogy kezdők is bátran belefoghatnak, elrontani nem lehet.
(ó, dehogynem. csak még nem találkoztak velem:P)
gondoltam nagy pozitívan, szuper, ilyet fogok ajándékozni mindenkinek:D milyen nagyszerű, egyedi ajándék lesz!
Szóval annyira elrontottam, hogy nagyon. kábé egy lépés sem sikerült; nem csoda, hogy a végén (ugye mondanom sem kell, mennyire voltak guszták ezek a bonbonok:P), Dávid megkóstolva, jóindulatúan a következő megjegyzést tette: "Háát, ettem már ennél rosszabb bonbont is!"
Ezen felbuzdulva én is megkóstoltam, és megállapítottam,  hogy konkrétan ehetetlen a dolog.
Fényképeket technikai okok miatt nem közölhetek.

(Mégis megvesszük a karácsonyi ajándékbonbonokat.)

aZéRt iS jÓ

télen a hidegben a városban mászkálni, mert közben ilyen gondolatok futnak át az ember agyán: "Ha hazaérek, iszok egy jó forró csokit."
:-)

eGy HéT oTtHoN

apuval (közel egy hét pontosabban)
elég ahhoz, hogy utána napokig keseregjek szelíden, meg-meg állva egy-egy gondolat mellett, felriadva, hogy vajon hogy van...és félni, hogy nem sokáig leszek már gyerek. vagy ki tudja...

Egy szép napon

Mindíg az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve, hogy egy szép napon
elönt a sírás, visszafogad szeliden
a régi udvar, otthonunk
borostyán csöndje, susogása.

Mindíg,
mindíg is hazavágytam. 

(Pilinszky János)