úGy JáRtAm,

mint ez a képsorozat mutatja.
Házibonbont készítettem akartam készíteni, mert a recept írója felbuzdított, írván, hogy kezdők is bátran belefoghatnak, elrontani nem lehet.
(ó, dehogynem. csak még nem találkoztak velem:P)
gondoltam nagy pozitívan, szuper, ilyet fogok ajándékozni mindenkinek:D milyen nagyszerű, egyedi ajándék lesz!
Szóval annyira elrontottam, hogy nagyon. kábé egy lépés sem sikerült; nem csoda, hogy a végén (ugye mondanom sem kell, mennyire voltak guszták ezek a bonbonok:P), Dávid megkóstolva, jóindulatúan a következő megjegyzést tette: "Háát, ettem már ennél rosszabb bonbont is!"
Ezen felbuzdulva én is megkóstoltam, és megállapítottam,  hogy konkrétan ehetetlen a dolog.
Fényképeket technikai okok miatt nem közölhetek.

(Mégis megvesszük a karácsonyi ajándékbonbonokat.)

2011 - kArÁcSoNy éS tÉli PiHeNő iTtHoN éS oTtHoN:)

itthon - anyósoméknál:

itthon - itthon:

itthon - otthon:

kArÁcSoNyRa

csak egy Ige, ami nekem idén ünnepre a "csillagom":

"...hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messze egyikünktől sem." ApCsel 17:27
kerüljünk közel, nagyon közel a Megváltóhoz ezen az ünnepen!

én nagyon vágyom rá!

Boldog Karácsonyt minden erre tévedőnek (is)!:):)

EmLéKsZeM.

nagyon tisztán az első karácsonyra édesanya halála után.
az érzésekre.
az akaratra bennem, hogy az ünnep szép legyen.
minden bent dőlt el. mennyit biztattam magam!
ki mondta, hogy könnyű volt? nem, nem volt könnyű. cseppet sem. állandóan a sírás folytogatott: míg bevásároltam, míg takarítottam, míg az ünnepi ételeket főztem, míg sütöttem, míg a fát díszítettem. az összes gondolatomban.
aztán ott volt édesapa. nem akartam, hogy kettesben szomorkodjunk.
ő felállította a fát, segített behozni, a kis égőket felrakni. és végig mosolygott.
azután díszítettem. közben mentek a szép karácsonyi dalok, ahogy kell. aztán valahogy erre(http://www.youtube.com/watch?v=1i9G60wvH7Y) a dalra keveredett, nem is tudom, honnan volt meg; sose szerettem a csöpögős, túlontúl lírai szerzeményeket. azért abban az állapotban mégis hozzám szólt, főleg a refrén, és hiába, sírnom kellett. nagyon.
de csak folytattam tovább, a fa szép lett, az ajándékok alákerültek...
megterítettem kettőnkre, szépen, ünnepélyesre, mert akármekkora szomorúság is van bennünk, ünnepelni nem szabad akárhogy, s ha vigyázunk ezekre a részletekre, a dolgok szebbé lesznek.
hiányosan is meghitt volt minden; szomorúan-boldog.
még meg sem vacsoráztunk, amikor csengettek, és jöttek Zsókiék. és aztán sorra a többiek...mindenki szemében ott volt a ki nem mondott hiány, láttam, a csonkaság fájdalma; s mégis szép volt...mégis énekeltünk, Krisztus mégis megszületett, hát nem csodálatos?:)

aztán emlékszem a második karácsonyra is, amikor édesapa "lelépett" (talán Adináékhoz?), és akkor még egy plusz akadállyal meg kellett küzdenem: a magány, az egyedüllét terhével. de ez csak akkor teher, ha magunkra vesszük.
Nem sírtam amiatt, hogy egyedül vagyok otthon. Nem sajnáltam "elhagyatott" voltomat. hogy "se anyám, se apám" :)) semmilyen negatív érzést nem engedtem meg magamnak. Hanem minden szabadidőmet azzal töltöttem, hogy szeretteimnek ajándékot készítsek. (na meg az éjszakáimat is:)) )
Bekapcsolódtam Anikóékhoz a karácsonyba szentestén, nagyon szép volt, emlékszem, Roziék is ott voltak meg Juliska néniék, egész szép kis társaság összegyűlt. karácsony első napján délben otthon egyedül pirítóst ebédeltem:)) és? az is ünnepi volt!!!:)
nem kell magányosnak lenni, ha nem akarunk.

(többek között) ezeken a nehéz eseményeken keresztül tanultam meg gyakorlatba ültetni néhány, többnyire elméleti tudást: hogy a világ nem dől össze, ha nem akarom; hogy nem kell magányosnak lenni, ha nem akarom; hogy lehet boldognak lenni minden veszteség, fájdalom ellenére is, ha akarom; hogy a lényeges dolgok kimenetele Tőlem függ, senki és semmi mástól...és hogy mindezekért tenni kell, keményen harcolni értük. csak semmi keserűség, csak semmi önsajnálat, csak semmi közömbösség...Persze, NAGYON sokat segített a család és barátok szeretete, ölelése, figyelmessége,felkarolása, stb, de kellett a hozzáállás is, kellett a küzdés. Ez nem önfényezés, ez szigorú törvény, ami a boldogsághoz kell:)

a harmadik karácsony már itt volt, Debrecenben.
vicces volt:)), mert miután apósoméknál együtt - a számomra új családdal - megkarácsonyoztunk, hazajöttünk D-vel folytatni az ünneplést, kettesben, meghitten. közös programunk azzal kezdődött, hogy a gyökeres fenyőt, amit vettünk, kábé másfél órán keresztül próbáltuk kitámasztani, alátámasztani, oldalról kipóckolni, egyszóval mindent megpróbáltunk, hogy a fa egyenesen álljon, de nem sok sikerrel. ugyanis ahogy a benti hőmérséklet miatt a fagyos föld kiengedett, az addigelé egyenesen álló fenyőcske igencsak megdőlt. semmi sem segített rajta:))
D az akció végére úgy felbosszankodott, hogy már a karácsonyozástól is elment a kedve. aztán csak sikerült lelket önteni belé, mert hát én nem adom fel (a szilágyi vér itt sem mondott csődöt, csak van abban jó is:P), és végül mégiscsak szép lett az este hátramaradt része is:)

hogy az idei ünnep mit tartogat? valamit biztosan.:)
szeretek ünnepelni, és bár sokszor nem tudok még magamnak sem megfelelni, reménykedem, reménykedem, reménykedem...és harcolok a szépért:)

Boldog készülődést mindenkinek!:)

pErSzE,

nekem is volt születésnapom, a családból én nyitom a júliusi banzályt.
Érdekes volt, hogy legtöbb tesóm és barátnőm vagy megfeledkezett róla, vagy túl foglalt volt, így sok köszöntés elmaradt. Ebben az a jó, hogy az utána következő hetekben ezek az elmaradt köszöntések szépen becsorognak, akár egy-egy fagyi vagy csoki társaságában.
D. azonban oooolyan aranyos volt, elhalmozott sok-sok meglepetéssel, marcipánkrumplival, virággal; és mindennek a tetejébe vagy főleg vagy és, másnap elvitt Visegrádra, méghozzá hajóval!
Igazán tökéletes szülinapi ajándék! Bánja a csoda, hogy telnek az évek, ha az ilyesmivel jár!...;-))

Mi a Táncsics hajóval utaztunk.

Visegrád utcái nagyon szépek, hangulatuk olyan folyton szabadságolós. Ebéd, séta után irány fel a várba! Természetesen gyalogosan;-)

Míg D. pihenget (de szép szád van, kedvesem!;-):*),

én a híres dunakanyart fényképezgetem:)

Végül D. is odajön hozzám, készítenek nekünk közös képet kedves turisták.

Szépségek várablakokban várudvarról.

Délután pedig vissza Pestre, hajófordultával...:)

A hajón fúj a szél!!!!:D

Ez már Budapest, alkonyodik a Parlament felett.

Naplemente.

Köszönöm:)

jÚLiUs 16

apum szülinapja:)

Rozi ötlete volt, last minute akció stílusban hoztuk össze, de nagyon bejött! Apunak hegedűt vettünk 78. születésnapjára. Nagyon örült neki! Mondta is Iminek telefonba, hogy elhúzom a nótádat...;-))
Kicsit nehezen, de mégiscsak összejött az ünneplés a család váradi részével. Szurkoltam is neki, hiszen ez az utolsó alkalom, hogy apu szülinapját ebben a felállásban tartsuk: én még itthon, ő még ebben a házban...
énekeltünk néhányat, szépen, több hangra, aztán mikor megkapta a hegedűt, játszott ő is velünk. Sok év telt el azóta, hogy utoljára hegedűlt - talán évtizedek is -, mégis olyan ügyesen vette kézbe, hangolta be, mondta Ancsának, hogy adj egy A-t, adj egy E-t... az ember csak elcsodálkozik, hogy miket tud az apja.
Új még a hangszer és gyorsan hangolódik le, a kéz meg kijött a gyakorlatból, de mégiscsak megszólalt. Nekünk az is nagyon szép volt.
Aztán azóta elő-előveszi, többször is egy nap - egyre tisztábban szólnak azok a hangok. Jó hallgatni...:)

Isten éltesse sokáig édesapánkat!:)

eLjEgYzÉsI kULiSsZaTiTkOk

leírom már, míg emlékszek rájuk...

(május 22 - míg emlékszem erre is pontosan...:P )


Már-már azt hittem, hogy nite, ez egy olyan alkalom, ahol minden tökéletes lesz? úgy értem, mindig van valami, amit elfelejtődik, vagy ami nem lett jól megszervezve, vagy ami utolsó percben történik, vagy derül ki, hogy mittomén... de itt semmi ilyesmi nem volt; úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben;
szóval épp ilyesmin gondolkodtam, délután 2 volt, még egy óra az ünnepség kezdéséig, épp a zenéket írtuk meg nagy nyugisan egy CDre, amikor telefonál Gyuszi, h szóltak a Góbétól, h a virágok még sehol, pedig délelőttre ígérték... jó, hogy volt számom M.tól. Felhívom, mire ő elképedt és rosszat sejtető hangon: mában egyeztünk meg? Nem a jövő hétben?...
nos, becsületére legyen mondva, 20 perc alatt 8+2 csokrot elővarázsolt; igaz, nem olyanok lettek, mint amiben megegyeztünk, és ez kicsit fájt is, meg így már nem is tetszett annyira, de hát ezt más nem tudta-látta, így ez is tetszett nekik...:)

Háromnegyed 3kor, mikor már felöltözve és indulásra készen álltam, véletlenül leöntötték a ruhámat hajlakkal:D Akkor aztán adjad neki: víz- hajszárító - víz - hajszárító - addig, amíg a felső anyagból kijött a lakkfolt... húzós volt;-)

utána apunak akadt még hirtelen 1-2 halaszthatatlan dolga a házban - na szóval mindezek után, némi késéssel, de sikerült elindulni.
Ezek után már tényleg minden zökkenőmentesen ment: József nagyon szépen levezette az alkalmat, személyessé, családiassá, meghitté, széppé tette - pont olyanná, amilyenné kellett.
A hangulat jó volt, az egész család - mind2 család:) - kedves, vidám, éneklős,
és mi, Szilágyiak, egész végig (és előtte meg utána se!!) össze se vesztünk!:D
Ajándékok özöne:)) ki is bontottuk őket- jó érzés votl így! Nem bántam meg ezt a döntést sem - mint ahogy azt sem, hogy Dávidnak igent mondtam....;-)

Ami még érdekesség, de nagyon szép momentum volt, hogy Dávid is és én is el kellett mondjuk a megtérésünket, meg azt, hogy hogyan találtunk egymásra - a lovestorynkat, egyszóval;-) Húú, de izgultam, apukám!:)) Aztán a gyűrűhúzás... és utána a csók! amit hiányoltam: hogy nem kérték a csókot!! Pedig mi még készültünk is rá... no mindegy..azért megvolt, csakhát na, olyan kurta-furcsa, ugye senkit se érdekelt... persze, elhiszem, hogy mindenki maga szereti művelni inkább, de azért mégis..:P

Asszem olyan 10 körül mentünk haza. Nem siettünk... gyűrű a kezünkön.
:)

a lEgSzEbB

karácsonyi üdvözlet, amit idén kaptam, Efraimtól jött. Ez... olyan más dimenzió már. Hirtelen összeszorult a torkom; valamit megéreztem, valami átjött, 400 km-ről, telefonon keresztül, láthatatlan fonalon..

"Eljön hamarosan az idő, amikor szemtől szembe imádjuk Jézust, és megköszönjük, hogy megszületett. Boldog születésnapot, Megváltóm!"

"békés ünnepet"