délutánok, vagy méginkább esték, amikor csak keresem, keresem, mi is van velem. Csak nyugtalanság, míg nem találom a szavakat, az érzést, valamit, ami kifejezi, hogy mi zajlik ott belül. Mégha én magam se értem a magyarázatot sem.. aztán egyszer csak bevillan. Elterül a végtelen szomorúság és végtelen megnyugvás.
Ne kérdezz a holnapról
S nem rontod el....
(....a holnap egy másik világ
Távol van és nincs gondja ránk
A holnap egy másik világ
holnap már csak emlékszem rád (igen)...)
így fekszem aztán le.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése