Előbb menni, aztán nem menni, aztán Encó felhívni telefonon, akkor mégiscsak menni, aztán kapni hasmenés és mégse menni, és végül másnap, utolsó pillanatban mégiscsak úgy dönteni, hogy menni.:))
Szóval apukám elutazott az ünnepekre Encóékhoz... itthagyott engem:)) No de nem maradok én egyedül, vannak itt tesóim, lesz, kivel ünnepelni! És nem kell sokat süssek-főzzek, csak, hogy nézzük mindennek a pozitív oldalát is...:)
Most mikor itthon vagyok, próbálom utolérni magam, és az ajándékokat is megfestegetni csütörtökig....remélem, nagyjából összejön:):)
Kicsit jó is egyedül lenni, persze hiányzik is, mikor elment Ferivel, elpityeredtem, de meg lehet érteni: csak ő maradt itt nekem, nekünk, és ilyenkor ő sem..:| Mégis jólesik a zenés csend, a ház, ahol nincs mozgás, csak amennyit én csinálok vagy idézek elő...:) És jól fog esni visszavárni is majd, tudom.:)
De késő is van már, a hó elolvadt, jégcsapok leestek, a szempillák leragadnak...csak a zene megy rendületlenül. Meg az idő:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Drága kicsi Lea! Kellemes ünnepeket kívánok neked, habár otthon egyedül is vagy, de milyen jó, hogy ott vannak a tesóid, a nagycsalád. Hát igen:)
Nem jössz a Hargitára?:D
hat....nem hinnem:)):)) de koszi, h gondolsz ram;) neked is boldog unnepet>:D<
Megjegyzés küldése