Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
6 megjegyzés:
a csoki vagy a mosoly? :D
wow:)
Lea... nekem nagy a gyanum, hogy még fogsz kapni te ilyen, olyan csokit, és nem csak csokit:P :))
de azert ha veletlenul olyan sok csokit kapnal, h nem tudnad megenni, szolj, mert nagyon szivesen segitek;)
Egesz csorda lett belole :P
Ruben
hehe... nem kell aggodni...megbirkozom veluk;) :D
Megjegyzés küldése