Nem kell nekünk csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág.
2010. március 1., hétfő
hA vAlAkI oDajUt,
hogy szerelmesével való esti séta közben majdnem leragad a szeme, illetve utána a kedvese mellett az autóban bealszik beszélgetés közben, annak már igazán el kéne gondolkodjon, hogy talán nem ártana egy szabadnap. Talán..
Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
3 megjegyzés:
na, Lea, ha én esetleg ebbe a helyzetbe bekerülnék, én vennék egy szabadnapot:P
Épp ma gondolkodtam rajta,hogy fér be annyi program a mindennapodba?
Hát így!Akartam már mondani-lassíts!nehogy a szerelmed is bealudjon véletlenül.
na na:P azert annyira nem veszes a helyzet, Abics!:D:D
en lassitanek, maskulonben.../:):))
Megjegyzés küldése