Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
- Lea Mónika
- Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
6 megjegyzés:
és mi jutott az eszedbe?:)
there is always a place called home...
olyan ez a blog, leácska, mintha hazamennék. és nagyon jó!
Szerintem már máson nem is nagyon jár az eszed!De ez így természetes:)
jaj, Abigel, nagyon igy van mar..../:) lelkiismeret-furdalasom is van miatta!:))
Encoka: there is:)
jaj, és milyen lesz, amikor nem lesz egy ilyen plész?
lesz egy nagybetűs Home! (huh)
Ugy szeretem az ilyent :)
Megjegyzés küldése