eGyEsEk aZt MonDjÁk,

jó rég volt.
de tudnod kell: nekem - sosem rég.
ami örök, abban nincs idő...:-)

aZ eStE,

lefekvés előtt, mielőtt becsuktam és bezártam volna az ajtót, megálltam a bejárat előtt és kicsit elidőztem, nézegettem az eget. rajta halványan a csillagok.
és elgondoltam, Te ott valahol mögöttük vagy. meg bennük.
aztán arra gondoltam, milyen szép dolog is ez. örömömben csendesen sóhajtottam egyet.
aztán behúztam az ajtót......bárcsak behozhatnék pár halvány csillagot:-)

nEm iS tUdOm,

erről a dalról hirtelen eszembe jutott a következő:

meleg nyári nap volt, és kint a barakk irodában dolgozgattunk, ránk telepedett a fülledtség. Tettem-vettem, aztán egy pár perces szünetben kiálltam a nyitott ajtóba, és halkan megjegyeztem: "de jó volna felhőnek lenni".

T. csodálkozva kérdezte: "Lea, neked honnan jutnak eszedbe ilyen gondolatok?"

Azt hitték, aranyos vagyok, pedig csak szomorú voltam. Nagyon.

aMy GrAnT -

et hallgatok és a fák ágaikkal beintegetnek az ablakon.

teát ízesítek és a citromleves üveg kupakját a csészémre akarom csavarni.

két másodpercre egy sugár vetődik a fatálcára.

elmosolyodom.:)

mA

kicsit szomorú vagyok. Egy kis gyertya mellett kanalazom csendben a levesem.
Pontosan 2 év és 9 hónap telt el azóta.

uToLsÓ

bejegyzésem itthonról.
Ma este vagy holnap reggel pakoljuk össze a számítógépet, és költöztetjük Debrecenbe.
A következő bejegyzés már otthonról lesz. Meg minden, ami közte kimaradt. Remélem.
Hát ilyen ez... volt egy darabig valami valahol, aztán búcsúzunk, pakolunk, itthon-és-otthon kavarog a fejünkben, szívünkben, az itthon már nem teljesen itthon, az otthon még nem egészen otthon... néha összezavarodunk, néha könnybe lábad a szemünk... aztán majd otthonossá válik az új hely. A csomagban ez is benne van. Tudom én... tudom én... :)

sÖtÉtEdŐfÉlBeN, kEdD eStE

apu a másik szobában hegedűl, én törölközőket hajtogatok és az esküvőre gondolok.

a mAi nAp

valami véget ért..