életem első brassói aprópecsenyéjét. Persze, csak azután, miután reggel melóba menet előtt meggyőztem Dávidot, hogy hadd ne főzzek már ma, mert akkor nem tudok úgy haladni a munkákkal, amiket hétvégén szeretnék hazavinni... bele is egyezett a drága, hogyne, megértő szívű férj ő nagyon (na meg a pizzát sem veti meg:P).
De miért, most mennyivel jobb érzés lesz, mikor hazajön, és várja a fincsi kaja, amiről már teljesen letett? Ezt nem hagyhattam ki....;-))
2010. október 29., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Ügyes vagy!
anyja lanya !!!
És mit szólt az Érintett? :)
milyen lett a brassói végül?
hat Abics, mivel ugye megsoztam, ahogy kell, utana meg husleveskocka-level engedtem fel, ahogy mondtad, h olvastad, igy egy kicsiket sos lett...:P de azert megettuk, D. meg aradozott h ilyen finom brassoit eleteben nem evett meg!:P:D
van még belőle, vagy újabb finomságot készítesz, hogy legyen téma egy friss pószthoz?
hehe, encó, ezt élveztem :)
Megjegyzés küldése