hát Prága, igen, az olyan komoly, valami méltóságteljes hölgynek kell elképzelni, legalábbis bennem ilyen érzésféleség volt, talán még egy kicsit hűvös is, talán még egy kicsit tartózkodó is.
(mert ugye tavaly Párizs, és az milyen mozgalmas és bohém meg mindenféle volt...)
aztán megérkeztünk,
minden csudajó volt, az esti fények meg a nagy körforgalom, a régi épületek, mindenfele de mindenfele...
másnap aztán bevetettük magunkat a sűrűjébe, és jaj, úgy ahogy van, beleszerettünk a városba! hangulata cseppet sem volt komorabb, komolyabb, távolságtartóbb és előkelőbb, mint Párizsé;
hömpölygött az élet, a sok macskaköves utca, a szebbnél szebb kis kávézók, és főleg az ablakaik, mindegyikben virág, sok sok virág, különböző tartókban, a sok vidám utcazenész, habverővel dobolva, a károly híd ahol tom cruise egyes-egyedül futott végig, még annak idején, a mission impossible korában, aztán a sok grafikus, karikatúrák, a sok hebehurgya fiatal turista, például piros parókával, a zsidó bácsi a furi-muri hangszerével, lehajtott sipkás fejével, ahogy zenélt, de nem igazán lehetett hallani mert halk volt a tömeg meg hangos; a vizibiciklizés a Moldva folyón, és húú, ez félelmetes, ki fogom bírni?, azért bentről mégiscsak nagy ez a víz...a fogatok, a vonat, a vár, a templomok, régi utcák, előkelő és kevésbé előkelő üzletek, a vencel tér a régi piros villamos kávézóval és a bugyigós futókkal (csak tudnám, minek az apropóján tüntettek??:)) ) pedig brrr, hideg van még reggel, a kafka múzeum, a csoki múzeum ahova végül nem mentünk be de a boltban láttuk ahogy pödrik a cukorkát, a szappanos bolt, a templomtornya ahonnan gyönyörű a kilátás és tolongunk körbe körbe a négy oldalán, fentről a tér, a trombitás fiú aki behunyja a szemét, annyira átszellemülten fújja minden órában bohócos ruhájában - talán - a himnuszukat (bizonyára csak azt fújja), a táncoló ház és este a magas torony arca a vízben...
és tisztaság van, kérem, mindenütt tisztaság, és le lehet ülni a folyó mentén a padokra, vagy sétálni lehet, kinek mi tetszik;
és vasárnap délelőtt lent a folyónak egy másik szakaszánál, egészen a víz mellett, hattyúetetés és kacsa etetés - ízlik a zsuzsa mama kosztja, mi? -, és főleg, ráérősen üldögélés, láblógatás és simogató napfény és szél.
ó, nem, nem vagy te rideg, párizsnak osztoznia kell szívünkön immár...
és hát aztán hétfő és hazaút, de ez egy szép három nap volt. egy város, mint egy pillanat, egy hangulat. utcaköveidet mi is koptattuk kissé, fényesítettük.
köszönjük, bájos hölgyemény!:))
