Fél éve ismétlődik ez a jelenet, sose tudom mégse megszokni.
Ahogy ott áll kinn a kapuban, vagy az autó mellett, és búcsút int. És én, csak én látom a fájdalmat a szemében, az egész alakjában. Hogy egyedül van és hogy fáj a búcsúzás.
()
Nem kell nekünk csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág.
4 megjegyzés:
Nem tudok mit mondani, "csak" a szívem meg a torkom szorult össze.
És már 3 éve egyedül...
Ugyanez az érzés fog el engem is..20 éve...
Imi, már húsz éve elmentetek?
Nem..ápr.26-án 21
Megjegyzés küldése