A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest... (mert néha mindent újraélünk, ha nem is mindig akkora intenzitással)
(Charles Dickens)
és a virágok élnek, kibújnak, és virulnak.
Nem kell nekünk csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág.
2 megjegyzés:
Jó, hogy sírni nem szégyen...
igen...:) >:D<
Megjegyzés küldése