2011. augusztus 26., péntek

eLjUtOtTuNk

ide is:
a "keresztyén" amerikában megengedik kiadni és sláger lesz abból, hogy Júdás szeretője vagyok. És ez tetszik az embereknek...
És ez csak egy a sok közül, valószínűleg. Mint az is, hogy a homoszexualitást és a szerepcserét propagálják...
de láttam már Rihanna szám klipjét is, amiben már nem "he"ről, hanem "she" ről van szó, és förtelmes jelenetekben kéjeleg egy másik "hölggyel".
És sok más klipp van, ahol lányok lányokkal smárolnak és kéjelegnek. Fiúk fiúkkal. Jennifer Lopez legújabb klipje se semmi például...
És lehetne folytatni a sort....
És mi, keresztyének, hogy élünk? Mi a reakciónk erre? Fal felé fordulunk és eltakarjuk a szemünket és sírunk, hogy milyen gonosz világban élünk és Urammentsmegminket? Vagy felébred bennünk a hivatástudat, hogy Valamiért Isten teremtett, Valamit ránk bízott...az ő országát terjeszteni ebben a világban, és a gonosz ellen harcolni!?..szentül élni, hogy erőnk legyen nem csak megállni, de másokon is segíteni, a sátánt legyőzni Isten erejével...
...eszünkbe jut vajon az ige: hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek(Fil.2,15)
Mert az emberek mégsem boldogok...hiába a nagy szabadság, a nagy felfordulás: mégsem boldogok....feltűnik ez nekünk?
Vagy talán mi is ezeket nézzük, hallgatjuk, dúdoljuk? Mi is ilyet mutatunk másnak, hogy nézd, de jó, de vagány? Mi is ezekkel táplálkozunk? Mi is ugyanúgy élünk, mint mindenki más?...talán egy két gyakorlatunk más, pl vallási, de erőnk nincs? Vagy van?...

4 megjegyzés:

Mike Adina írta...

Ideje felébrednünk, igen.

sanya írta...

Szóval: Mikor Kolozsváron voltam egyetemen, alattam egy évvel járt egy volt osztálytársam is (nem sikerült elsőre az érettségije, ezért az elcsúszás). Egy téli estén elhívott sétálni a városba. Végül leültünk egyet hűsítőzni és azon vettem észre magam, hogy egyszer csak bevallja nekem, hogy belehabarodott egy fiúba és hogy ez már nem az első eset. Merthogy ő homoszexuális. És nem bírta tovább magában tartani, el kellett mondja ezt valakinek. Erre mit is lehet reagálni? Még sétáltunk picit, aztán mindenki hazament aludni. Éjjel felriadtam, erős halálfélelem vett erőt rajtam. Sokáig nem tudtam mit kezdeni magammal. Aztán egyszer a következő mondat jutott eszembe: Isten szeretet. És megnyugodtam. Elaludtam. Másnap persze még nehezünkre esett egymás szemébe nézni, de csak azért mert ekkora titkot nagyon nehéz megosztani bárkivel is. Azóta van egy meleg barátom (ő nevezi melegnek magát). Jelenleg külföldön él. Talált magának párt és boldog.

sanya írta...

Azzal persze egyetértek, hogy sok szemét megy a tévében.

Lea Mónika írta...

igen, én is úgy hiszem, h ISten a szeretet,s hogy "őket" pont úgy szereti, mint minket. Nem ez ellen akartam írni, hanem az ellen, hogy ezt a torzulást reklámozza a világ...
s még hozzátenném zárójelben, hogy Isten a torzulásokat helyre tudja hozni, s ebben az esetben is ezt hiszem...:) s úgy mondom, h nekem is volt hasonló tapasztalatom, mint amit elmondtál - csak nem állt meg itt a történet:)