tetszik:)

persze tűnhet banálisnak meg hülyeségnek, de köznapi nyelven tényleg ez a leegyszerűsített forma...

nYaLóKa,

és D. kapta a melóban, a közvetlen főnökétől, merthogy nagyon ügyesen dolgozott! aki kevésbé ügyesen dolgozott, az csak kisebbet kapott!:P

A főnöke meg Angliából, vmi munkahelyi award-os főnök-kitüntetős bulinak a díszletéből lopta ki:)))

Ezt a képet meg én könyörögtem ki, s bár kissé erőltetett a lelkesedése, azért szerintem megérte:P:))))

MiRe ÉsZbeKapTaM,

a korai fagy levitte szint' az összes levelet a feljárati vadszőlőről, pedig szándékomban állt pár fotót készíteni, olyan szép színekben pompáztak. Dehát az éjjeli fagy a szó szoros értelmében leijesztette őket:( de nemcsak a feljárati vadszőlőnket rendezte el, hanem 1-2 diófa hajkoronáját is lebontotta.

Tegnap még gyönyörűen sárgállottak a fán a levelek, alatta a fű tiszta, hisz előző nap D. minden lehullott levelet összegereblyélt; errefel ma reggel, mikor kinéz a fürdőszoba ablakán, hív nagy csodálkozva engem is, hogy ezt nézzem meg. A diófa úgy hullatta a leveleit, mint bánatos kislány sűrűn záporozó könnyeit:) Pedig a nap is sütött, hej!

De erre már csak kimentem, megfázás ide vagy oda, s lefényképeztem a nagy hullást. Még le is videóztam.

Érdekességből délután is lefotóztam ugyanazt a fát, hadd lám a különbséget.

reggel:

este:

Hát ez így történt.:)

jÓ, hOgY

elvittük a gépet Belényesbe a Zsefi bemutatására, de az elemeket meg otthon hagytuk!:)) azaz felejtettük. így történhetett meg, hogy eme szép napról semmit sem örökíthettem meg képekben, rendes géppel:(

történetesen Roziék is otthon felejtették az övéket, Adina is a sajátjukat, tehát azért néha összejönnek így is a dolgok..:))

ettől függetlenül persze csodaszép volt, a tanítás d.e. s d.u. is olyan mélyreható, építő, a gyerekáldás momentuma is szép (mégha sírtak is a babák:P), s utána (meg előtte is) együtt a család egy részével, ami már nagyon hiányzott!:)

s útravalóként még kaptunk sok-sok sütit is Adinától, aminek D. örül nagyon, meg sok paprikakrémet, aminek meg én örülök nagyon!

Zsefi pedig csupa édesség, nem csoda, h mindannyian körülrajongtuk!:D

Hát így volt ez, egy napba besűrítve, lelki-szellemi feltöltődés!:)

aMiKoR kÉnYtElEn vaGyOk

a saját hibámból tanulni....:(

Mihály-napi vásárra készültem, a dekupázsolt cuccokkal, s kétszer is kérdeztem az Urat, h mit szól hozzá, menjek ki? kétszer is kaptam bátorítást (egyszer, h megáldja a kicsiny kezdetet, s még egyszer, h megáldja a munkám, már nem tudom pontosan az igét), de mindenesetre elég kellett volna legyen ahhoz, hogy higgyek, nem? de én inkább az időjósoknak hittem, mert nagy esőt és hideget mutattak egész hétvégére, és visszamondtam a vásárt. persze mondanom se kell, h szombaton meg gyönyörűen sütött a nap....haragudtam is magamra rendesen. dehát így van ez, aki okosabbnak képzeli magát, mint amit az Úr kijelent neki, az nem csoda, hogy előbb-utóbb megjárja!

remélem, tanultam az esetemből, s ha az Úr valamit mond, akkor abban bízom, s nem holmi időjosokban...meg mikor miben:)

ajánlom magamnak a lecke megtanulását!:))

vásár híján kértem D.-t, h akkor legalább menjünk el Belényesbe, ha már ide nem jutottunk ki. úgyhogy fogtuk magunkat, és el is mentünk! és nagyon jó volt! de ez már egy másik történet, ugyebár:)

cSaK eGy PiLlAnTáS

szombat délelőtt, beszéljük a napi programot.

L: - segítesz nekem, maci? (tudniillik hobbyznia kell, teljes gőzzel)

D: - háát, majd később.

L: - jóó...

D: - most előbb kinn dolgozom a kertben: locsolok, leveleket gereblyézek, betakarítok...

L: - ügyes vagy!

D: (kissé epésen) - hátt, valakinek ezt is meg kell csinálja! Mivelhogy te...

L érdekes pillantást vet D-re.

D:(kedvesen, nyájasan befejezi előző gondolatát) - ...te nagyon szorgalmas vagy!!!