...

ledöbbentem vasárnap délelőtt, míg hallgattam az üzenetet, hogy advent negyedik vasárnapja van már, és én mennyire de mennyire elfelejtettem lecsendesedni!! csak rohantam és rohantam...és hát tudjátok, a sok tennivaló, a hirtelen jött sok sok munka, mind határidős, és én elfelejtettem, hogy nem én vagyok az ünnepért, hanem az ünnep értem, a lelkemért, és várni nem így kell, ez az időszak, tudom, nem erről szól, Ő nem ezért született meg, nem ezt hozta, s mégis beleestem a csapdába...! hát ez lennék én? úgy látszik, igen... újra és újra csalódnom kell magamban. de nem baj, szeretem, ha fáj; sírni is jó afelett, aki vagyok és aki nem vagyok és aki lenni szeretnék...
...és érzem, hogy megalázkodni jó, bár nehéz, és mondani Neki, hogy bocsáss meg, vétkeztem ellened... hűtlen vagyok nagyon, de talán, ha kigyógyítanál, ahogy ígérted is...
és igenis kényszerítem magam a lecsendesedésre, mert másképp annyi szemetet gyűjtök össze, magamba, annyi felesleges semmit; s ha majd takarítani kell, nem akarok üres maradni utána...