Nem kell nekünk csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág.
2012. január 11., szerda
tIsZtA sZeReNcSe,
hogy kimentünk aznap sétálni egyet a havas parkba, amikor leesett. azaz varásnap. másnapra ugyanis az egész olvadni kezdett...de legalább ennyi jutott nekem/ünk is belőle. a szép szürkület, a csípős levegő, a ropogó hó a lábunk alatt.
Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése