persze, mi nem láttuk, de Ő - Ő igen, és íme, realitás. mert az Ő szemei már megnyíltak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
- Lea Mónika
- Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
2 megjegyzés:
ezt meséld el, mert már szinte elfelejtettem, és szeretném elmondani a gyerekeknek...
meg magamnak is :)
köszi.
Anikó volt ott, ő jobban tudja...nekem is ő mesélte:)
Megjegyzés küldése