jÓ iS roSsZ iS

szombaton spontán módon betérve egy turiba, találni egy gyönyörű, teljesen új, teljesen eredeti bőr cipőt, csupán 3300 forintért. nagyon-nagyon jó fogás, és örülni neki nagyon. aztán kimenve, látni kocsi ablakán piros zacskót, benne lenni büntetés. 3800 forint... most hát akkor örülni vagy bosszankodni??:P:P


örülni, örülni természetesen.....:P:D

bEiNdUlT

hát a várva-várt kokiérés!:-)

eZt mÉg

a múltkori havazásból csíptem el, de már várjuk nagyon a hétvégét, állítólag lesz itt minden, nagy hó, hófúvás, úton elakadás, amit csak akarunk.:)) a hideg már itt van, de az nagyon:-)) du 6kor is már -14-16fokokat mértünk, azért az mégse kevés, főleg itt...úgy értem még se sok - vagy hogy van már ez???

na a lényeg, hogy én várni a havat nagyon de nagyon!!!:D:D

HáZ-ÁlOm

egy blogon ajánlották ezt a blogot. Igazán klassz! Én is ajánlom tehát:-))

jÚliUs KeTtŐ mArGóJáRa,

merthogy huszonnyolc vagyok immár.

Egy szép, ráérős szombati nap lett belőle, ahogy azt kell is. Csak semmi sietség. Hétvége is meg ünnep is.

Reggeli az ágyba, délelőtt kis nézelődés a városban, aztán cipősszekrény vásárlás, a kedvenc, amit már rég kinéztem, végre meglett rá a pénz; egy használt bútorosnál spontán lámpavásárlás, és milyen jól illik a szobába! egy új modern lámpa nem versenyzik vele, ez szép antik, jó árban, jó fogás, mindkettőnknek tetszik.

Kis teszek-veszek a kertben, délután pedig süti és limonádé a kedvenc kávézóban, a Szabó Magdában.

És aztán este.

Közben pedig beszélgetések, családi és baráti köszöntések, megéneklés telefonon, az a szép Szilágyi szokás. Különleges szülinapi üzenetek, ígéretek Istentől, atyai áldás.

Mindez egy napba. Mennyi minden belefért!...:-)

És most még különösebben a szám se zavar...28. Hát ennyi ez, kérem szépen.

mEgÉgEtTeM

az ujjam.

Nagyon fáj.:(:(:(:(:(:(:(:(

cSiGA-BiGa (NE) gYeRe Ki!!

Kérlek...

Ezeket a csigákat kb egy fél nm területről gyűjtöttem össze. Lévén, hogy ez a fél nm pont a kiskertemben volt található!
Való igaz, hogy nagyon édesek, meg minden, de amikor már az én! virágjaimat dézsmálják, az én!, saját kézzel ültetett és végre megfakadt virágjaim levelét eszik le és teszik életképtelenné azt a szerencsétlen növényt, csak azért, hogy falánkságukat kielégítsék, ez már úgy érzem mégiscsak sok!
Arról nem beszélve, hogy már azt se tudjuk, hova merjünk lépni, hogy ne menjen szét egy a lábunk alatt. Nagyon kellemetlen lenne az a hang meg érzés...
merthát a fű tele van velük, a kiskert tele van velük, a feljárat is tele van velük!!, a fák töve is tele van velük...egyszóval mindent uralnak!
Na jó, ha már így van, hogy előjöttek, legalább megfigyelem őket. Az aprókat és nagyokat, a barna házasokat és a fehér (kopott) házasokat (gondolom ezek az öregebbek).

Azt is lefényképeztem, amint egy tekintélyes csigabigapéldány épp nagy mohón kebelez be egy hóviráglevelet.

Egyébként D.vel komolyan fontolóra vettük, hogy darált-csiga üzemet létesítünk francia módra. Egy kis darálás, fűszerezés, aztán vissza a házába és már mehet is az elit éttermekbe. Állítólag nagy pénz van benne és az íze sem megvetendő. Az adottságok megvannak hozzá....

vÁrAtLaN mEgLePeTés

ezt már csak elmondom, mert ilyen még nem volt az életemben!:-))

szóval ha kedd, akkor tanítás a környezetvédelminél. az este beszóltak telefonon, hogy 9re menjünk 8 helyett, merthogy nőnap s a női alkalmazottaiknak szánnak egy kis ünneplést reggel, stb. örültem neki, később kell kelni, ez mindig öröm!:P

bemegyünk hát 9re, s kérem szépen, már a bejáratnál fogadnak helybeliek, hogy mennénk az első emeletre előbb, 5 perc az egész, mert minket is (angol tanárnőket) szeretnének nőnap alkalmából vendégül látni egy sütire és egy meleg italra. szemünk-szánk elállt: szépen megterítve, akár egy vendéglőben, teamécses az asztalon és hangulatos zene a háttérben, férfiak pincéreknek öltözve kifogástalan mozdulatokkal, modorban és kedvességgel szolgálnak minket ki. tiramisu, capuccino, tea, víz with or without gas? az igazgató angolul kedveskedik.

sajnos nem sikerült mindent elfogyasztani, mert 5 perc alatt ez lehetetlen, s még 15 perc alatt sem lehetett:), de jó érzés volt nagyon, és Kara szerint ezt az ünnepet amerikában is honosítani kéne, definitely!:-)

nőnek lenni jó! (és nem csak ilyenkor...;-)

HiÁbA nA

D. elutazott angliába, a meló miatt, így én most kicsit, vagyishát eléggé szomorkásan vagyok, és hát hiába hordom a pólóját, csak nagyon hiányzik...........:/

mÁrCiUs 1

még hó van, de ma kisütött a nap és most talán még ezt se bánják az emberek, hogy nő tőle a latyak.

Hiába, na, várjuk a tavaszt, én is kívánom a virágot az ablakomba.:)

A hóvirágokat pedig 2 hete szedtem otthon, anya kertjéből - legközelebb ha megyünk, hagymát is hozok, mert itt kérem szépen a hóvirágok a védett növények közé tartoznak, se nem árulják, se nem semmi. Hiába óhajtottam volna a kis vázámba, sehonnan se lehetett szerezni. Na teszek ám róla, hogy jövőre legyen a kiskertembe!;-)

vAn EgY

kedvenc csészém, amiből szeretem inni a capuccinót
és egy kedvenc kiskanalam
amivel rendszerint megkevergetem
ugye milyen csacskaságnak tűnik
- ráadásul 27 évesen -
egészen addig, amíg neked is lesz
egy kedvenc csészéd és talán még
egy kedvenc
kiskanalad is.

777777777777777777,

azaz sok hét kimaradás után ismét hozott a postás egy képeslapot, küldték: Ippról. Jan.10-16 - még pontosak is;-)
Kedves Lea és Dávid, és a végén Szeretettel: Pisti, Lídia, Anett és Aksza. így:) És a képeslap négy sarkába 1-1 karjókavirág van rajzolva, három zöld levélkével.
Úgy látszik, vannak még vidékek, ahol 4 hónap alatt nem vesződik el egy előre megcímzett képeslap. És ez jó!:)

sZoMbAtOn

esküvőben zenéltünk a Rá-hangolva csapattal.
Nekem az egészben az volt a legjobb, hogy Illés megdícsért:D

Egyébként meg volt pár jól sikerült dal... és pár aranyos szituáció.
Az elején kiöntöttem Gyulai kávéját. (véletlenül, természetesen.) Pont közé és közém csorgott. Feltöröltük a padlóról... később aztán Gyulai öntötte ki a narancslevet. Rám. (véletlenül, természetesen.) Írtam is D.nak egy smst:
"Épp most öntött nyakon Gyulai narancslével. Az élet szép:P".
Egyébként tényleg nyakon öntött. Az volt benne a szép, hogy neki fel se tűnt.
Feltöröltük ismét ahonnan tudtuk.
Míg Arni azon nevetett, hogy milyen ügyetlen Gyulai, összekente Illést csokiszökőkutas csokival. (véletlenül, természetesen.) Így legalább szinte mindenki mázgás lett.
Letagadtuk, hogy annál az asztalnál mi ültünk.
De tényleg jól telt az este!