a FeLtÁmAdÁs És Én

Krisztus feltámadt
ez egészen biztos
Pedig már senki, senki nem hitte,
hogy ennek a történetnek lesz folytatása
vagy hogy az a nagy nehéz kő onnan
elmozdulhat.

Szívemen és álmaimon
mozdíthatatlan kő fekszik -
nekem nincs hozzá erőm -
ráadásul pont, hogy én (is) temettem.

Bárcsak eljönne hozzám is
a feltámadás.


(u.i,másnap: most olvasom a saját mottóm, miszerint már nem lehet messze a feltámadás. vajon vannak véletlen egybeesések?)

cSaK áLmOdNi SzErEtNéK

Csak álmodni szeretnék
valami szépet, halkat, komolyat;
valamit, ami velem történik
vagy épp, hogy nem történik meg;

valamit, ami feledteti, hogy
most épp mit látok, ha magamba nézek:
ki nem mondom ugyan, hisz lehet,
hogy ezt is csak álmodom - bár fáj nagyon...

álmodni, hogy nem dőltem be
saját álmaim csalásának
nem-várt gondolatok zuhatagának -
inkább nyugodt folyó vagyok
(ki célja felé magabiztosan halad)

álmodni, hogy én én vagyok
és én is maradok
álmodni hogy álmaim tiszták, szépek
és igenis valóra válnak...hogy még mindig élnek...

álmodni, hogy álmodni szabad.
álmodni jó. álmodni élet.
hogy nagyon-nagyon boldogan élek.

eMlÉkEzÉs

ma 6 éve, hogy hazaköltözött
hogy elment
hogy....hogy...
mennyire fájt..., s mégis, mégis, lassan hozzá kellett szokni, hogy nélküle, hogy Ő már nincs köztünk...hogy otthon csak ketten, hogy mostmár sosem ...
...aztán most én is máshol élek...azóta a kettőből egy, s végül az egy is összezsugorodott és elillalnt és most....már csak gondolatban látogathatok haza. gondolatban még áll a családi ház, és otthon vannak Ők is, kiket annyira szeretek....

mEgKíVáNtAm

édesanya darázsfészkét.
Nekiveselkedtem hát... és megsütöttem :)
Mindez tegnap történt. Jutott belőle anyósnak-apósnak és sógornőjéknek is. Nekünk is maradt jócskán.
Persze mára mind elfogyott! Pontosabban ma.

Kelesztés előtt:

 Miután megkelt:

 És készen:

eGy DaL

...

"Aki mindig azt keresi, mi az a minimum, amit nekem mint hívőnek teljesítenem kell, az jobb, ha abbahagyja az egészet. Nincs minimum. Itt vagy egy életre elkötelezi magát mindenestől az ember, és akkor benn van az Isten országában, és az Ő királyi uralma megvalósul az életében, vagy semmit érő ez a langyos vallásoskodás. Neki sem jó, másnak sem jó, és Isten dicsőségét sem szolgálja.
... Mert aki ilyen komolyan elkezd engedemeskedni Isten akaratának, azt Isten felhasználja mint katonáját, az offenzívába kerül. Aki nem azt vizsgálja örökké, hogy mi a minimum, amit tennem kell, hanem azt vizsgálja, hogy mit kell tennem, mi itt az én Uram akarata, és nem félti magát, annak Isten megsokszorozza az erejét, a békességét, és képességein messze felül használja őt mások javára. Sok-sok boldog tapasztalatunk van erről."
Cseri Kálmán: Taníts minket imádkozni

13,15,

és immár ötödik éve.
Telik az idő...azért ezt nem lehet feledni. Nem lehet nem megemlékezni. A múlandóságról. A fájdalomról. A hiányról. Biztos jeleiről az életnek. Hogy volt, és nincs, ilyen formában legalábbis. De van más formában.
Az egyik mily fájdalom, a másik mekkora öröm...
13,15. Életünk része. Mindkettő.