Nem kell nekünk csak kék mező, csak szél, mezőkről érkező, csak kék szavak és kék imák s Isten kezéből kék virág.
2009. december 6., vasárnap
nA, nEmtOm,
hogy csináltam, de végülis aztán csak jókedvem lett. Igazából asszem attól lett jókedvem, hogy Mona megkérdezte, hogy járt-e már nálam a Mikulás. És hát ettől. Mert ez egy ilyen kedv-visszacsalogató kérdés volt;;)
Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
1 megjegyzés:
de szééééééééép színű:)
Megjegyzés küldése