nOs,

hehe, jól elhúzódott ez a bejegyzésírás. Mert közben nem volt netem több mint egy hétig, lecsengett a polgári is, meg a sok készülődés rá... szóval telik az idő. Így nincs is már igazán jelentősége, hogy azon a szép hűvös napon, amikor nekiindultam nyakamba szedni a várost és az ügyeink intézését, kiderült, hogy nem is olyan szép hűvös a nap, és a sürgősségin kötöttem ki... csak egy kis kálciumhiány, kánikula meg miegymás, rosszul lettem az utcán, de a kórházban hamar helyrepofoztak. Következő héten ismét lerobbantam és akkor már én is azt mondtam, hogy akkor itt most pontot kell tenni a mindentvégzekre, mert ez így nem fog működni:))
Most már nem dolgozom, mármint munkahelyen, D. meg is jegyezte az este, hogy jobb állapotban vagyok:)) Azért ez biztató.

A polgári előtt és alatt rettenetesen izgultam, aztán meg egyszercsak vége lett.
De szép volt. És nagyon szépeket mondtak ott nekünk. Igyekeztem megjegyezni belőle amit csak tudtam... szóval még figyeltem is;)
Igaz, hogy nem ilyen időre számítottunk - pénteken itt még 35 foktól felfele, szombatra meg eső és 16 fok - szóval nem erre voltunk készülve, de szerencsére nálam volt a menyasszonyi cipőm, amit ezennel fel is avattam, így nem kellett szandiban fagyoskodnom, és az ebéden aztán D. is kölcsönadta a zakóját. A kis gondoskodó férj;-)


Ebéd után egy jó kis családi éneklés...felszenteltük vele a kis házikónkat, annyi szent;)
De hol is tartok már...
2 hét sincs az esküvőig. Húúúú!! És mennyi mennyi minden vár még elrendezésre! És hol van még a pakolás és költözés...lehet csak utána lesz ebből már valami:))
Néha nagyon izgulok, néha nem. Néha nem tudok enni se:D Néha sajnos nagyonistudok, kár, hogy pont este:)) De így van ez.
És a napok lassan mind elfogynak... olyan hihetetlen!!!!!!!!!!!!!!!...

öRöMmElL

tapasztalom, hogy a mai napra beharangozott 38 (in realitate: 41) Celsius fok még sehol sincs, ehelyett jelenleg az árnyékban a házunk előtt 29 fok van, és kellemes szellő is fújdogál mindenfele az utakon, udvaron. Ennek örömére rávettem magam hogy újra nyakamba szedjem a várost; célpont: Skála cukrászda. Ez talán a harmadik hely, ahol menyasszonyi tortát nézek/ünk (élőben azaz), remélem, itt is adnak valami kóstolnivalót....:P Aztán lassan dönteni kéne, mert a cukrászok szerint nincs is már addig olyan sok idő....:)
És aztán néhány ékszerest is fel kéne keresni, mert eddig nem találtam sehol olyasmit, ami nekem kéne... pedig most tényleg nem kéne nemtoménmilyen különlegesség...egyszerűen Murphy törvény, gondolom. De nem adom fel, rendületlenül keresek: mindent.:D

vAsÁrNaP éS hÉtFő d.E.

ha nem lehet többet, még egy kis ízelítő is nagyon jó. Rosia. Sátortábor. Szép táborhely...jó társaság. Szép idő. Patak. Csiszolható kövek. Jókedv. Barátok. Áldás. Megtérések. Játék. Tollas.
Csillagos ég.
Sok, sok csillag....:)

sÖtÉtEdŐfÉlBeN, kEdD eStE

apu a másik szobában hegedűl, én törölközőket hajtogatok és az esküvőre gondolok.

sZoMbAtOn

esküvőben zenéltünk a Rá-hangolva csapattal.
Nekem az egészben az volt a legjobb, hogy Illés megdícsért:D

Egyébként meg volt pár jól sikerült dal... és pár aranyos szituáció.
Az elején kiöntöttem Gyulai kávéját. (véletlenül, természetesen.) Pont közé és közém csorgott. Feltöröltük a padlóról... később aztán Gyulai öntötte ki a narancslevet. Rám. (véletlenül, természetesen.) Írtam is D.nak egy smst:
"Épp most öntött nyakon Gyulai narancslével. Az élet szép:P".
Egyébként tényleg nyakon öntött. Az volt benne a szép, hogy neki fel se tűnt.
Feltöröltük ismét ahonnan tudtuk.
Míg Arni azon nevetett, hogy milyen ügyetlen Gyulai, összekente Illést csokiszökőkutas csokival. (véletlenül, természetesen.) Így legalább szinte mindenki mázgás lett.
Letagadtuk, hogy annál az asztalnál mi ültünk.
De tényleg jól telt az este!

iTt vOlt

néhány napot Abics és Abigél.
El-elmentek, vissza-visszatértek. Jó volt látni, hogy Abigél már olyan otthonosan jön-megy nálunk. Aztán nagy volt a megkönnyebbülés, mikor rájöttünk, hogy mit óhajt a drága: "kuúúk", "kuúúk"!!! Ja, hogy a golyók! Ő is, mint a többi kis apróság, egész nap elvolt az üveggolyók bűvöletében.
Meg aztán Abiccsal is jó volt kicsit együtt lenni, dumálni...elvégre mi még lakást is festettünk együtt a régi szép időkben!:))
De tegnap hazamentek. A kicsi megunta a vendégeskedést, valami otthoni tájat is akart már látni!
Tehát így.
Azért jó volt ennyi is..és hát titeket is visszavárunk!:)

tEgNaP

8 kilóval gyalogoltam haza a piacról, és közben anyura gondoltam.
Tudom, ő a duplájával sokszor...vagy még többel.