Na meg állítólag lesz magyar személyim is, ha már itt élek, és utána igényelhetek magyar útlevelet is. a magyar igazolványról nem kérdeztek semmit, szerencsére, tehát úgy gondolom, hogy ha nem akarják elvenni, az csak azért lehet, mert még használhatom:-))
Szép volt és megható, bár, be kell valljam őszintén, kicsikét rosszul esett, hogy senki sem tudott az otthoniak közül eljönni. Persze értem én, meg sejtettem, hogy hétköznap, aztán a legnagyobb kánikula, aztán pénz meg minden...nem is vártam el, hogy mindenképp; csak ahogy ott ültünk a többi leendő magyar állampolgárral, s ott volt velem D., meg anyósom-apósom, és olyan megható volt, és nem volt senki az én családomból, aki velem együtt meghatódjon...kicsit rossz érzés volt, hiányosnak éreztem az ünnepet. Talán azért, mert eddig életem egy fontos eseményéről se hiányzott a családom...na ezt is meg kell szokni idővel, attól tartok. Nem baj, remélem, menni fog...:-)
egyébként viszont jó volt, az alpolgármesterrel kezet foghattam, aki átadta a legfontosabb dokumentumomat arról, hogy magyar állampolgárságom van, illetve egy dögunalmas könyvet, amivel kívántak kellemes debreceni életet ha jól emlékszem. Na ha a könyvön múlna...:-)) (nem azon múlik szerencsére.)
Utána apósomék meghívtak egy fagyira minket, az esemény apropóján. Soha nem ültünk még be ide, eredeti olasz főzött fagyi, tudom sok helyen ugyanezt állítják, de itt tényleg az volt, rettenetesen finom és rettenetesen nagy adag, sajnos a végefele fel is adtam a küzdelmet. Ja és (rettenetesen) drága is volt (legalábbis nekem nem minden hétre való), de vendégek voltunk:D
Utána pedig hazajöttünk és vacsira rendeltünk egy-egy pizzát, mert még mindig tartott az ünnep.
Hát így volt, és körülbelül ennyi volt. A képeken utólag csúnyának láttam magam nagyon, amitől kissé kiborultam, de mostanra már helyrejöttem, köszönöm.
Majd ha felkerülnek a pcre, akkor ide is biggyesztek belőlük 1-2 tűrhetőt.
Mindenkinek ajánlom, hogy adja be a papírjait a kettős állampolgárságra, ha még nem tette, kap egy ingyen könyvet meg egy szép dokumentumot:P HAHA! de tényleg! nem árt, ha magyar állampolgárok is vagyunk, ha már magyarnak születtünk....:-)
3 megjegyzés:
Tudod, hogy én milyen szívesen ott lettem volna... biztos elbőgtem volna magam. És mostmár iparkodni szeretnék, hogy magyar legyek, ne csak a szívem mélyén...
jé, most már (papíron is) magyar vagy :D
igen, tudom, Adina!:) hát iparkodj is!;-) megéri:)
haha, igen, Eszter, az vagyok papíron is:))
Megjegyzés küldése