2011. augusztus 30., kedd
2011. augusztus 26., péntek
sZeRdÁtÓl
eLjUtOtTuNk
2011. augusztus 23., kedd
eLiNdíToTtAm
üZeNj
Kassák Lajos: Üzenj
Beszélgessünk beszélgessünk
Te meg Én
beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha,
legömbölyített szavakkal
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan
ahogy a tölgyfa levelei beszélnek egymással.
Mondj nekem valami szépet
hogy én is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.
Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével
tenger hullámaival
játékos delfinekkel
harangszóval
egy sassal
amint az ég kékjében lebeg.
Kicsikém
elképzelt madaram.
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást.
2011. augusztus 22., hétfő
gOnDoLaToK
...Most másfajta félelem ébredt bennem. Biztosan éreztem, hogy ez a teremtmény olyasmi, amit "jó"-nak nevezünk, de nem voltam benne biztos, hogy én olyan nagyon szeretném ezt a "jóság"-ot. Elég szörnyű élmény volt. Amíg valami gonosztól félsz, megmaradhat a remény, hogy a jó a segítségedre jön. De tegyük fel, hogy átküzdöd magad egészen a jóig, és azt is félelmetesnek találod! Mi van, ha magáról az ételről derül ki, hogy olyasmi, amit nem ehetsz meg, és az otthon az a hely, ahol nem lakhatsz, legfőbb vigasztalód az a személy, aki kényelmetlen érzéseket kelt benned? Most aztán tényleg nem lehetett szó segítségről, az utolsó kártyák is ki voltak terítve. Egy-két másodpercig majdnem ilyen állapotban voltam. Itt végül is annak a világ mögötti világnak egy szilánkja tört át hozzánk, amelyről mindig azt hittem, hogy szeretem és kívánom. Nem szerettem és nem bántam volna, ha eltűnik. Azt akartam, hogy válasszon el tőle valamilyen távolság, szakadék, függöny, paraván vagy sorompó. De nem hullottam be a szakadékba. Elég sajátos módon tehetetlenségem érzete mentett és erősített meg. Mostanra meglehetősen "kész" voltam. A küzdelemnek vége. A következő döntés nem tőlem függ.
(C.S.Lewis, A csendes bolygó, Kozmikus trilógia I.rész)