aZéRt iS jÓ,

hogy felnőttem, mert mostmár nem csapja el a bodzaszörp a hasamat! gyermekkoromban mindig elcsapta:(
de mostmár nem, úgyhogy ihatok annyit, amennyit csak akarok, illetve, amíg tart a 6 liter!:P

hA BeLeGoNdOlOk,

valahol kicsit ironikus, hogy nagyszabású gasztro-tevékenységem kimerül a számtalan, jobbnál-jobb gasztroblog-követésében.
ugyanis mire végigböngészem őket, az idő elszalad, én meg láthatok neki valami gyors és egyszerű kajának...:))

(ez most csak annak az apropóján, hogy ismét feliratkoztam egyre. miértisne!)

éS aKkOr

a blogger robotja kiírja nekem, hogy "Kérjük, bizonyítsd, hogy nem vagy robot". és akkor be kell írni két kiolvashatatlan betűcsoportot.
sikerült mégis. kérem, nem vagyok robot.

hEtVeNöT-pOnT

tizenegy-pont-öt-pont.
csak számolok. és fordítok:))

nEm iS tUdOm,

erről a dalról hirtelen eszembe jutott a következő:

meleg nyári nap volt, és kint a barakk irodában dolgozgattunk, ránk telepedett a fülledtség. Tettem-vettem, aztán egy pár perces szünetben kiálltam a nyitott ajtóba, és halkan megjegyeztem: "de jó volna felhőnek lenni".

T. csodálkozva kérdezte: "Lea, neked honnan jutnak eszedbe ilyen gondolatok?"

Azt hitték, aranyos vagyok, pedig csak szomorú voltam. Nagyon.

vOlTaM

fodrásznál.

úgy két-három hete:-)))))))

azóta persze már nem ilyen szép egyenes a hajam.

Adina tesó mondta h küldjek képet, aztán hát kicsit elszórakozgattam..;-))

aZt GonDoLtAm,

hát Prága, igen, az olyan komoly, valami méltóságteljes hölgynek kell elképzelni, legalábbis bennem ilyen érzésféleség volt, talán még egy kicsit hűvös is, talán még egy kicsit tartózkodó is.

(mert ugye tavaly Párizs, és az milyen mozgalmas és bohém meg mindenféle volt...)

aztán megérkeztünk,

minden csudajó volt, az esti fények meg a nagy körforgalom, a régi épületek, mindenfele de mindenfele...

másnap aztán bevetettük magunkat a sűrűjébe, és jaj, úgy ahogy van, beleszerettünk a városba! hangulata cseppet sem volt komorabb, komolyabb, távolságtartóbb és előkelőbb, mint Párizsé;

hömpölygött az élet, a sok macskaköves utca, a szebbnél szebb kis kávézók, és főleg az ablakaik, mindegyikben virág, sok sok virág, különböző tartókban, a sok vidám utcazenész, habverővel dobolva, a károly híd ahol tom cruise egyes-egyedül futott végig, még annak idején, a mission impossible korában, aztán a sok grafikus, karikatúrák, a sok hebehurgya fiatal turista, például piros parókával, a zsidó bácsi a furi-muri hangszerével, lehajtott sipkás fejével, ahogy zenélt, de nem igazán lehetett hallani mert halk volt a tömeg meg hangos; a vizibiciklizés a Moldva folyón, és húú, ez félelmetes, ki fogom bírni?, azért bentről mégiscsak nagy ez a víz...a fogatok, a vonat, a vár, a templomok, régi utcák, előkelő és kevésbé előkelő üzletek, a vencel tér a régi piros villamos kávézóval és a bugyigós futókkal (csak tudnám, minek az apropóján tüntettek??:)) ) pedig brrr, hideg van még reggel, a kafka múzeum, a csoki múzeum ahova végül nem mentünk be de a boltban láttuk ahogy pödrik a cukorkát, a szappanos bolt, a templomtornya ahonnan gyönyörű a kilátás és tolongunk körbe körbe a négy oldalán, fentről a tér, a trombitás fiú aki behunyja a szemét, annyira átszellemülten fújja minden órában bohócos ruhájában - talán - a himnuszukat (bizonyára csak azt fújja), a táncoló ház és este a magas torony arca a vízben...

és tisztaság van, kérem, mindenütt tisztaság, és le lehet ülni a folyó mentén a padokra, vagy sétálni lehet, kinek mi tetszik;

és vasárnap délelőtt lent a folyónak egy másik szakaszánál, egészen a víz mellett, hattyúetetés és kacsa etetés - ízlik a zsuzsa mama kosztja, mi? -, és főleg, ráérősen üldögélés, láblógatás és simogató napfény és szél.

ó, nem, nem vagy te rideg, párizsnak osztoznia kell szívünkön immár...

és hát aztán hétfő és hazaút, de ez egy szép három nap volt. egy város, mint egy pillanat, egy hangulat. utcaköveidet mi is koptattuk kissé, fényesítettük.

köszönjük, bájos hölgyemény!:))