leírom már, míg emlékszek rájuk...
(május 22 - míg emlékszem erre is pontosan...:P )
Már-már azt hittem, hogy nite, ez egy olyan alkalom, ahol minden tökéletes lesz? úgy értem, mindig van valami, amit elfelejtődik, vagy ami nem lett jól megszervezve, vagy ami utolsó percben történik, vagy derül ki, hogy mittomén... de itt semmi ilyesmi nem volt; úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben;
szóval épp ilyesmin gondolkodtam, délután 2 volt, még egy óra az ünnepség kezdéséig, épp a zenéket írtuk meg nagy nyugisan egy CDre, amikor telefonál Gyuszi, h szóltak a Góbétól, h a virágok még sehol, pedig délelőttre ígérték... jó, hogy volt számom M.tól. Felhívom, mire ő elképedt és rosszat sejtető hangon: mában egyeztünk meg? Nem a jövő hétben?...
nos, becsületére legyen mondva, 20 perc alatt 8+2 csokrot elővarázsolt; igaz, nem olyanok lettek, mint amiben megegyeztünk, és ez kicsit fájt is, meg így már nem is tetszett annyira, de hát ezt más nem tudta-látta, így ez is tetszett nekik...:)
Háromnegyed 3kor, mikor már felöltözve és indulásra készen álltam, véletlenül leöntötték a ruhámat hajlakkal:D Akkor aztán adjad neki: víz- hajszárító - víz - hajszárító - addig, amíg a felső anyagból kijött a lakkfolt... húzós volt;-)
utána apunak akadt még hirtelen 1-2 halaszthatatlan dolga a házban - na szóval mindezek után, némi késéssel, de sikerült elindulni.
Ezek után már tényleg minden zökkenőmentesen ment: József nagyon szépen levezette az alkalmat, személyessé, családiassá, meghitté, széppé tette - pont olyanná, amilyenné kellett.
A hangulat jó volt, az egész család - mind2 család:) - kedves, vidám, éneklős
,
és mi, Szilágyiak, egész végig (és előtte meg utána se!!) össze se vesztünk!:D
Ajándékok özöne:))
ki is bontottuk őket- jó érzés votl így!
Nem bántam meg ezt a döntést sem - mint ahogy azt sem, hogy Dávidnak igent mondtam....;-)
Ami még érdekesség, de nagyon szép momentum volt, hogy Dávid is és én is el kellett mondjuk a megtérésünket, meg azt, hogy hogyan találtunk egymásra - a lovestorynkat, egyszóval;-) Húú, de izgultam, apukám!:))
Aztán a gyűrűhúzás... és utána a csók! amit hiányoltam: hogy nem kérték a csókot!! Pedig mi még készültünk is rá... no mindegy..azért megvolt, csakhát na, olyan kurta-furcsa, ugye senkit se érdekelt... persze, elhiszem, hogy mindenki maga szereti művelni inkább, de azért mégis..:P
Asszem olyan 10 körül mentünk haza. Nem siettünk... gyűrű a kezünkön.
:)
