mA 8 óRáT

kertészkedtem, szinte megállás nélkül. és még nincs vége!:) (mondtam már, hogy picikét fáradt vagyok?:P)

D. is sokat dolgozott "a kertben", amikor csak akadt egy kis szabadideje munka közben/után. még anyósom is átjött délután segíteni:))

és még nincs vége!

gyomlálás, ásás, virágültetés (sok virágültetés), gyökértelenítés (kisebb nagyobb sikerrel, a gyökerek nagyon megátalkodottak, mondhatom!), futórózsa, és aztán a gyümölcstermő bokrok ültetése, de ennek csak az elejére jutottunk, mert a földbe a kerítés szélénél sok volt a gyökér (ismét a gyökerek!) és időközben besötétedett. aztán locsolás és szemétösszeszedés, végül pedig egy ima az Úr Jézushoz, hogy áldja meg kezünk munkáját és szépen kérem kelessze ki a virágjaimat és fakassza meg a bokraimat:) aztán meg még folyt.köv.!:)

aKárHáNy nAp Is,

a vége mindig olyan, mintha épp csak most érkeztünk volna.

Fél éve ismétlődik ez a jelenet, sose tudom mégse megszokni.

Ahogy ott áll kinn a kapuban, vagy az autó mellett, és búcsút int. És én, csak én látom a fájdalmat a szemében, az egész alakjában. Hogy egyedül van és hogy fáj a búcsúzás.

()

Mit iS íRhAtnÉk

március tizenhárom és március tizenöt margójára? a pontosan három év margójára? talán, hogy lelkünkből szól ez a dal? talán, hogy pont ugyanolyan szép időnk volt, mint 3 évvel ezelőtt? talán, hogy az idő gyorsan telik, s mégis, mintha nem is telne? talán, hogy jó volt ujjaimat simogatva végighúzni azon a néhány betűn a kőtáblán? vagy csak egyszerűen más szavait magamban, bólogotva, elismételgetni?

A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest... (mert néha mindent újraélünk, ha nem is mindig akkora intenzitással)

(Charles Dickens)

és a virágok élnek, kibújnak, és virulnak.

vÁrAtLaN mEgLePeTés

ezt már csak elmondom, mert ilyen még nem volt az életemben!:-))

szóval ha kedd, akkor tanítás a környezetvédelminél. az este beszóltak telefonon, hogy 9re menjünk 8 helyett, merthogy nőnap s a női alkalmazottaiknak szánnak egy kis ünneplést reggel, stb. örültem neki, később kell kelni, ez mindig öröm!:P

bemegyünk hát 9re, s kérem szépen, már a bejáratnál fogadnak helybeliek, hogy mennénk az első emeletre előbb, 5 perc az egész, mert minket is (angol tanárnőket) szeretnének nőnap alkalmából vendégül látni egy sütire és egy meleg italra. szemünk-szánk elállt: szépen megterítve, akár egy vendéglőben, teamécses az asztalon és hangulatos zene a háttérben, férfiak pincéreknek öltözve kifogástalan mozdulatokkal, modorban és kedvességgel szolgálnak minket ki. tiramisu, capuccino, tea, víz with or without gas? az igazgató angolul kedveskedik.

sajnos nem sikerült mindent elfogyasztani, mert 5 perc alatt ez lehetetlen, s még 15 perc alatt sem lehetett:), de jó érzés volt nagyon, és Kara szerint ezt az ünnepet amerikában is honosítani kéne, definitely!:-)

nőnek lenni jó! (és nem csak ilyenkor...;-)

ViSsZajÖtT a KeDvEs,

össze is kaptunk kicsit ennek tiszteletére.:P Na persze nem nagy ügy, és aztán annál édesebb a kibékülés ÉS a viszontlátás öröme, kettő egyszerre, almost unbearable:-))

Ez meg csak azért, mert ragad az angol, ugye, negyedik (jól számolok?) hete tanítok immár...volt ellenőrzésem is, unexpected, és minden Murphy törvény ellenére aszongya hogy kábé 80%, tehát van mit fejleszteni, de mégse vagyok reménytelen eset. Huh!... ma pedig csodás tavasz van, legalábbis bentről (a napsütés szép, a szél kinnmaradt), a 3 napos epekrízis is szűnni tűnik, a paradicsompalánták szépen növögetnek, már vannak vagy 3-4 centisek is tán!, a kedves sok finomságot hozott nekem londonériából meg egy szép felsőt és ma délután még tán egy lelkes turistacsoport is meglátogat minket nagyváradról. Minő örömök! Indulhat a hét!:)

HiÁbA nA

D. elutazott angliába, a meló miatt, így én most kicsit, vagyishát eléggé szomorkásan vagyok, és hát hiába hordom a pólóját, csak nagyon hiányzik...........:/

mÁrCiUs 1

még hó van, de ma kisütött a nap és most talán még ezt se bánják az emberek, hogy nő tőle a latyak.

Hiába, na, várjuk a tavaszt, én is kívánom a virágot az ablakomba.:)

A hóvirágokat pedig 2 hete szedtem otthon, anya kertjéből - legközelebb ha megyünk, hagymát is hozok, mert itt kérem szépen a hóvirágok a védett növények közé tartoznak, se nem árulják, se nem semmi. Hiába óhajtottam volna a kis vázámba, sehonnan se lehetett szerezni. Na teszek ám róla, hogy jövőre legyen a kiskertembe!;-)