aZtÁn

kimentünk a temetőbe, édesanya sírjához.
Már nagyon rég nem voltam.
Milyen szép volt a kiskert! A legszebb, egy pillantás elég volt, hogy kitűnjön: körbe futó növényeivel, őszi virágbokraival, melyen sok-sok kis bimbó vár kinyílásra..; középül a hősök kardvirágja, és mellettük a piros mályvák..
És elől az imádkozó kéz, most is összekulcsolva. És kétoldalt a két csokor virág. És mi.
Másfél éve, pontosan annyi telt el. Hogy telik az idő, és mégis hogy áll!

Ide mindig olyan jó kijönni és olyan rossz... mindig szép és mindig szomorú. Mindig, mindig fájdalmas, de mégis, ez a mi helyünk, itt kell egy kicsit néha-néha szomorúan megállni, elidőzni, érezni, nem érteni, megnyugodni. Sóhajtani.

mUtAsSaM mÁr mEg aZt iS,

hogy most szombaton mit működtem a melóban.
Most kivételesen mind2vel, teljesen meg vagyok elégedve... ami nagy szó!:) (és persze ami nem azt jelenti, h tökéletesek...hiszen hibát mindig lehet találni, és tökéletesíthető elemeket is, de maga az elégedettség érzése, az, ami számít igazán..)

wOw....

ni mÁr,

milyen jó ez:D:D:D

3:35

Csak azt akarom elmondani, hogy vasárnap is meg ma is milyen jó volt a gyülibe. PL most is, 6kor kezdtünk, aztán fél8kor még nem volt vége - a bizonyságtevéseknek... egyik a másik után, hogy mit tett az Úr, hogy ki miért hálás... aztán Attila elmondta, h megtért... na meg ilyenek.. ááá, fantasztikus volt. És énekeltünk szép énekeket, és valahogy úgy jutottak eszembe az énekek, sorra, amik a témához kapcsolódtak... és énekeltük pl azt is, hogy "Áldott az Úr, az én Kőváram..." És tényleg, micsoda az ember, hogy gondja van reánk, méghozzá külön-külön, ezt a napokban különösen tapasztalom...

ja! persze, ezt el kell mondanom!
imádkozás, imádkozás, imádkozás... mostanában annyit hallottam, olyan sok helyen, sokmindenkitől... aztán nekem meg jó ideje inkább nem megy, mint megy... aztán kedden a nagy gyüliben hitmélyítő alkalmon, megint erről volt szó... és akkor ott kértem az Urat, hogy oké, akkor ébresszen Ő fel.
Éjjel egyszercsak megébredek. Egyből tudtam, hogy mi az ábra:D Ránéztem az órára: 3:35. Felkeltem imádkozni... tudtam, h ez Ő volt, de mégis kértem Istent, hogy erősítse meg, és keltsen fel másnap is, de ugyanakkor, percre pontosan.
És másnap éjjel megint megébredtem. Ránéztem az órára: persze, hogy 3:35 volt:D:D
És múlt éjjel ismét ébresztett Valaki...
szóval, annyit mondhatok, hogy izgalmas az élet Istennel...:D

"Uram, micsoda az ember,
hogy tudsz felőle és gondod van reá?
Hisz olyan az ember, mint a lehellet,
Napjai, mint az átfutó árnyék"... :)
(144.zsoltár)

mUtAsSaM mÁr mEg,

hogy hol jártunk múlt szombaton.
Hát ilyen őszi vásáron jártunk, a Hobby Művésznél, ami viszonteladóknak volt megrendezve. Reggel 9től du 4ig műhelyek is voltak, klassz dolgokat csináltunk... meg ingyen ebéd is, kávé meg ilyesmi... na, klassz kis napunk volt, az biztos!
Aztán volt ott sokminden, ami szájtátásra késztetett... tényleg csak szemelgetek..

sZegÉnY mEgBoLdoGuLt

yahoo 360 fok mentségére legyen mondva - béke poraira -, hogy a blogspot sem flawless. :P Mert pl sorozatosan történik meg, h sokaknál nem jelzi ki - legalábbis nekem -, ha írtak, aztán meg ha véletlenül odatévedek az oldalukra, túladagolásban szenvedek:P Akkor látom meg, hogy - megint - szépen le vagyok maradva... így jártam pl Krisztával, Encókával, Dajka Tündivel... és még ki tudja, hányakkal, akikről nem is tudok még!!! /:)

mOnDjUk

nem hiszem, hogy ezt egy kisfiú így meg tudta volna fogalmazni, mint ahogy itt elmondatták vele, viszont a lényeg és az üzenet az tetszik...

viDéKi lÁtOgAtÁs

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erröl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebböl?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

fÉlReSiKeRüLt rEkLáMoK

Csak néhány példa, ami így kiszúrta a szememet zsenialitásával....

1. Naaaagy-nagy kép egy panelházról, előtte (hátból látszanak) egy ifjú pár, úgy tűnik filózzák a tömbházat. Alól nagy betűkkel: ÁLMAID HÁZA. Bocsánat, de álmaim háza nem egy panelre korlátozódik... vagy ennyire lebecsülik a fantáziámat??

2. Noi punem preţ pe visele tale. Hát köszönöm szépen, de nem kérek belőle. Már az álmaimért is fizetnem kell???

3. Tot ce ai visat, deja există. Azért ez mégis elég lehangoló, hogy bármit is álmodok, kár a gőzért, mert előttem mások - és főleg ők - már rég megálmodták, kitalálták. Nem?....

És lehet folytatni a sort...

mEgTaLáLtAm!!!

Tegnap megtaláltam álmaim pasiját.
Csak az a baj, hogy nem tudom, hogy hívják, mennyi idős, nincs tőle emailcím se telefonszám, és nagy valószínűséggel soha az életben nem látjuk többé egymást.
:D:D:D
Ja, ez egyébként egy szomorú dolog.

eRrE

véletlenül akadtam rá, illetve Adél, itt nálam... és meghallottam, és egyből meghódította a szívemet....;;)

aLvÁsI kíSéRLeTeK

Az úgy kezdődött, hogy lemerült az elem. Kedd délutánra. Egy kicsikét kipurcantam. Attól amitől, vagy amiktől, már mindegy, de kipurcantam. Nagyon rosszul voltam, szó ami szó, de amikor már annyira helyrerázódtam, hogy volt esélyem rá, hogy el tudok aludni a fejfájástól, akkor lefeküdtem, mondván, hogy akkor én most alszom, kipihenem magam.
Aham. Csakhogy nem olyan egyszerűek a dolgok, mint ahogy mi azt kigondoljuk. Persze, mi is lehetne ebben nehéz - kérdezhetné a kedves olvasó -, egy kis alvásban? AZ ember elhatározza, hogy lefekszik aludni, és akkor lefekszik és alszik és kész.
Hát én is így gondoltam, és lefeküdtem, és szép naivan és nagy nehezen elaludtam. Ámde álmomból igencsak durván költött fel valami, éspedig a szomszéd szobában a telefon. I. volt az. Már nem emlékszem, hogy miket kérdezett, de biztos, hogy nem voltak túl lényeges dolgok....:P
Mindegy, miután elmondta, én meg helybenhagytam mindent, kívánt további jó alvást.
És akkor visszafeküdtem, és újra elaludtam.
Ámde álmomból másodszor is felkeltett valami, illetve valaki: B. csörgött a mobiltelefonon. A.val beszélt, és én is üzentem, hogy amikor megérkezik, ne csenegssen, nehogy felébressze aput (meg engem:P), hanem inkább csörögjön A.ra mobilon.
És akkor harmadszor is visszaaludtam. És harmadszor is felkeltettek az én álmomból. Nagy nehezen ébredezvén, lassacskán realizáltam, hogy bizony az a valami, ami szól, az a mobil. Merthogy B. csörgött A.ra, ő kinyitotta a kaput, és utána elvonult a fürdőbe. Csakhogy az nem jutott eszébe, hogy a bejárati ajtót is ki kellene nyitni, így B. nem tudott bejutni önnön erőből... hát persze, hogy telefonos segítséget kért. Én válaszoltam.
És immáron negyedjére is visszafeküdtem, ééés, vissza is aludtam. Az igazak édes álmát aludtam, már-már, amikor...........
az ablak alatt két macska éktelen nagy ricsajt csapott; ott acsarkodtak, az ÉN ablakom alatt. Olyannyira, hogy édes álmomból is felvertek.
És akkor én nagyon-nagyon mérges lettem. És leszálltam. És kimentem az udvarra, és úgy, de úúúgy szétkergettem őket......
később újra lefeküdtem. Többet nem ébersztett senki. Mobilok kikapcsolva. Vendégek megérkezve. Macskák elkergetve. Elemek töltésre állítva...:))

hA mÁr uTaZáS,

akkor legyen kalandos, nem igaz?
Hogy hogy kell ezt csinálni? íme, néhány hasznos tipp:

1. Mikor szinte utolsó percben úgy döntünk, hogy akkor vonattal megyünk mégiscsakinkább, nem pedig kocsival (mert az unalmasabb), azután menjünk el valahova és kapcsoljuk ki a telefonunkat, hogy ne legyünk elérhetőek és ne tudjunk semmit megbeszélni a másnapi kora reggeli utazással kapcslatban. Persze mindezt totál naívan tegyük, mit sem sejtve arról, hogy ez egyeseknek mekkora fejtörést és sokminden egyebet, amit jobb nem felsorolni, okoz. Már azoknak, akik szeretnék tudni még éjfél előtt, hogy akkor mégis melyik vonattal mennének, és ki vinné őket át a határon...

2. Mikor este felhívjuk az információra váró csapattársunkat, hogy akkor holnap ekkor és itt találkozunk, akkor felejtsük el megmondani neki, hogy figyelj, változott kicsikét a terv, és nem kocsival, hanem vonattal lesz az utazás. így aztán a csapattársunk nem fog hozni magával se magyar-igazolványt, se forintot. (hát minek az, nem igaz? autóban nem kell jegyet fizetni...)

3. Miután egy átszállást sikeresen átvészeltünk - na álljon csak meg a menet, ez így nem mehet tovább, ez így mégsem buli. Második átszállásnál szálljunk rossz vonatra, fizessünk pótjegyet, a csapat másik részét ijesszük halálra, hogy hol lehetünk már ilyen soká!??!?!, és mikor kétségbeesetten felhívnak, mondjuk azt, hogy igen, jó vonatra szálltunk, és igen, az 1es vágányon vagyunk. Az már mellékes dolog, hogy valójában az 5ös vágányon volnánk. Ugyan már, számolni csak tudunk....:P

Azért mégiscsak megérkezénk Budapestyára, a Nyugatiba, a Rá-Hangolva együttes tagjai. Rá is voltunk már hangolva egy-két dologra, az biztos....:))
De aztán az Úr megkönyörüle rajtunk, és megbeszélénk mindent, és imádkozánk, és bocsánatot kérénk egymástól, és megtisztulva nézhettünk eléje az evangélizációs koncertnek. És bizony, áldott alkalom vala. És bizony, megtérők is valának. És bizony, nagyon szép este volt azt. És bizony, az együttesnek is megújulás volt valamilyen szinten...
És még engem is majdnem feleségül vettek. vagyis vett, valaki:)) Majdnem:))

Mindez pedig történe 2 szombattal ezelőtt, a Noémi esküvője előtti szombaton. Milyen dátum is volt az?.. szeptember 5öt jegyzénk...
:)

vOlTaM áM

egy másik esküvőben is, épp a múlt szombaton, Magyargoroszlón. (Magyarországot olvastatok szinte, mi? pedig nem az van oda írva:P) Érdekes volt részt venni ezen is. Egyébként én szeretem az esküvőket, rájöttem, szeretek az ifjú párnak örülni, nagyon tetszik, hogy a szerelmet, az egymásra találást ünnepeljük...:)
Szóval. Érdekes volt, mivelhogy Noémit, a menyasszonyt, csak idén nyáron ismertem meg, a Hargitán, a zene7en. És akkor most meghívott az esküvőjébe. Énekelni (is) kellett.
A vacsorán elég ramaty szerkó volt, a mikrofon - vagy a hangfal? - recsegett, és engem nagyon tud zavarni az ilyen, ha nem adja vissza tisztán, szépen a hangot, kíséretet, én már nem is tudom úgy élvezni, se beleadni, hogy akkor az úgy szóljon....
DE volt ám ott egyéb, aminek örülni lehetett. Előszöris rengetesok énekes, sok jó énekes, és főképpen két énekes. Opera-énekesek, nagyon híresek méghozzá, és persze nagyon jók. Ettől híresek, ugyebár.... (most kijött belőlem a bölcsesség:P). Szóval. Borsos Edith és Pop Maria, hát mikor ők megszólaltak, kábé olyan volt, mintha beépített mikrofonnal működnének. Egyébként a Pop Maria-ra emlékeztem (így arcról, a többi fontos tudnivalóról velük kapcsolatban Erna világosított fel), tavaly a Máté-passióban ő volt a mezoszoprános, és bennem maradt, hogy mennyire szépen énekelt. Mint kiderült, Edith volt a szoprános, de rá valamilyen okból nem emlékeztem. A másik előadásmódja jobban megfogott. Na mindegy, a lényeg, hogy ott voltak, meg énekeltek, meg beépített mikrofon meg minden. Ja, és a gyülis (szóló)éneklés után Pop Maria megdícsért, hogy szép volt, és komolyan mondom, hogy kicsit elszégyelltem magam, hogy Ő dícsér engem, hát hol vagyok én attól a szinttől, ahol már dícséret jár...hogy jó, meg minden...:)) tényleg, h szégyelltem magam:) És olyan furi érzés volt.
A vacsin meg - hála Erna rábeszélésének, hogy menjek már én is, mert úgyis eredetileg ketten gyakoroltuk azt a dalt -, szóval a vacsin énekeltünk együtt (beállási sorrendben mondom): Egyed Ernő, Borsos Edith, Szilágyi Lea, Gergely Erna. (ugye érzékelitek a súlyát..:P). Nem, mintha kihallatszott volna a hangom:D, meg az első körben úgy kicsikét meg is voltam szeppenve, hogy mit keresek én itt:D, de aztán másodjára már élveztem, hogy né, kikkel hozott össze a sors, Edith is közvetlen meg minden, na, szóval egy élmény volt az egész:)))

Egyébként az esküvő sok részlete fejfájásba merül (nem csoda, előtte 1kor feküdtem és 5kor keltem, hogy még főzni is tudjak apunak), de annyit mondhatok, hogy Noémi aranyos volt, a kesztyűje különösen szép, a kaja is finom volt, és élmény volt, élmény volt némelyeket hallgatni.....:D

Gyarapodik, gyarapodik az emléktár kincse....:))

aZ aNcSa éS dÁvId eSkÜvŐjE

Asszem, nem kell sokat dumálni, a képek magukért beszélnek. Gyönyörűszép volt minden, Ancsa meg a topping, mindennek a leggyönyörűbbje, csodálatosan szép (még tata szerint is ritkaszép menyasszony volt!!!), és szóval...minden nagyon jó volt:) Semmi kapkodás, hogy ez sincs meg, az sincs meg... a díszítés persze, hogy szép...dehát ha Ancsánál se az, akkor kinél...:P

Klassz volt a családi fotózkodás, csak 2 személy hiányzott róla:)

Itt valamelyik férfitag bekiáltotta, hogy tudja már, a sok nő tette aput tönkre...:D


Ez meg én meg apukám:) Csak kár, hogy olyan szomorúan néz...:)


Ez meg a vacsin készült, profi fotós kattintgatott... a kép szebb, mint az ének volt:))

De komolyan... mondjuk ott elkezdve, hogy a zongora hol szólt, hol nem..a mikrofon hol szólt, hol nem....és ezzel nem akarok senkit blamálni, de néhány normális kábélt be lehetne szerezni.....:D:D
És a tortából nem ettem, mert már nem bírtam. És leöntöttem magamat narancslével. Ja, meg a ruhámat. És nem, nem szaladtam haza átöltözni. És sok szép fehér tulipán volt az asztalokon. És kaptunk egy Mozart csokit, mindenki, szép lila dobozban. És boldogok voltunk, és mindenki boldog volt, és az ifjú pár nagyon boldog volt...:)
Most hirtelen ezek ugrottak be.:)

aMiKoR aZ eMbErNeK.

Amikor az embernek sok írnivalója van, akkor a sok írnivalótól nem marad ideje írni. Ez logikus, nem? Mert a sok írnivaló mind valamiből fakad, valami történésből, vagy eseményből, vagy ilyesmi, azzal meg már el is telik az idő... .hát így járok én, újra és újra...

És mire mindezek elmúlnak, és végre lenne egy kis időm, már valahogy nem is tűnnek olyan érdekesnek, hogy még írjak is róluk... így járok én, újra és újra...

Na de ahogy elkezdtem panaszkodni, mindjárt eszembe jutott pár esemény:)) PL az Ancsa és Dávid esküvője, és erről illő is írnom, merthát olyan szép volt, meg minden:) Meghát csak a nagynénje vagyok Ancsának....:P

vAsÁrNaP

egész nap olyan különösen szép volt az ég; különösen szép felhők voltak az égen... Egész nap.
Nem mondom, hogy ez jelentett valamit, valami különöset. De jelenthetett volna.:)

diÓvAl tÖlTöTt

aszalt szilvát majszolok. Hát nem csodálatos? Na jó, itt-ott kicsit elszenesedett , mert első próbálkozásunk apuval, legalábbis így közösen, városi körülmények között (értsd: ler), és a kelleténél kicsit többet tartottuk a sütőben, mondván, hogy biztos, ami biztos.... de mégis finom, és karácsonyi hangulatot idéz. Innen jut eszembe: ha már hideg, akkor legalább karácsony, nem igaz? Attól tartok, idén is hamar beköszönt a fíling, már érzem ugyanis a közeledését néha a zsigereimben... valaki meg tudja mondani pontosan, hogy mi is az a zsiger?:D.. Régmúlt, ködös biológia-órák sejlenek fel az emlékezetemben, amikor zsigeri működésekről tanultunk, és a gerincvelőről, meg sok-sok érdekes dologról, és mindez anatómia volt. Egyszer aztán, pár évre rá, hogy befejeztük a tizenkettőt, az osztályfőnökünk (aki a biológia tanárunk volt), meghalt. Szívinfarktusban. És vajon hová ment? Nem hitt Istenben, de egy karácsonyi előadáson (gimnázium díszterme), amikor a kórussal együtt a hallgatók is énekeltek, láttam, hogy sírt. Ott ült az első sorban, csendben bólogatott, és folytak a könnyek az arcán...

mOsTaNáBaN

sok dobozt "gyártottunk" a hobby bótba...:)) sajnálom, hogy nem fényképeztem le őket, mert nagyon szépek lettek, és nagyon hamar el is keltek: kiraktuk, fél óra múlva megvették; kiraktuk, megvették; kábé így volt... csak ez az utolsó doboz van 1 napja az üzletben (ah, micsoda hosszú idő, és hogy nem veszik meg!!!...;)):P )

meg szép ajándékzacsikat is festettünk: megvolt az alap, egy natúr ajándék(karton)zacsi, aztán rá, amit épp a fantáziád vagy a hangulatod diktál, egy szalvéta segítségével pl... nagyon szép dolgok jöttek ki. Vagy szett, ugyanazon mintájú notesz, gyertya, és az ajándékzacskó is hozzá...igazán egyedi! Ötletnek is lehet venni éppenséggel;)) Sajnos erről sincs képem...