cSaK eGy TelEfOnHíVáS,

és mostmár hamarosan magyar állampolgár (is) leszek; a másik kettő mellett, természetesen: a román és a mennyei:-))

Tegnap felhívtak a debreceni városházáról, és kedvesen tudatták velem, hogy megérkeztek a honosítási papírjaim, és ha nekem is jó a dátum, akkor - másokkal együtt - augusztus 24.én, szerdán du 3kor lesz az ünnepélyes eskütételem. Mondtam, hogy a dátum nekem jó, gyerek közben nem született (kérdezték, na), és természetesen ünnepélyes öltözetben fogok megjelenni, egy fél órával hamarabb.

Hívhatok korlátozott számban vendégeket, úgyhogy, kedves családom, vegyétek ezt a bejegyzést úgy, mint egy meghívást. Aki szeretne eljönni erre az egyszeri ünnepélyre, azt szeretettel várom/juk!

Még azt is mondta a hölgy, hogy vigyem a régi személyimet mert kicserélik újra, magyarra. Utólag elgondolkodva ezen (mert megilletődöttségemben momentán mindenre csak helyeselni tudtam), egy kicsikét megijedtem; ugyanakkor elhatároztam magamban, hogy én bizony nem adom oda nekik a régit, jó lesz az még nekem, inkább csak elteszem az újat:-)) Persze azért mégiscsak megérdeklődöm ezt addig hogy hogy gondolták.

Hát, ennyi. Ez az 5 hónap is letelt.:)

nA éS a

28 év margójára?
Természetesen egy dal, ami mostanában a kedvencem.



Ki is vagyok én?
....
olyan messze a tökéletestől
egy értéktelen élettel, hittem,
míg nem mutattad meg (de megmutattad, köszönöm!), ki is vagyok én
itt, nem tévedésből,
nem is szerencséből,
egyedül kegyelemből
útban vagyok afelé, aki valóban vagyok (és nem, aki voltam)
(megbocsátva és szeretve) vagyok
(véred által meggyógyult) vagyok
hála Istennek még mindig változásban vagyok!

és még....

győztes vagyok (nem volt könnyű)
a fiad vagyok (így szólítasz)
elpecsételt vagyok (kegyelmed által)
és még mindig itt vagyok (segíts kimondani)

és még....

szerelmes vagyok (beléd, Jézusom)
itt vagyok (hogy imádjalak)
készen vagyok (hogy közelebb kerüljek hozzád)
készen vagyok (hogy följebb menjek veled!)

és még....

több vagyok annál, akit látsz bennem
de még nem vagyok az, akivé válnom kell

Köszönöm, Uram, hogy megmutattad, ki vagyok;
és hogy nem adtad fel a folyamat közben.
Te láttad azt, amit én nem...

dEbReCeNi ViHaR

előtte

utána

A héten hétfőn olyan vihar volt itt Debrecenben, amilyet még nem pipáltam, mióta itt lakom; de még anyósom is azt mondja, hogy ő se látott ilyen vihart s esőt mióta benn él Debrecenben. Állítólag 7000 villám sújtott le ez alatt a szűk 2 óra alatt.

D. persze Pesten volt, a pesti irodában, valami főnökváltás ügyben, és épp kellemesen vacsoráztak, amikor én itt kétségbeesetten próbáltam telefonon elérni, hogy tudassam vele, micsoda ítéletidő van errefelé és, hogy hány helyen tolakodik be a víz a szobába: csöpög a gerendáról, a roló húzókájából rendesen folyik, s még a konnektor mögül is csordogál! De jel nem volt, úgyhogy csak szorgalmasan csavargattam a gyorsan megtelő törölközőket, meg töröltem fel a padlóról a tócsákat.

No azért mégis túléltem a dolgot, egyedül is, és negyedóra múlva már telefonálni is tudtam. Később a vihar elült, illetve inkább odébb állt, a csorgások nagyjából elálltak, s késő estére az ablakot is kinyithattam a jó, friss, lehűlt levegőnek.

Később aztán megtudtam, hogy ami nálunk történt, az nem is olyan vészes (bár utólag keletkezett még jó néhány ázott folt a mennyezeten s a falon); mert például a gyüli épülete sokkal jobban elázott: úszott a vízben a padlástér, az első emelet, s az alagsorban is bokáig lehetett gázolni benne. De úszott a város is, főleg a központi része: bokáig, lábszárközépig érő víz hömpölygött sokfelé az utakon, de volt, ahol térdig ért! És jelentős anyagi károk is voltak jócskán: kidőlt fák, letört ágak, bedőlt kerítések, kapuk, tönkrement tetők, elázott házak, áramkimaradások, sebesültek, s még ki tudja mennyi minden más. Váradi hasonló nagy viharok jutottak eszembe.

Hát azért csak izgi volt, így egyedül a házban, a nagy sötét viharral körülöttem. (a vihar tombol, a vihar tombol, a vihar tombol mindenütt...hej!)

Meg aztán jólesett a kis hűvös utána.

És ne feledjem: mindig van rosszabb, mint az én helyzetem...

jÚliUs KeTtŐ mArGóJáRa,

merthogy huszonnyolc vagyok immár.

Egy szép, ráérős szombati nap lett belőle, ahogy azt kell is. Csak semmi sietség. Hétvége is meg ünnep is.

Reggeli az ágyba, délelőtt kis nézelődés a városban, aztán cipősszekrény vásárlás, a kedvenc, amit már rég kinéztem, végre meglett rá a pénz; egy használt bútorosnál spontán lámpavásárlás, és milyen jól illik a szobába! egy új modern lámpa nem versenyzik vele, ez szép antik, jó árban, jó fogás, mindkettőnknek tetszik.

Kis teszek-veszek a kertben, délután pedig süti és limonádé a kedvenc kávézóban, a Szabó Magdában.

És aztán este.

Közben pedig beszélgetések, családi és baráti köszöntések, megéneklés telefonon, az a szép Szilágyi szokás. Különleges szülinapi üzenetek, ígéretek Istentől, atyai áldás.

Mindez egy napba. Mennyi minden belefért!...:-)

És most még különösebben a szám se zavar...28. Hát ennyi ez, kérem szépen.