hOgY jS íRjÁk??

Bírkózzunk meg a "szeretettel" szó helyes papírra vetésével.

Próbálkozásaim:

szere te ttel

jaaaj, neem jó, kihagytam egy "et"-t...

átjavítom, lesz belőle

szeretetettel

következő lapon ugyanehhez a szóhoz érek, és íme, jön a felismerés:

mégsem írtam el először!

most hogy javítsam vissza???

(papír a kukába....)

csak sanda gyanúm van, hogy már kiadtam néhány ilyen "átjavított" példányt....:D:D

kArÁcSoNyRa

csak egy Ige, ami nekem idén ünnepre a "csillagom":

"...hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messze egyikünktől sem." ApCsel 17:27
kerüljünk közel, nagyon közel a Megváltóhoz ezen az ünnepen!

én nagyon vágyom rá!

Boldog Karácsonyt minden erre tévedőnek (is)!:):)

mOnDtAm

ebben a sipkájában muszáj lencsevégre kapjam!:)))



a kis édes:X:X:X:X

nÉgY-x

vagy ötször? forraltam újra a vizet, közben a fele elfőtt, míg végre elkészült a capuccinom...:))
néha szabad feledékenynek is lenni (ilyen dolgokban), vagy csak leköt a sok teendő??:P

EmLéKsZeM.

nagyon tisztán az első karácsonyra édesanya halála után.
az érzésekre.
az akaratra bennem, hogy az ünnep szép legyen.
minden bent dőlt el. mennyit biztattam magam!
ki mondta, hogy könnyű volt? nem, nem volt könnyű. cseppet sem. állandóan a sírás folytogatott: míg bevásároltam, míg takarítottam, míg az ünnepi ételeket főztem, míg sütöttem, míg a fát díszítettem. az összes gondolatomban.
aztán ott volt édesapa. nem akartam, hogy kettesben szomorkodjunk.
ő felállította a fát, segített behozni, a kis égőket felrakni. és végig mosolygott.
azután díszítettem. közben mentek a szép karácsonyi dalok, ahogy kell. aztán valahogy erre(http://www.youtube.com/watch?v=1i9G60wvH7Y) a dalra keveredett, nem is tudom, honnan volt meg; sose szerettem a csöpögős, túlontúl lírai szerzeményeket. azért abban az állapotban mégis hozzám szólt, főleg a refrén, és hiába, sírnom kellett. nagyon.
de csak folytattam tovább, a fa szép lett, az ajándékok alákerültek...
megterítettem kettőnkre, szépen, ünnepélyesre, mert akármekkora szomorúság is van bennünk, ünnepelni nem szabad akárhogy, s ha vigyázunk ezekre a részletekre, a dolgok szebbé lesznek.
hiányosan is meghitt volt minden; szomorúan-boldog.
még meg sem vacsoráztunk, amikor csengettek, és jöttek Zsókiék. és aztán sorra a többiek...mindenki szemében ott volt a ki nem mondott hiány, láttam, a csonkaság fájdalma; s mégis szép volt...mégis énekeltünk, Krisztus mégis megszületett, hát nem csodálatos?:)

aztán emlékszem a második karácsonyra is, amikor édesapa "lelépett" (talán Adináékhoz?), és akkor még egy plusz akadállyal meg kellett küzdenem: a magány, az egyedüllét terhével. de ez csak akkor teher, ha magunkra vesszük.
Nem sírtam amiatt, hogy egyedül vagyok otthon. Nem sajnáltam "elhagyatott" voltomat. hogy "se anyám, se apám" :)) semmilyen negatív érzést nem engedtem meg magamnak. Hanem minden szabadidőmet azzal töltöttem, hogy szeretteimnek ajándékot készítsek. (na meg az éjszakáimat is:)) )
Bekapcsolódtam Anikóékhoz a karácsonyba szentestén, nagyon szép volt, emlékszem, Roziék is ott voltak meg Juliska néniék, egész szép kis társaság összegyűlt. karácsony első napján délben otthon egyedül pirítóst ebédeltem:)) és? az is ünnepi volt!!!:)
nem kell magányosnak lenni, ha nem akarunk.

(többek között) ezeken a nehéz eseményeken keresztül tanultam meg gyakorlatba ültetni néhány, többnyire elméleti tudást: hogy a világ nem dől össze, ha nem akarom; hogy nem kell magányosnak lenni, ha nem akarom; hogy lehet boldognak lenni minden veszteség, fájdalom ellenére is, ha akarom; hogy a lényeges dolgok kimenetele Tőlem függ, senki és semmi mástól...és hogy mindezekért tenni kell, keményen harcolni értük. csak semmi keserűség, csak semmi önsajnálat, csak semmi közömbösség...Persze, NAGYON sokat segített a család és barátok szeretete, ölelése, figyelmessége,felkarolása, stb, de kellett a hozzáállás is, kellett a küzdés. Ez nem önfényezés, ez szigorú törvény, ami a boldogsághoz kell:)

a harmadik karácsony már itt volt, Debrecenben.
vicces volt:)), mert miután apósoméknál együtt - a számomra új családdal - megkarácsonyoztunk, hazajöttünk D-vel folytatni az ünneplést, kettesben, meghitten. közös programunk azzal kezdődött, hogy a gyökeres fenyőt, amit vettünk, kábé másfél órán keresztül próbáltuk kitámasztani, alátámasztani, oldalról kipóckolni, egyszóval mindent megpróbáltunk, hogy a fa egyenesen álljon, de nem sok sikerrel. ugyanis ahogy a benti hőmérséklet miatt a fagyos föld kiengedett, az addigelé egyenesen álló fenyőcske igencsak megdőlt. semmi sem segített rajta:))
D az akció végére úgy felbosszankodott, hogy már a karácsonyozástól is elment a kedve. aztán csak sikerült lelket önteni belé, mert hát én nem adom fel (a szilágyi vér itt sem mondott csődöt, csak van abban jó is:P), és végül mégiscsak szép lett az este hátramaradt része is:)

hogy az idei ünnep mit tartogat? valamit biztosan.:)
szeretek ünnepelni, és bár sokszor nem tudok még magamnak sem megfelelni, reménykedem, reménykedem, reménykedem...és harcolok a szépért:)

Boldog készülődést mindenkinek!:)

...

ledöbbentem vasárnap délelőtt, míg hallgattam az üzenetet, hogy advent negyedik vasárnapja van már, és én mennyire de mennyire elfelejtettem lecsendesedni!! csak rohantam és rohantam...és hát tudjátok, a sok tennivaló, a hirtelen jött sok sok munka, mind határidős, és én elfelejtettem, hogy nem én vagyok az ünnepért, hanem az ünnep értem, a lelkemért, és várni nem így kell, ez az időszak, tudom, nem erről szól, Ő nem ezért született meg, nem ezt hozta, s mégis beleestem a csapdába...! hát ez lennék én? úgy látszik, igen... újra és újra csalódnom kell magamban. de nem baj, szeretem, ha fáj; sírni is jó afelett, aki vagyok és aki nem vagyok és aki lenni szeretnék...
...és érzem, hogy megalázkodni jó, bár nehéz, és mondani Neki, hogy bocsáss meg, vétkeztem ellened... hűtlen vagyok nagyon, de talán, ha kigyógyítanál, ahogy ígérted is...
és igenis kényszerítem magam a lecsendesedésre, mert másképp annyi szemetet gyűjtök össze, magamba, annyi felesleges semmit; s ha majd takarítani kell, nem akarok üres maradni utána...

bEuGrOtTaM

pár percre Eriékhez, ölbe vettem kicsikét a pici babáját...oooolyan édes!!!!!! olyan jó volt látni őket pár percre is:)

folyton nyújtózkodik, tornázik:):)

bUsZoN

jobbról-balról idegenek, és arra gondolok: mennyi mindent rejt egy ember élete...

nÁlAm Is JáRt

a Mikulás;-);-);-)

Ki gOnDoLtA vOlNa,

hogy én egyszer gasztrobejegyzést írok:-)) na persze tartalmát tekintve nem biztos, hogy megüti a "gasztro" mércét, mivelhogy igencsak egyszerű dologról lesz szó. illetve két dologról:

1. megsütöttem életem ELSŐ pizzáját! igaz, kicsit nehezen indult, a receptet elnéztem, anyósom helyrejavította a tészta állagát, meg igaz, hogy a formája is hagyott (jócskán) maga után kívánni valót, de az íze - mmmm, fenséges lett!!! nagyon de nagyon jó, na. aki kíváncsi erre a speciel receptre, amit egy másik fiatal feleségtől kuncsorogtam el a gyüliből, annak szívesen megadom; higgyetek nekem, ilyen finom házi sütésű pizzát nem tudtok más recepttel készíteni!;-)

2. megfőztem életem első birsalmalevesét, de nem ám olyat, amilyet otthon szoktunk, hanem másfajtát! turmixoltat! úgy ízével, mint egyszerűségével lenyűgözött.:D ezt a receptet is hajlandó vagyok publikálni a lelkes érdeklődőknek!;)

és éljenek a háziasszonyok és férjurukra főző feleségek!!!;-)

eGy HaRcOs hAzAmEnT

tegnap reggel. kedden. 2011. november 1.

sokat harcolt, rengeteget. sokakért. az övét megharcolta. győzött.

utána sok-sok kérdés, miért, és hogy lehetett volna másképp, és hol tartunk mi, és mi lesz azokkal, és ki fog másokért, azokért, akikért nem sokan tudnak és mernek? meg még ki tudja, hány...de őt már hívták az angyalok, bárhogy is volt előtte vagy lett volna utána.

ő átment a halálból az életre.

Krisztusban nincs se férfi, se nő, se zsidó, se görög...ugye értitek.

harcos volt. igazi. hazavárták. hazament.

http://www.youtube.com/watch?v=rYGvcbH0RN0

Etus néni.

tetszik:)

persze tűnhet banálisnak meg hülyeségnek, de köznapi nyelven tényleg ez a leegyszerűsített forma...

nYaLóKa,

és D. kapta a melóban, a közvetlen főnökétől, merthogy nagyon ügyesen dolgozott! aki kevésbé ügyesen dolgozott, az csak kisebbet kapott!:P

A főnöke meg Angliából, vmi munkahelyi award-os főnök-kitüntetős bulinak a díszletéből lopta ki:)))

Ezt a képet meg én könyörögtem ki, s bár kissé erőltetett a lelkesedése, azért szerintem megérte:P:))))

MiRe ÉsZbeKapTaM,

a korai fagy levitte szint' az összes levelet a feljárati vadszőlőről, pedig szándékomban állt pár fotót készíteni, olyan szép színekben pompáztak. Dehát az éjjeli fagy a szó szoros értelmében leijesztette őket:( de nemcsak a feljárati vadszőlőnket rendezte el, hanem 1-2 diófa hajkoronáját is lebontotta.

Tegnap még gyönyörűen sárgállottak a fán a levelek, alatta a fű tiszta, hisz előző nap D. minden lehullott levelet összegereblyélt; errefel ma reggel, mikor kinéz a fürdőszoba ablakán, hív nagy csodálkozva engem is, hogy ezt nézzem meg. A diófa úgy hullatta a leveleit, mint bánatos kislány sűrűn záporozó könnyeit:) Pedig a nap is sütött, hej!

De erre már csak kimentem, megfázás ide vagy oda, s lefényképeztem a nagy hullást. Még le is videóztam.

Érdekességből délután is lefotóztam ugyanazt a fát, hadd lám a különbséget.

reggel:

este:

Hát ez így történt.:)

jÓ, hOgY

elvittük a gépet Belényesbe a Zsefi bemutatására, de az elemeket meg otthon hagytuk!:)) azaz felejtettük. így történhetett meg, hogy eme szép napról semmit sem örökíthettem meg képekben, rendes géppel:(

történetesen Roziék is otthon felejtették az övéket, Adina is a sajátjukat, tehát azért néha összejönnek így is a dolgok..:))

ettől függetlenül persze csodaszép volt, a tanítás d.e. s d.u. is olyan mélyreható, építő, a gyerekáldás momentuma is szép (mégha sírtak is a babák:P), s utána (meg előtte is) együtt a család egy részével, ami már nagyon hiányzott!:)

s útravalóként még kaptunk sok-sok sütit is Adinától, aminek D. örül nagyon, meg sok paprikakrémet, aminek meg én örülök nagyon!

Zsefi pedig csupa édesség, nem csoda, h mindannyian körülrajongtuk!:D

Hát így volt ez, egy napba besűrítve, lelki-szellemi feltöltődés!:)

aMiKoR kÉnYtElEn vaGyOk

a saját hibámból tanulni....:(

Mihály-napi vásárra készültem, a dekupázsolt cuccokkal, s kétszer is kérdeztem az Urat, h mit szól hozzá, menjek ki? kétszer is kaptam bátorítást (egyszer, h megáldja a kicsiny kezdetet, s még egyszer, h megáldja a munkám, már nem tudom pontosan az igét), de mindenesetre elég kellett volna legyen ahhoz, hogy higgyek, nem? de én inkább az időjósoknak hittem, mert nagy esőt és hideget mutattak egész hétvégére, és visszamondtam a vásárt. persze mondanom se kell, h szombaton meg gyönyörűen sütött a nap....haragudtam is magamra rendesen. dehát így van ez, aki okosabbnak képzeli magát, mint amit az Úr kijelent neki, az nem csoda, hogy előbb-utóbb megjárja!

remélem, tanultam az esetemből, s ha az Úr valamit mond, akkor abban bízom, s nem holmi időjosokban...meg mikor miben:)

ajánlom magamnak a lecke megtanulását!:))

vásár híján kértem D.-t, h akkor legalább menjünk el Belényesbe, ha már ide nem jutottunk ki. úgyhogy fogtuk magunkat, és el is mentünk! és nagyon jó volt! de ez már egy másik történet, ugyebár:)

cSaK eGy PiLlAnTáS

szombat délelőtt, beszéljük a napi programot.

L: - segítesz nekem, maci? (tudniillik hobbyznia kell, teljes gőzzel)

D: - háát, majd később.

L: - jóó...

D: - most előbb kinn dolgozom a kertben: locsolok, leveleket gereblyézek, betakarítok...

L: - ügyes vagy!

D: (kissé epésen) - hátt, valakinek ezt is meg kell csinálja! Mivelhogy te...

L érdekes pillantást vet D-re.

D:(kedvesen, nyájasan befejezi előző gondolatát) - ...te nagyon szorgalmas vagy!!!

tÖbBeK kÖzÖtT

az a jó az egy éves házassági évfordulóban, hogy ilyen még nem volt, és ezért késztetést érzünk arra, hogy teljesen különlegesen ünnepeljük meg.

ez, ha minden jól megy, meg is lesz, bár nem árulhatom el, hogy mit is jelent ez konkrétan, de annyit mondhatok, hogy repülőgép szükségeltetik hozzá. természetesen ez D. ötlete volt, annak ellenére, hogy utál repülőgéppel utazni és nagyon fél és már egy hete azt álmodja, hogy nem tud a gép felszállni és már földes utakon is gurul de még mindig nem szállt fel - pedig meg is áldatta magát tegnap az ifilelkésszel, aki egyben jóbarátja is, de úgy látszik, az álom megmaradt.

tehát készülődünk, és D. mindennap százszor elmondja, hogy ő nagyon fél és nem is akar jönni. hát jó. de persze attól még akar jönni.

de bonyolult ez a házasság!:P:P:D

eGy NeM éPpEn kAlAnDmEnTeS 7vÉgE

Egy egyszerű meghívás volt egyébként részünkről, hogy a betlehemi ifi jönne el hozzánk egy szombat délután grillezni, játszani meg ilyesmik, szóval együtt lenni.

el is jöttek, mindenki jól érezte magát, bár a házat szokni kellett azért: a konyhai küszöbben folyton megbotlottak a fiatalok, mert nem szokták meg, hogy a konyha és szoba között küszöb van, nem is olyan szokványos dolog ez amúgy meg a mi küszöbünk olyan környezetével egybeolvadós is, tehát elég alattomos tud lenni.

a szitaajtóval volt még gond, ugyanis mindenki nekiment, mert nem nagyon látták, hogy ott van még egy zárt szitaajtó is, végül aztán ragasztottunk rá színes papírt, hogy látszodjon, hogy ott ajtó van, de úgyis neki mentek, még az is, aki ragasztotta a papírt, azaz gabóca. de ez megérdemel egy külön bekezdést.

tehát, mire megvacsoráztunk, addigra mindenki kedvére kibotolhatta magát a küszöbben, nekimehetett az ajtónak, stb, s úgy tűnt, kezd nyugalmasabb vizekre evezni a hangulat. a társaság egy része kinn, másik része benn heverészett. s akkor egyszercsak.

lénárd megnézte, h miért nem áll (szerinte) rendesen az a szobai csillár. addig ráncigálta a csillárt, míg a kezében maradt (ó, jaj, pedig milyen sokára találtunk egy ide illőt!:)), s a véres kezével kiment h kimossák, errefel gabóca meg utánaszaladt h vigye a fertőtlenítőt oszt sietségében meg jól kifejelte a szitaajtót. tehát se csillár, se ajtó.

dávid a fejét fogta, én gabócát vigasztaltam és az aloe first-öt vittem a sebesültnek, arnoldék pedig az ajtót próbálták helyes útra téríteni, és mindeközben mindenki hisztérikusan nevetett.

végül a seb bekötődött, az ajtó is visszakerült a sínbe, csak kisebb sérülési nyomokkal, de még lehet tologatni;-), Attila pedig székre állt és a leszakadt égőt egy csavarhúzó és egy körömcsipesz segítségével megpróbálta visszaszerelni. sikerült. természetesen ezalatt a biztosítékot lekapcsoltuk, mit sem gondolva a bekapcsolt számítógépre, amelyiken épp képeket másoltunk. de ezek után mit is számít már, nem igaz?:))

az égő után végül még a törött csillár is visszakerült, közös megegyezésre, hogy jobb, mint a semmi, s utána pedig elhagyva e - rémusz szerint fura - házat:)), felkerekedtünk és elmentünk fagyizni.

utána sétáltunk egyet a ráesteledett debrecenben, szökőkutaztunk, a vízben színeseket hegesztettünk, s végül útnak bocsátottuk becses vendégeinket.

végülis mindenki nagyon jól érezte magát, s másnap már egész nagyvárad tudta, hogy lénárd szétverte a házunkat.

a vendégszeretetben meg ne fáradjatok!:D igen, visszavárunk benneteket!:D:D:D:D

bAbA-

látogatás.

azaz barát-látogatás, ahol már 2 hónapos baba is van.

Bemerészkedünk a baba szobába, D. nézi a babát, az apa is D. mellett állva.

nézünk nézünk, egyszercsak D. megilletődve megszólal:

- nézd már, milyen kicsi; pont ekkora, ni, ekkora (két kezével mutatja, h mekkora a baba).

Apa: - igen, ő még ilyen kicsi.

A baba kiad egy hangot.

D.: - már beszél!

A: - igen, beszél.

D: - azt mondta, "ööö".

A: -igen.

kis szünet, majd

D: - vasárnap is beszélt.

A: - igen? és mit mondott?

D: akkor azt mondta, hogy "eeee".

..........................:))

HáZ-ÁlOm

egy blogon ajánlották ezt a blogot. Igazán klassz! Én is ajánlom tehát:-))

sZeRdÁtÓl

magyar állampolgár is lettem. vannak képek róla bizonyítéknak:) Ja, és papír is, persze:))

Na meg állítólag lesz magyar személyim is, ha már itt élek, és utána igényelhetek magyar útlevelet is. a magyar igazolványról nem kérdeztek semmit, szerencsére, tehát úgy gondolom, hogy ha nem akarják elvenni, az csak azért lehet, mert még használhatom:-))

Szép volt és megható, bár, be kell valljam őszintén, kicsikét rosszul esett, hogy senki sem tudott az otthoniak közül eljönni. Persze értem én, meg sejtettem, hogy hétköznap, aztán a legnagyobb kánikula, aztán pénz meg minden...nem is vártam el, hogy mindenképp; csak ahogy ott ültünk a többi leendő magyar állampolgárral, s ott volt velem D., meg anyósom-apósom, és olyan megható volt, és nem volt senki az én családomból, aki velem együtt meghatódjon...kicsit rossz érzés volt, hiányosnak éreztem az ünnepet. Talán azért, mert eddig életem egy fontos eseményéről se hiányzott a családom...na ezt is meg kell szokni idővel, attól tartok. Nem baj, remélem, menni fog...:-)

egyébként viszont jó volt, az alpolgármesterrel kezet foghattam, aki átadta a legfontosabb dokumentumomat arról, hogy magyar állampolgárságom van, illetve egy dögunalmas könyvet, amivel kívántak kellemes debreceni életet ha jól emlékszem. Na ha a könyvön múlna...:-)) (nem azon múlik szerencsére.)

Utána apósomék meghívtak egy fagyira minket, az esemény apropóján. Soha nem ültünk még be ide, eredeti olasz főzött fagyi, tudom sok helyen ugyanezt állítják, de itt tényleg az volt, rettenetesen finom és rettenetesen nagy adag, sajnos a végefele fel is adtam a küzdelmet. Ja és (rettenetesen) drága is volt (legalábbis nekem nem minden hétre való), de vendégek voltunk:D

Utána pedig hazajöttünk és vacsira rendeltünk egy-egy pizzát, mert még mindig tartott az ünnep.

Hát így volt, és körülbelül ennyi volt. A képeken utólag csúnyának láttam magam nagyon, amitől kissé kiborultam, de mostanra már helyrejöttem, köszönöm.

Majd ha felkerülnek a pcre, akkor ide is biggyesztek belőlük 1-2 tűrhetőt.

Mindenkinek ajánlom, hogy adja be a papírjait a kettős állampolgárságra, ha még nem tette, kap egy ingyen könyvet meg egy szép dokumentumot:P HAHA! de tényleg! nem árt, ha magyar állampolgárok is vagyunk, ha már magyarnak születtünk....:-)

eLjUtOtTuNk

ide is:

a "keresztyén" amerikában megengedik kiadni és sláger lesz abból, hogy Júdás szeretője vagyok. És ez tetszik az embereknek...

http://vimeo.com/24071786

És ez csak egy a sok közül, valószínűleg. Mint az is, hogy a homoszexualitást és a szerepcserét propagálják...

http://vimeo.com/17060471

de láttam már Rihanna szám klipjét is, amiben már nem "he"ről, hanem "she" ről van szó, és förtelmes jelenetekben kéjeleg egy másik "hölggyel".

És sok más klipp van, ahol lányok lányokkal smárolnak és kéjelegnek. Fiúk fiúkkal. Jennifer Lopez legújabb klipje se semmi például...

És lehetne folytatni a sort....

És mi, keresztyének, hogy élünk? Mi a reakciónk erre? Fal felé fordulunk és eltakarjuk a szemünket és sírunk, hogy milyen gonosz világban élünk és Urammentsmegminket? Vagy felébred bennünk a hivatástudat, hogy Valamiért Isten teremtett, Valamit ránk bízott...az ő országát terjeszteni ebben a világban, és a gonosz ellen harcolni!?..szentül élni, hogy erőnk legyen nem csak megállni, de másokon is segíteni, a sátánt legyőzni Isten erejével...

...eszünkbe jut vajon az ige: hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek(Fil.2,15)

Mert az emberek mégsem boldogok...hiába a nagy szabadság, a nagy felfordulás: mégsem boldogok....feltűnik ez nekünk?

Vagy talán mi is ezeket nézzük, hallgatjuk, dúdoljuk? Mi is ilyet mutatunk másnak, hogy nézd, de jó, de vagány? Mi is ezekkel táplálkozunk? Mi is ugyanúgy élünk, mint mindenki más?...talán egy két gyakorlatunk más, pl vallási, de erőnk nincs? Vagy van?...

eLiNdíToTtAm

ugyanitt még egy blogot, ahova egyszerűen csak szeretnék kitenni a (kézi)munkáim közül néhányat, csak úgy ni, nézegetésre.

Ez mindenkinek látható.

http://szeretemaszepet.blogspot.com/

Ennyi!:)

üZeNj

Kassák Lajos: Üzenj

07NOV

Beszélgessünk beszélgessünk
Te meg Én
beszélgessünk nem szegletesen kemény hanem puha,
legömbölyített szavakkal
ahogyan a szerelmesektől tanultuk
alig hallhatóan
ahogy a tölgyfa levelei beszélnek egymással.

Mondj nekem valami szépet
hogy én is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.
Az álom partjairól üzenj
egy újszülött nevetésével
tenger hullámaival
játékos delfinekkel
harangszóval
egy sassal
amint az ég kékjében lebeg.

Kicsikém
elképzelt madaram.
Te meg Én
beszélgessünk a világról
amiben bolyongunk
és nem találjuk egymást.

gOnDoLaToK

...Most másfajta félelem ébredt bennem. Biztosan éreztem, hogy ez a teremtmény olyasmi, amit "jó"-nak nevezünk, de nem voltam benne biztos, hogy én olyan nagyon szeretném ezt a "jóság"-ot. Elég szörnyű élmény volt. Amíg valami gonosztól félsz, megmaradhat a remény, hogy a jó a segítségedre jön. De tegyük fel, hogy átküzdöd magad egészen a jóig, és azt is félelmetesnek találod! Mi van, ha magáról az ételről derül ki, hogy olyasmi, amit nem ehetsz meg, és az otthon az a hely, ahol nem lakhatsz, legfőbb vigasztalód az a személy, aki kényelmetlen érzéseket kelt benned? Most aztán tényleg nem lehetett szó segítségről, az utolsó kártyák is ki voltak terítve. Egy-két másodpercig majdnem ilyen állapotban voltam. Itt végül is annak a világ mögötti világnak egy szilánkja tört át hozzánk, amelyről mindig azt hittem, hogy szeretem és kívánom. Nem szerettem és nem bántam volna, ha eltűnik. Azt akartam, hogy válasszon el tőle valamilyen távolság, szakadék, függöny, paraván vagy sorompó. De nem hullottam be a szakadékba. Elég sajátos módon tehetetlenségem érzete mentett és erősített meg. Mostanra meglehetősen "kész" voltam. A küzdelemnek vége. A következő döntés nem tőlem függ.

(C.S.Lewis, A csendes bolygó, Kozmikus trilógia I.rész)

a HéT

vagy hónap? aranyköpése:

"Ön is az ATV képernyője előtt ropizva vívja szabadságharcát?"

úJrA

itthon: Erdélyből, Sárospatakról.

Bármilyen szép is a világ és a sok-sok távoli vidék; bármilyen jó is a család körében és a sok izgalmas helyen, s bármennyire hiányoznak is a hátrahagyott emlékek, emberek; az otthon: az mégis valami más.

Hadd ne feledjem ezt el...:-)

cSaK eGy TelEfOnHíVáS,

és mostmár hamarosan magyar állampolgár (is) leszek; a másik kettő mellett, természetesen: a román és a mennyei:-))

Tegnap felhívtak a debreceni városházáról, és kedvesen tudatták velem, hogy megérkeztek a honosítási papírjaim, és ha nekem is jó a dátum, akkor - másokkal együtt - augusztus 24.én, szerdán du 3kor lesz az ünnepélyes eskütételem. Mondtam, hogy a dátum nekem jó, gyerek közben nem született (kérdezték, na), és természetesen ünnepélyes öltözetben fogok megjelenni, egy fél órával hamarabb.

Hívhatok korlátozott számban vendégeket, úgyhogy, kedves családom, vegyétek ezt a bejegyzést úgy, mint egy meghívást. Aki szeretne eljönni erre az egyszeri ünnepélyre, azt szeretettel várom/juk!

Még azt is mondta a hölgy, hogy vigyem a régi személyimet mert kicserélik újra, magyarra. Utólag elgondolkodva ezen (mert megilletődöttségemben momentán mindenre csak helyeselni tudtam), egy kicsikét megijedtem; ugyanakkor elhatároztam magamban, hogy én bizony nem adom oda nekik a régit, jó lesz az még nekem, inkább csak elteszem az újat:-)) Persze azért mégiscsak megérdeklődöm ezt addig hogy hogy gondolták.

Hát, ennyi. Ez az 5 hónap is letelt.:)

nA éS a

28 év margójára?
Természetesen egy dal, ami mostanában a kedvencem.



Ki is vagyok én?
....
olyan messze a tökéletestől
egy értéktelen élettel, hittem,
míg nem mutattad meg (de megmutattad, köszönöm!), ki is vagyok én
itt, nem tévedésből,
nem is szerencséből,
egyedül kegyelemből
útban vagyok afelé, aki valóban vagyok (és nem, aki voltam)
(megbocsátva és szeretve) vagyok
(véred által meggyógyult) vagyok
hála Istennek még mindig változásban vagyok!

és még....

győztes vagyok (nem volt könnyű)
a fiad vagyok (így szólítasz)
elpecsételt vagyok (kegyelmed által)
és még mindig itt vagyok (segíts kimondani)

és még....

szerelmes vagyok (beléd, Jézusom)
itt vagyok (hogy imádjalak)
készen vagyok (hogy közelebb kerüljek hozzád)
készen vagyok (hogy följebb menjek veled!)

és még....

több vagyok annál, akit látsz bennem
de még nem vagyok az, akivé válnom kell

Köszönöm, Uram, hogy megmutattad, ki vagyok;
és hogy nem adtad fel a folyamat közben.
Te láttad azt, amit én nem...

dEbReCeNi ViHaR

előtte

utána

A héten hétfőn olyan vihar volt itt Debrecenben, amilyet még nem pipáltam, mióta itt lakom; de még anyósom is azt mondja, hogy ő se látott ilyen vihart s esőt mióta benn él Debrecenben. Állítólag 7000 villám sújtott le ez alatt a szűk 2 óra alatt.

D. persze Pesten volt, a pesti irodában, valami főnökváltás ügyben, és épp kellemesen vacsoráztak, amikor én itt kétségbeesetten próbáltam telefonon elérni, hogy tudassam vele, micsoda ítéletidő van errefelé és, hogy hány helyen tolakodik be a víz a szobába: csöpög a gerendáról, a roló húzókájából rendesen folyik, s még a konnektor mögül is csordogál! De jel nem volt, úgyhogy csak szorgalmasan csavargattam a gyorsan megtelő törölközőket, meg töröltem fel a padlóról a tócsákat.

No azért mégis túléltem a dolgot, egyedül is, és negyedóra múlva már telefonálni is tudtam. Később a vihar elült, illetve inkább odébb állt, a csorgások nagyjából elálltak, s késő estére az ablakot is kinyithattam a jó, friss, lehűlt levegőnek.

Később aztán megtudtam, hogy ami nálunk történt, az nem is olyan vészes (bár utólag keletkezett még jó néhány ázott folt a mennyezeten s a falon); mert például a gyüli épülete sokkal jobban elázott: úszott a vízben a padlástér, az első emelet, s az alagsorban is bokáig lehetett gázolni benne. De úszott a város is, főleg a központi része: bokáig, lábszárközépig érő víz hömpölygött sokfelé az utakon, de volt, ahol térdig ért! És jelentős anyagi károk is voltak jócskán: kidőlt fák, letört ágak, bedőlt kerítések, kapuk, tönkrement tetők, elázott házak, áramkimaradások, sebesültek, s még ki tudja mennyi minden más. Váradi hasonló nagy viharok jutottak eszembe.

Hát azért csak izgi volt, így egyedül a házban, a nagy sötét viharral körülöttem. (a vihar tombol, a vihar tombol, a vihar tombol mindenütt...hej!)

Meg aztán jólesett a kis hűvös utána.

És ne feledjem: mindig van rosszabb, mint az én helyzetem...

jÚliUs KeTtŐ mArGóJáRa,

merthogy huszonnyolc vagyok immár.

Egy szép, ráérős szombati nap lett belőle, ahogy azt kell is. Csak semmi sietség. Hétvége is meg ünnep is.

Reggeli az ágyba, délelőtt kis nézelődés a városban, aztán cipősszekrény vásárlás, a kedvenc, amit már rég kinéztem, végre meglett rá a pénz; egy használt bútorosnál spontán lámpavásárlás, és milyen jól illik a szobába! egy új modern lámpa nem versenyzik vele, ez szép antik, jó árban, jó fogás, mindkettőnknek tetszik.

Kis teszek-veszek a kertben, délután pedig süti és limonádé a kedvenc kávézóban, a Szabó Magdában.

És aztán este.

Közben pedig beszélgetések, családi és baráti köszöntések, megéneklés telefonon, az a szép Szilágyi szokás. Különleges szülinapi üzenetek, ígéretek Istentől, atyai áldás.

Mindez egy napba. Mennyi minden belefért!...:-)

És most még különösebben a szám se zavar...28. Hát ennyi ez, kérem szépen.

mOsT eSzEmBe JuToTt,

egyszer apuval csészét cseréltünk, mert neki jobban tetszett az enyém. a cserét ő kezdeményezte. akkor én is el mertem mondani, hogy titokban nekem meg az övé tetszett jobban:D:D

a csészéket Encóéktól kaptuk, annak jeléül, hogy szeretnek.

a csere ellenére még mindig áramlik a szeretet, minden irányban, ahogy csak kell;-)

tEj,

vagy valami afféle...

talán 2 hete voltunk bevásárolni D.vel, s többek között vettünk 2 dobozos tejet. nem is valami no-name-t, hogy biztosak legyünk a vétel sikerességében.

2 napra rá valami sütit készítenék, kellene hozzá tej, töltöm a felbontottat, hát olyan furi, sűrű....mondom mi van, megsavanyodott volna 2 nap alatt, hűtőben, az ultrahangon kezelt tej?? a szaga-íze rendben, de az állaga...hát, nem mertem hozzáadni. felbontom a második dobozzal is, ezen igazán ne múljon már...s ugyanaz a jelenség fogad: valami sűrű, darabos massza folyik ki a dobozból, forralásra pedig csúnyán kicsapódik....

Na ennyit a tejről amit dobozban árulnak. Bármilyen szépek is rajta a tehenek, a tej még mindig nem éri el azt az alsó szintet se, ahol tejnek lehetne nevezni azt a fehér színű valamit, amit beletöltöttek!

vIrÁgOk

kinyílt a leander

a mákvirág az igazi!;-)

emlék 7végéről..

folyt.köv.:-)

aMiÓtA

megint nem jegyzeteltem ide, sok víz lefolyt a Körösön, és én nem látom:)

de megvolt D. 30. szülinapja, a prefixváltó. Rendeztem neki meglepetés party-t, néhány baráttal, csak úgy szilágyiasan, spontánul. jó lett nagyon!:)

ez meg már saját termés.

a kisgazdászom:-))

Méltó a munkás az ő bérére:))

aMiÓtA

nem írtam, már a kiskertben is minden kinőtt, sokminden kivirágzott, s van, ami már gyümölcsözik is. Persze csak pár szem egyenlőre, de én ennek is örülök:-)

Igaz van, amit megrágott a féreg s kiszáradt egy nap alatt, mint Jónás bokra. (nem mondom el a kis anekdotát, ami erről eszembe jutott;-))

A sóska már szedhető, a saláta pedig - a csigák szerint - legelhető. A paradicsompalánták virágoznak, a koktélparadicsomok már bogyóznak. Kicsit sűrűre ültettük a zöldségest, most kiderült, a paprikák ki se látszanak a paradicsomi őserdőben:-)) A patiszon levelei mesebeli méreteket öltöttek. Az uborkák, mikor már letettem róluk, csak elkezdtek valami életjelt adni. Ki tudja:-))

Próbaképp kihúztunk valami nemes gumót is, hogy hadd lám, mekkorára nőtt, meg, hogy mi is az tulajdonképpen. Reméltük, hogy így majd csak felismerjük, de nem. Ilyen retek-petrezselyem-karalábémetszet-szerűségnek néz ki, szaga is van, jól néz ki. Biztos egézsséges is, ezt írja inglisül a papírján. No majd kipróbáljuk:))

Van még persze répa, borsó, cékla, s miegymás...jó nagy kertünk lehet, gondolhatja most irigykedve valaki, pedig ha tudná, hogy milyen kis pöttömke...dehát így kell ezt csinálni!:P

Képeket a többihez update-elek hamarosan:)

mEgÉgEtTeM

az ujjam.

Nagyon fáj.:(:(:(:(:(:(:(:(

cSiGA-BiGa (NE) gYeRe Ki!!

Kérlek...

Ezeket a csigákat kb egy fél nm területről gyűjtöttem össze. Lévén, hogy ez a fél nm pont a kiskertemben volt található!
Való igaz, hogy nagyon édesek, meg minden, de amikor már az én! virágjaimat dézsmálják, az én!, saját kézzel ültetett és végre megfakadt virágjaim levelét eszik le és teszik életképtelenné azt a szerencsétlen növényt, csak azért, hogy falánkságukat kielégítsék, ez már úgy érzem mégiscsak sok!
Arról nem beszélve, hogy már azt se tudjuk, hova merjünk lépni, hogy ne menjen szét egy a lábunk alatt. Nagyon kellemetlen lenne az a hang meg érzés...
merthát a fű tele van velük, a kiskert tele van velük, a feljárat is tele van velük!!, a fák töve is tele van velük...egyszóval mindent uralnak!
Na jó, ha már így van, hogy előjöttek, legalább megfigyelem őket. Az aprókat és nagyokat, a barna házasokat és a fehér (kopott) házasokat (gondolom ezek az öregebbek).

Azt is lefényképeztem, amint egy tekintélyes csigabigapéldány épp nagy mohón kebelez be egy hóviráglevelet.

Egyébként D.vel komolyan fontolóra vettük, hogy darált-csiga üzemet létesítünk francia módra. Egy kis darálás, fűszerezés, aztán vissza a házába és már mehet is az elit éttermekbe. Állítólag nagy pénz van benne és az íze sem megvetendő. Az adottságok megvannak hozzá....

vÉlEtLeNüL

akadtam rá erre a dalra pár napja, oszt nagyon megtetszett. Azóta D.vel lelkesen énekeljük (rendszerint meghitt és felszabadult reggelizések közben), hogy "Băăăă! Treci la coadă!"
"Băăăă! Treci la coadă!"

Neki is nagyon jól megy, főleg a bőgetés:P , de a többi része is:P Igaz, még gyakorolni kell picit az utolsó szót, amit valamiért mindig "coadră" nak ejt "coadă" helyett, de úgy érzem van még remény.
Addig is lelkesen énekeljük, hogy: "Băăăă! Treci la coadă!"

Ma reggel különösen belejöttünk a dologba. Mivel a dalban egy adott ponton néhány tisztelt politikus urat is kedvesen felszólítanak a sor végére való állásra, mi is elkezdtük, hogyaszongya: "név" (pl Manolescu) - "Treci la coadră"!
"név" - "Treci la coadră"!
"név (Gyurcsány)" - "Treci la coadră"! (Lea...)
"név (K.)" - "Treci la coadră"!
"név (M.)" - "Treci la coadră"!

Ez utóbbi kettőt annál lelkesebben mondtuk, mivelhogy tudvalevőleg esküvői képeket egyesektől még mindig nem kaptunk...:P
naa, hát ilyen az élet!
;-))

éRdEkEs MóDoN

sose fordult meg az a fejemben, hogy talán azért nem hat egyetlenegy epére való, lett légyen az a legdícsértebb gyógyszer sem az én epekríziseimben, mert nem az epémnek van baja. "Nem egyformán reagálnak a szervezetek ugyanazokra a dolgokra", gondoltam én, és hittem is, hogy ez a dolog kulcsa az én speciális esetemben.
Egészen addig, míg, a helyzet tűrhetetlenné válva, elmentem az orvoshoz, aki sokféle-fajta vizsgálkodás eredményeit összevetve kijelentette, hogy az epémnek az égvilágon semmi, de semmi baja, minden tökéletesen működik odabenn. Féregnek nyoma sincs. Mik is a tünetei?
Na igen, mert emlékeimet gyermekkori epeférges korszakomból összevetve a jelenkori tüneteimmel teljes hasonlóságot véltem felfedezni, és bátorkodtam levonni azt a következtetést, hogy akkor ugyanaz a bajom. Ezzel a meggyőződéssel állítottam be az orvoshoz is először, és kértem az igazoló analíziseket. (Innen is látszik, hogy egy ember ritkán tudja önnön helyzetét helyesen ítélni meg?? vagy, hogy az általánosítás az veszélyes dolog:P )
Ha egyáltalán jól ítélték meg akkor a helyzetet - mondta az ideggyógyásznő, akinél második analízisi körömet kezdtem háziorvosom biztatására. Ő ugyanis migrénre gyanakodott, ami persze be is igazolódott. A csel az volt, hogy az epés krízisek tünetei igencsak hasonlítottak a migrénes fejfájás tüneteire, ám hál'Istennek ennek az összetévesztésnek VÉ-GE!
A poénos az egészben az, hogy mióta tudom, mi a bajom, már alig van bajom. Úgy értem, amíg csak gyanakodtam valamire, addig mindentől de mindentől előjött a krízis: kezdve bizonyos kajáktól, stressztől, fáradtságtól, fronthatástól, meg sorolhatnám, szóval amitől csak lehetett, nekem mindentől kijött:)) (utánaolvastam az interneten kérem szépen).
Na mióta megállapították, hogy, egyrészt az epém egészséges, másrészt pedig, hogy migrénem van, lényegesen csökkent a fejfájások száma. Azelőtt volt, hogy 2naponta előjött, vagy egy hétig is eltartott, most meg egy hónapba kétszer mondjuk elő- és akkor is csak jönne, mert háhá, már tudom, mit kell csináljak, és nem engedem ám, hogy szakadjanak a zsilipek!!!;-))
Hát így jártam, kérem szépen, az epémmel, az epekríziseimmel amik nem is epekrízisek voltak és a migrénnel. És hát azóta szépen éldegélek:-))

aMy GrAnT -

et hallgatok és a fák ágaikkal beintegetnek az ablakon.

teát ízesítek és a citromleves üveg kupakját a csészémre akarom csavarni.

két másodpercre egy sugár vetődik a fatálcára.

elmosolyodom.:)

éN mInDeNnAp

megnézem az udvaron elültetett virágokat; azokat, amelyek már kidugták a fejüket, hogy mennyit nőttek, azokat pedig, amelyek még nem, hogy meggondolták-e azóta magukat. Naponta többször is. Merthát ha az embernek kiskertje lesz, kicsit a lelke is finomodik, a szépet nem azért ültetjük ugyanis, hogy közömbösen elsétáljunk mellette.

Még ma is megcsodáltam-biztatgattam őket, hogy ilyen szeles és fagyos napunk van. Meg munkából hazafele tartva az útmenti fákat és bokrokat is, a virágba borultakat, a rügyeiket bontogatókat, a nyíló leveleket amelyek olyanok, mint egy-egy nyíló rózsa (de komolyan!), a zöld és borvörös váltakozását egy-egy levélcsokron, a földből kibúvó egyenes, jól megpödört gyöngyvirágleveleket, és az összes virágot, amit nem is ismerek, és sokadjára elhatároztam, hogy ezután fényképezőgéppel a táskámban járok, de sajnos mindig csak az utcán jut már eszembe. És aláálltam a virágzó fák illata alá, hogy kicsit magamba szívjam.

Ma kedd van, és tegnapelőttre való tekintettel elmegyünk D.vel a baumaxba és veszünk magnóliafácskát, hogy kiültessük ide a kis udvarra, mert április 3.án volt pontosan egy éve annak, hogy váradon a múzeum kertben sétálgattunk a magnóliafák alatt, virágjaik javában pompáztak és én igent mondtam a tavasznak, a szerelemnek, az életem hátralevő részének megosztására valakivel, akit szeretek.

mA 8 óRáT

kertészkedtem, szinte megállás nélkül. és még nincs vége!:) (mondtam már, hogy picikét fáradt vagyok?:P)

D. is sokat dolgozott "a kertben", amikor csak akadt egy kis szabadideje munka közben/után. még anyósom is átjött délután segíteni:))

és még nincs vége!

gyomlálás, ásás, virágültetés (sok virágültetés), gyökértelenítés (kisebb nagyobb sikerrel, a gyökerek nagyon megátalkodottak, mondhatom!), futórózsa, és aztán a gyümölcstermő bokrok ültetése, de ennek csak az elejére jutottunk, mert a földbe a kerítés szélénél sok volt a gyökér (ismét a gyökerek!) és időközben besötétedett. aztán locsolás és szemétösszeszedés, végül pedig egy ima az Úr Jézushoz, hogy áldja meg kezünk munkáját és szépen kérem kelessze ki a virágjaimat és fakassza meg a bokraimat:) aztán meg még folyt.köv.!:)

aKárHáNy nAp Is,

a vége mindig olyan, mintha épp csak most érkeztünk volna.

Fél éve ismétlődik ez a jelenet, sose tudom mégse megszokni.

Ahogy ott áll kinn a kapuban, vagy az autó mellett, és búcsút int. És én, csak én látom a fájdalmat a szemében, az egész alakjában. Hogy egyedül van és hogy fáj a búcsúzás.

()

Mit iS íRhAtnÉk

március tizenhárom és március tizenöt margójára? a pontosan három év margójára? talán, hogy lelkünkből szól ez a dal? talán, hogy pont ugyanolyan szép időnk volt, mint 3 évvel ezelőtt? talán, hogy az idő gyorsan telik, s mégis, mintha nem is telne? talán, hogy jó volt ujjaimat simogatva végighúzni azon a néhány betűn a kőtáblán? vagy csak egyszerűen más szavait magamban, bólogotva, elismételgetni?

A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest... (mert néha mindent újraélünk, ha nem is mindig akkora intenzitással)

(Charles Dickens)

és a virágok élnek, kibújnak, és virulnak.

vÁrAtLaN mEgLePeTés

ezt már csak elmondom, mert ilyen még nem volt az életemben!:-))

szóval ha kedd, akkor tanítás a környezetvédelminél. az este beszóltak telefonon, hogy 9re menjünk 8 helyett, merthogy nőnap s a női alkalmazottaiknak szánnak egy kis ünneplést reggel, stb. örültem neki, később kell kelni, ez mindig öröm!:P

bemegyünk hát 9re, s kérem szépen, már a bejáratnál fogadnak helybeliek, hogy mennénk az első emeletre előbb, 5 perc az egész, mert minket is (angol tanárnőket) szeretnének nőnap alkalmából vendégül látni egy sütire és egy meleg italra. szemünk-szánk elállt: szépen megterítve, akár egy vendéglőben, teamécses az asztalon és hangulatos zene a háttérben, férfiak pincéreknek öltözve kifogástalan mozdulatokkal, modorban és kedvességgel szolgálnak minket ki. tiramisu, capuccino, tea, víz with or without gas? az igazgató angolul kedveskedik.

sajnos nem sikerült mindent elfogyasztani, mert 5 perc alatt ez lehetetlen, s még 15 perc alatt sem lehetett:), de jó érzés volt nagyon, és Kara szerint ezt az ünnepet amerikában is honosítani kéne, definitely!:-)

nőnek lenni jó! (és nem csak ilyenkor...;-)

ViSsZajÖtT a KeDvEs,

össze is kaptunk kicsit ennek tiszteletére.:P Na persze nem nagy ügy, és aztán annál édesebb a kibékülés ÉS a viszontlátás öröme, kettő egyszerre, almost unbearable:-))

Ez meg csak azért, mert ragad az angol, ugye, negyedik (jól számolok?) hete tanítok immár...volt ellenőrzésem is, unexpected, és minden Murphy törvény ellenére aszongya hogy kábé 80%, tehát van mit fejleszteni, de mégse vagyok reménytelen eset. Huh!... ma pedig csodás tavasz van, legalábbis bentről (a napsütés szép, a szél kinnmaradt), a 3 napos epekrízis is szűnni tűnik, a paradicsompalánták szépen növögetnek, már vannak vagy 3-4 centisek is tán!, a kedves sok finomságot hozott nekem londonériából meg egy szép felsőt és ma délután még tán egy lelkes turistacsoport is meglátogat minket nagyváradról. Minő örömök! Indulhat a hét!:)

HiÁbA nA

D. elutazott angliába, a meló miatt, így én most kicsit, vagyishát eléggé szomorkásan vagyok, és hát hiába hordom a pólóját, csak nagyon hiányzik...........:/

mÁrCiUs 1

még hó van, de ma kisütött a nap és most talán még ezt se bánják az emberek, hogy nő tőle a latyak.

Hiába, na, várjuk a tavaszt, én is kívánom a virágot az ablakomba.:)

A hóvirágokat pedig 2 hete szedtem otthon, anya kertjéből - legközelebb ha megyünk, hagymát is hozok, mert itt kérem szépen a hóvirágok a védett növények közé tartoznak, se nem árulják, se nem semmi. Hiába óhajtottam volna a kis vázámba, sehonnan se lehetett szerezni. Na teszek ám róla, hogy jövőre legyen a kiskertembe!;-)

vÁlaSz JeMinA lEvElÉrE

Jémina levele így szólt (tárgy: "Jéminától Lea férjének"):

kbikigbubugugugdfhhhhlplllllllllljhhuhhhjhhfjjjv
ibibbibiibbbib

bkjbjjbjjbjjjbjbjbbjbbjbigittihtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiithguhuuuuuuuuutigotgif[gkgkkkkkkkkkkkkkgnjjkibkkkkbkkgkgjgvg


\


kglhninnhkhgihbjkkkkkktg


ititiititiitih
b
fdghfghfjko[oo[jio;ll[lippjjiuyupi[kppjjkhu\zxcg8ruhitjjgvfumcmjvjjfjjuj
iloojnooniohijihiojookikhl9ooj
phhgiho
ougkugkh
mm mmvjfjhhg

Erre a válasz a következő volt:

Kedves Jemina!

Nagy örömmel olvastam leveled, amelyben azt írod, hogy egészséged már jobban szolgál. Örülök annak is, hogy a gyapotültetvény, amit vettél, termőre fordult és bő termést szüretelhetsz majd róla. Elena nénikédről sajnos nem tudok újabb hírekkel szolgálni, de biztos, hogy ő is veled együtt örül sikereidnek és annak, hogy hamarosan férjhez mész! Remélem nem feledkezel meg rólunk, amikor az esküvői meghívókat postázod!

Értesültem arról is, hogy ebben a hónapban egy Steaua Bucuresti futballmérkőzésre készülsz atyáddal, amihez ezúton kívánok jó szórakozást. Ha gondolod lépj kapcsolatba Ádiná nénikéddel, hiszen neki majdnem volt is egyszer egy Steaua sálja.

Üdvözöllek:

Lea férje