2015. április 5., vasárnap

a FeLtÁmAdÁs És Én

Krisztus feltámadt
ez egészen biztos
Pedig már senki, senki nem hitte,
hogy ennek a történetnek lesz folytatása
vagy hogy az a nagy nehéz kő onnan
elmozdulhat.

Szívemen és álmaimon
mozdíthatatlan kő fekszik -
nekem nincs hozzá erőm -
ráadásul pont, hogy én (is) temettem.

Bárcsak eljönne hozzám is
a feltámadás.


(u.i,másnap: most olvasom a saját mottóm, miszerint már nem lehet messze a feltámadás. vajon vannak véletlen egybeesések?)

cSaK áLmOdNi SzErEtNéK

Csak álmodni szeretnék
valami szépet, halkat, komolyat;
valamit, ami velem történik
vagy épp, hogy nem történik meg;

valamit, ami feledteti, hogy
most épp mit látok, ha magamba nézek:
ki nem mondom ugyan, hisz lehet,
hogy ezt is csak álmodom - bár fáj nagyon...

álmodni, hogy nem dőltem be
saját álmaim csalásának
nem-várt gondolatok zuhatagának -
inkább nyugodt folyó vagyok
(ki célja felé magabiztosan halad)

álmodni, hogy én én vagyok
és én is maradok
álmodni hogy álmaim tiszták, szépek
és igenis valóra válnak...hogy még mindig élnek...

álmodni, hogy álmodni szabad.
álmodni jó. álmodni élet.
hogy nagyon-nagyon boldogan élek.