Egy egyszerű meghívás volt egyébként részünkről, hogy a betlehemi ifi jönne el hozzánk egy szombat délután grillezni, játszani meg ilyesmik, szóval együtt lenni.
el is jöttek, mindenki jól érezte magát, bár a házat szokni kellett azért: a konyhai küszöbben folyton megbotlottak a fiatalok, mert nem szokták meg, hogy a konyha és szoba között küszöb van, nem is olyan szokványos dolog ez amúgy meg a mi küszöbünk olyan környezetével egybeolvadós is, tehát elég alattomos tud lenni.
a szitaajtóval volt még gond, ugyanis mindenki nekiment, mert nem nagyon látták, hogy ott van még egy zárt szitaajtó is, végül aztán ragasztottunk rá színes papírt, hogy látszodjon, hogy ott ajtó van, de úgyis neki mentek, még az is, aki ragasztotta a papírt, azaz gabóca. de ez megérdemel egy külön bekezdést.
tehát, mire megvacsoráztunk, addigra mindenki kedvére kibotolhatta magát a küszöbben, nekimehetett az ajtónak, stb, s úgy tűnt, kezd nyugalmasabb vizekre evezni a hangulat. a társaság egy része kinn, másik része benn heverészett. s akkor egyszercsak.
lénárd megnézte, h miért nem áll (szerinte) rendesen az a szobai csillár. addig ráncigálta a csillárt, míg a kezében maradt (ó, jaj, pedig milyen sokára találtunk egy ide illőt!:)), s a véres kezével kiment h kimossák, errefel gabóca meg utánaszaladt h vigye a fertőtlenítőt oszt sietségében meg jól kifejelte a szitaajtót. tehát se csillár, se ajtó.
dávid a fejét fogta, én gabócát vigasztaltam és az aloe first-öt vittem a sebesültnek, arnoldék pedig az ajtót próbálták helyes útra téríteni, és mindeközben mindenki hisztérikusan nevetett.
végül a seb bekötődött, az ajtó is visszakerült a sínbe, csak kisebb sérülési nyomokkal, de még lehet tologatni;-), Attila pedig székre állt és a leszakadt égőt egy csavarhúzó és egy körömcsipesz segítségével megpróbálta visszaszerelni. sikerült. természetesen ezalatt a biztosítékot lekapcsoltuk, mit sem gondolva a bekapcsolt számítógépre, amelyiken épp képeket másoltunk. de ezek után mit is számít már, nem igaz?:))
az égő után végül még a törött csillár is visszakerült, közös megegyezésre, hogy jobb, mint a semmi, s utána pedig elhagyva e - rémusz szerint fura - házat:)), felkerekedtünk és elmentünk fagyizni.
utána sétáltunk egyet a ráesteledett debrecenben, szökőkutaztunk, a vízben színeseket hegesztettünk, s végül útnak bocsátottuk becses vendégeinket.
végülis mindenki nagyon jól érezte magát, s másnap már egész nagyvárad tudta, hogy lénárd szétverte a házunkat.
a vendégszeretetben meg ne fáradjatok!:D igen, visszavárunk benneteket!:D:D:D:D
