mÉg

decemberben is (pl 28.án) szép fentről Budapest. Azaz a Citadelláról. Megéri felmenni, a hideg ellenére is!;)

a lEgSzEbB

karácsonyi üdvözlet, amit idén kaptam, Efraimtól jött. Ez... olyan más dimenzió már. Hirtelen összeszorult a torkom; valamit megéreztem, valami átjött, 400 km-ről, telefonon keresztül, láthatatlan fonalon..

"Eljön hamarosan az idő, amikor szemtől szembe imádjuk Jézust, és megköszönjük, hogy megszületett. Boldog születésnapot, Megváltóm!"

"békés ünnepet"

mEnNi vAgY nEm mEnNi

Előbb menni, aztán nem menni, aztán Encó felhívni telefonon, akkor mégiscsak menni, aztán kapni hasmenés és mégse menni, és végül másnap, utolsó pillanatban mégiscsak úgy dönteni, hogy menni.:))
Szóval apukám elutazott az ünnepekre Encóékhoz... itthagyott engem:)) No de nem maradok én egyedül, vannak itt tesóim, lesz, kivel ünnepelni! És nem kell sokat süssek-főzzek, csak, hogy nézzük mindennek a pozitív oldalát is...:)
Most mikor itthon vagyok, próbálom utolérni magam, és az ajándékokat is megfestegetni csütörtökig....remélem, nagyjából összejön:):)
Kicsit jó is egyedül lenni, persze hiányzik is, mikor elment Ferivel, elpityeredtem, de meg lehet érteni: csak ő maradt itt nekem, nekünk, és ilyenkor ő sem..:| Mégis jólesik a zenés csend, a ház, ahol nincs mozgás, csak amennyit én csinálok vagy idézek elő...:) És jól fog esni visszavárni is majd, tudom.:)
De késő is van már, a hó elolvadt, jégcsapok leestek, a szempillák leragadnak...csak a zene megy rendületlenül. Meg az idő:)

tiZeNhÁrOm:)

na nem almafa, hanem tábla csoki. 13 tábla csoki. Tegnap este (dec 18) :)) Eltart majd egy darabig...;)

éS aZt

kifelejtettem, hogy míg mi bent énekeltünk, addig kinn egész bájos kis hótakaró ült a mindenfélére... lám-lám, vannak még csodák! Puha, csillogó este... néha nem is kell több, de tényleg:)

nA, tÚl vAgYoK

életem első kávéházas éneklésén. Tudom, kezdhettem volna hamarabb is, de....:P
Egész jó volt, főleg a második felvonás, mert addigra már én is/mi is felengedtünk.. és akkor már lazábban, klasszabbul ment a zenélés. Szóval tökjó volt!! És sokan jöttek ismerősök meghallgatni.. hát, ez is jólesett:)) Bébéék, meg ifisek, meg nagy gyüliből ifisek, meg munkatárs, meg volt évfolyamtárs..há' na, jólesik az embernek...;) De idegenek is voltak ám, s aszondják nekik is tetszett.. aztán, hogy igazából hogy volt, azt csak a Jóisten tudja:P
Ja, és ugyanezen az estén Adi Galiger is énekelt... ez megint külön élmény volt, hiszen kistini koromban sokat hallgattam a cédéjét, annyira tetszett a hangja... na, hát hogy mit meg nem ér az ember!;))
Hoppá, nehogy elfelejtsem már, hogy kik ákkompániáltak: Mikló Robi zongorán, és hát basszusgitáron nem más, mint Dani...;))
Még azt el kell áruljam, hogy volt egy saját szerzemény is eldugva a karácsonyi dalok között;), ami nem karácsonyi:D, tematikában, amit nem is olyan rég írtam, talán egy hónapja vagy másfél, és amihez Robi írt kíséretet (meg kell hagyni, nagyon jót!), és most teszteltük, hogy hogy tetszik a közönségnek, mert ugye januárban vinnénk Debrecenbe... és hát úgy tűnik, hogy tetszik a közönségnek:)) Ez megint egy nagy nagy pozitívum volt!! Egy nagy nagy pozitív élmény!! Mostmár nem kell félni, hogy nem jön majd be az új dal:)) hehe
Volt negatívum is, hogy például nem sok számunk volt, és akkor azok ugye hamar véget értek, aztán az Adi-ék számai is hamar véget értek, és azután megint kellett elölről kezdeni.... hajaj! Na, máskor az ember ne csak 8-10 dallal jöjjön.... de remélem, a vendégek megbocsátották!:))
Szóval, ez az este nem torkollott frusztrációba, és ezért dicsőség az Úrnak!!!!!!!:):):)

úGy öRüLöK,

hogy az nyerte meg az X-Factort, akinek én is szurkoltam....Joe McElderry !!!!
Ügyes is, okos is, szép is, jólnevelt is, szorgalmas is, illedelmes is, szerény is, és persze nem utolsó sorban gyönyörű hangja van, és gyönyörűen énekel, érzéssel.. na, megérdemelte, tény ami tény!:) És én naaaagyon de nagyon örülök neki:)) Legalább vannak még olyan versenyek, ahol tényleg az nyeri meg, aki tehetséges, nem pedig az esik ki elsőnek....legalábbis nem az összes:))) mint más tehetségkutató versenyeken, más országokban, de ne mondjak konkrétumokat....:P
Szóval, így látatlanba is, congratulations, Joe, és hát it's the climb, ugye....:):)
Keep believing! Mondom magamnak is....:)

fElJeGyZéS

arról, hogy tegnap, azaz 2009 december 13.án Nagyváradon hullott a hó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És ez nagyszerű!!! És csak így tovább!!!:D:D:D Legyen sok sok hó, építhessünk sok sok hóembert, kicsiket, nagyokat, mehessünk szánkózni, síelni, mehessünk havas erdőkbe sétálni, mehessünk hógolyózni, mehessünk hemperegni a hóban, szikrázó napfényben, gyémántokban!!!

:)

ciTtA eTeRnA - rÓmA

Róma - egy szép álom:)
Feltettem a képekből egy válogatást IDE. Sorrendbe tettem, nagyjából legalábbis, és kis kommentekkel...;) jó sok időbe került, tessék értékelni hát:P

Aztán majd talán néhány impresszióra futja még az időmből, vágyakozásaimból...:)

nA, nEmtOm,

hogy csináltam, de végülis aztán csak jókedvem lett. Igazából asszem attól lett jókedvem, hogy Mona megkérdezte, hogy járt-e már nálam a Mikulás. És hát ettől. Mert ez egy ilyen kedv-visszacsalogató kérdés volt;;)

mÁr mEgInT

ilyen butácska hangulatom van, akár a kint szitáló eső, és ahelyett, hogy a dolgomat végezném, ilyet hallgatok, ,

és ilyen napok és tájak jutnak eszembe
,
ahol erdő van és zöld és fény, ésésés... jaj, nem is tudom.

sZeRdÁn

Miskolcra mentünk áruért, és útközben olyan jó kis karácsonyi zenéket hallgattunk, hogy csak azt nem értettem: ilyen jó muzsikára hogy nem kezd el hullani a hó?....:)

hátTöÖöÖ...

hogy is mondjam. Ettől úgy elállt a szavam, kábé. Mindentől. Mindentől.

úT-iNfÓ

Ma mikor jöttünk Gyuszival haza Pestről a kis Caddy-vel, és néztük, mennyi repülőgép száll le-fel a Ferihegynél, hallottuk, hogy a Tejúton nagy a forgalmi dugó (csúcsidő volt...), illetve később az úton jövet, láttunk egy állatot, amit elütött egy hajó. Nagyon csúnya volt...:(

hAtÁriDő

Dilemmák. Kérdések. 4en. Megbeszélés. Felfüggesztés. Határidő. Válaszkeresés. Ima. Böjt. Január egy. :)

eM - lÉk

A semmiből eszembe jutott. Persze, hogy semmi se lett az egészből, és én nem vagyok szomorú. De legalább megbizonyosodtam róla, hogy még van szívem, és tudok érezni... :)

hÁlÁt aDoK

az Istennek, hogy enged betekinteni és részt venni az Ő hatalmas szabadító munkájában. Bár csak egyszerű jelenlévő voltam, fohászkodó, dicsőítő, többiekkel együtt imádkozó, nagyon-nagyon jó volt látni azt, ahogy a Jézus nevére engedelmeskednek a démoni hatalmasságok, az átkok megtörnek, az Úr szól, és a Lélek egyre szabadabb lesz. Döbbenetes, hogy a sátán milyen alapos pusztító munkát végez, és mennyire harcol csak egy lélekért is; hogy mindent megpróbál, csak, hogy az uralma alatt tartsa. DE Krisztus hatalmasabb, és nincs menekvés, a démonoknak pusztulni kell a Jézus nevére! Nem bírják!! Jézus a Szabadító, és a legsötétebb, rettenetes erős kötelékekből is képes - és meg is szabadít, ha van hit, van tiszta, szent élet, van áldozatkészség és van közbenjárás!
Mt 10,8 - Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
Mk 16,17-18 - Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak."


Minden dicsőség a Krisztus Jézusé! Az Ő vére fedez be minket!:)
Higyjetek, higyjünk, Krisztus megváltott gyermekei!:)

wOw!!

Ez eddig az egyik legjobb rádió, amit találtam. Ez legalább olyan jó, mint a jazzy.hu:D. UCB GOSPEL. Nagyon jó keresztyén zenék mennek itt, főleg estefele, akkor aztán végképp... borzasztó jó, komolyan! Nemtom kifejezni, hogy mennyire vagány!!!... :)) :)) Mármint az, hogy van ilyen klassz keresztény rádió!:)

éN nEm tUdOm,

hogy van ez, de minél többször elolvasom, annál kevésbé értem.
Ha Isten megsegít, akkor hétfő este elutazom egy rövid szabadságra, nyakamba veszem a világot és szétnézek egy kicsit Rómában... még a Vatikánba is bekukkantok... na de nem ez a gond (még jó, hogy!!!:)) ), hanem ugye megy a repülő, a repülőn meg nem lehet csak úgy ni, mindenféle poggyászt vinni, ahogy meg amennyit nekem tetszik... épp ezért lelkiismeretesen tanulmányozom a poggyászokra vonatkozó leírásokat, és hát itt jön be az, amivel a siránkozást kezdtem: hogy egyre jobban nem értem!!!! Be is másolom ide; ha valaki, miután legalább 3x elolvasta, és még mindig úgy érzi, hogy teljes mértékben tiszta a fejében a dolog, és érti, hogy miről is szól ez az egész, az legyen szíves írjon nekem, és magyarázza el, hogy: végülis mit lehet, mekkorát, hova, és hány kilósat vinni, pótköltség felszámolása nélkül. Grazie assai!

Minden feladott poggyász után díjat kell fizetni, mely díjat poggyászonként, utasonként és járatonként számítunk fel. A feladni kívánt csomagok számát a foglalás során kell megadnia és az így keletkező díjat megfizetnie (a wizzair.com-on vagy a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül). További csomagokat később ugyanezen díjért a wizzair.com weboldalon, vagy a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül adhat hozzá. Ha a további csomagokért a repülőtéren fizet, magasabb poggyász díjat számolunk fel. Amennyiben az utas kevesebb poggyászt visz magával mint amennyiért fizetett, a poggyász díjat nem térítjük vissza. Az utasonkénti poggyászok megengedett összúlya továbbra is 15 kg.

Minden utas egy darab fedélzeti poggyász felvitelére jogosult, amelynek súlya legfeljebb 10 kilogramm, méretei legfeljebb 55x20x40 centiméter lehetnek; emellett legfeljebb 15 kilogramm összsúlyú poggyász adható fel túlsúlydíj megfizetése nélkül. Amennyiben a feladandó poggyászok összsúlya meghaladja a 15 kg-ot, többletsúly díjat kell fizetnie, melyet kilogrammonként számítunk fel. Túlsúly hozzáadására és kifizetésére a foglalás során is lehetősége van (interneten vagy a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül), illetve a foglalást követően a wizzair.com weboldalon, vagy a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül (ugyanazért a díjért). Akár 93%-ot is megtakaríthat, ha online, vagy a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül fizet az indulást megelőzően. Ha a túlsúly kilogrammokért a reptéren fizet, magasabb poggyászdíjat számítunk fel.

cSaK eGy kiCsiT

van bennem ilyen tehetetlen düh... de tényleg csak nagyon halványan. Mert úgyse érnék vele semmit, ha átadnám magam ilyen haszontalan érzéseknek.
Hej, de valakinek nagyon meg kell ezt majd fizetni....:P

a sZuPeRoSzTáLy tAgJaI

A Szuperosztály tagjai sokkal boldogtalanabbak azoknál, akik csak egy házra, kertre, játszadozó gyermekre, ételre az asztalon és télen égő kandallóra vágynak. Azok ismerik a lehetőségeiket, tudják, hogy az élet rövid, akkor miért kellene mindig tovább menni?
Figyelte a körülötte lévő embereket. Szüntelenül beszéltek, hasonlítgatták az árfolyamokat, dicsérték az új, fantasztikus jachtjukat, állították, hogy ez meg az a költő jobb, mint a másik, mert olvasták a kritikát, mivel soha nincs idejük elolvasni a könyveket. Mind képzett. Mind gazdag. Mind ellenállhatatlanul karizmatikus. S mindegyikük kérdezte este önmagától: "Nincs ideje abbahagyni?" S mindegyikük válaszolta: "Ha megteszem, az életem elveszíti az értelmét." Mintha tudnák, mi az élet értelme.

Paulo Coelho

tÚl vAgYoK -

na, nem a harmincon....:P hanem életem első fog-implantációján....
hát a félelem nagyobb volt, mint a fájdalom, bevallom, így utólag:D; Igaz, most kicsit még félreáll a pofikám; és bár nem fáj, mert még mindig elég zsibbadt tag vagyok, de azért egy darab jég jól jönne... :))
kíváncsi vagyok, hogy holnap hogy fogok kinézni:D nem másért, csak 9re megyek melóba:D
Most aztán várhatok még 6 hónapot, hogy kiderüljön, a szervezetem befogadta-é azt a jól megtermett csavart (kerek 6 hónapig halogattam ugyanis ezt a pillanatot).
És, ha befogadta, akkor lesz szép koronám...:P És mindenki azt fogja hinni utána, hogy nem hiányzik egy fogam sem! Wow! :)) és most örülök, hogy mégiscsak sikerült összeszedni a bátorságomat, na...:D

kÜlÖnÖs hÁlA

Vasárnap délben. Sütöttem a rántotthúst. Aztán ilyen még nem történt... valami miatt nagyon kicsapott az olaj, vagy hogy is volt már, aztán az arcomra, szememre... szerencsére csak a szemhéjamra került, a szemembe nem, a reflexeim még működtek, és sikerült lehunyni, mielőtt belefröccsent volna a forró olaj... de a bal arcom és a szemhéjam rémesen nézett ki, csúnya-csúnya piros az egész, és húzódott a bőr is elég rendesen, meg hát fájt is, persze... szó ami szó, megijedtem, h most aztán mi lesz, és nem mondtam én ki, de belül egy kis halk ijedt hang, gondolat, hogy mi van, ha egy életre elrendeztem magam... tényleg nagyon megijedtem. Olyan csúnya volt meg ijesztő meg fájdalmas meg minden...
hála Istennek, egyből jött a gondolat, hogy rakjak rá First-öt, azt sűrűn locsolgattam a fél arcomra meg szemhéjamra:D, meg aztán a hideg borogatást mindig ott tartottam... és micsoda csoda! Estére, mire kellett volna megint menni gyülibe, minden, de MINDEN elmúlt! Ha más látta volna, csodálkozott volna, hogy az a csúnya nagy pirosság, égés, hogy tűnt el ilyen hamar, nyomtalanul...

... és én olyan hálás vagyok:) az arcomért... is ... :)

aNyA

megy a kocsi, beszélgetünk, fut az út alattunk, este van, szembejönnek a fények, aztán elmennek mellettünk, magamba merülök, együtt vagyunk és mégis mennyire végtelenül egyedül, és ő, ő nincs velünk már, és a virág itthonmaradt...

...

pedig ugye együtt, egy házban élünk, ott vagyunk egymásnak. megszoktuk.
most, hogy kicsit elmegyek, és ő is elmegy, fura érzés: örülök, mert megyek, és szeretem az utazást, vágyom kicsit nyakamba akasztani a világot; de fáj is, ahogy máris érzem a hiányát, pedig még ott áll előttem és mosolyog, megnyiratkozott, milyen édes lett a feje. ő az én apukám, átölelem, hát most ez egy ilyen 2 hét lész, mégis hiányzik, máris, és visszafolytom a könnyem.
vannak érzékenyebb napok is, na....

rEaDy fOr lOvE

EZ a dal olyan de olyan gyönyörű, és sokatmondó. Nem is kell semmit hozzáfűzni, csak hallgatni kell, sokszor, egymás után..................... :)


amúgy ő maga úgy beszél erről a dalról, hogy Istennek szól...:)

nA, hát hA

a Gaithers koncertre a fergeteges jelzőt találtam illőnek, akkor a miénkre talán azt mondanám, hogy ... mondjuk csapnivaló? Vagy béka feneke alatt? Vagy mindenesetre valami hasonlót, és bármelyik találna.... :))
enyhén szólva frusztrált lettem, meg másnap is úgy ébredtem, hogy nagyon frusztrált vagyok, meg kb az egész zenekar így befrusztrált és összedőlni láttunk minden jövőt. Tehát ennél lejjebb süllyedni annyi próba után... na, ehhez is tehetség kell. És nem akarok magyarázkodni, magamnak sem, hogy mindenki hulla volt, és mindenki fáradt, és mindenki túlterhelt, és én is megfázva, stb stb.. bár mindezek igazak, de valahogy mégsem mentenek fel az tények alól. Rossz volt és kész. Az, hogy mégis tetszett a közönség nagyrészének, és, hogy az Úr felhasználta - visszajelzésekből -, az egyrészt csodának minősül, másrészt csupa kegyelem. Haszontalan rossz zenészek vagyunk csak, Pál mondását aktualizálva....
Brühaha. Ez az egy "szó" summa summárumként... :))
Van jövő? Tényleg? Van tehetség? Lehet, de lehet, hogy nem bennem....:)) Asszem komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy mit kezdjek az életemmel, és, hogy talán az éneklést fel kéne mondani. Csinálja az, aki ért is hozzá:))
És hát sajnálom, aki arra az estére fecsérelte az idejét.... az Úr majd kárpótolja neki!:))

eLőSzÖrIs,

hogy a sorrend megmaradjon, ugye volt a Gaithers koncert, szerdán. Hááát.... egy szót találok rá: FERGETEGES. Az biztos, hogy másnap izomlázam volt a sok tapsolástól:D:D Mármint a magasban való tapsolástól meg kézlengetéstől....:D
így 5 percenként mondogattam, hogy "nem hiszem el, hogy David Phelpst élőben látom", meg "nem hiszem el, hogy David Phelpst élőben hallom". Még a Signature Sound-ot is megszerettem; persze, énekelték a Changed by A Baby Boy-t, és azt nem lehet nem szeretni, és azért na, tudnak ők is valamit... kicsit (?!?!?!?) keveselltem a szólók számát, ami Davidnek jutott, egész pontosan csak egy szám, meg itt-ott részek... mindenki más többet szólózott. Nekem ez fájt, hogy Pont Ő nem:D Ja, és rá 2 napra jöttünk itt rá, hogy PONT aznap, 21.én, volt a szülinapja, mégpedig a 40.ik.... micsoda kihagyás!!! Minimum egy banner, hogy Happy Birthday, meg, hogy a tömeg el is énekeli neki... naaa, ezt nagyon bánom, hogy kihagytuk.
Viszont amit énekelt, a Nessun Dorma-t, na.... lenyűgöző volt. Fenn is van a neten:)

Buddy Green se volt semmi, amikor szájharmonikán elkezdett klasszikusokat játszani... még ilyen is van?? így is lehet tudni??? ... hát, áldja meg az Úr őket!! és hála a tehetségükért!!!
Tényleg, hogy totálisan fergetegesen hiperszuper koncert volt.....

mondjuk ezek után így végiggondoltam, hogy én többet nem énekelek:D, meg, hogy szombaton inkább mi ne koncertezzünk....:D:D

oooolyan jóóóó volt, váááááááá:)):)):))

u.i.: Encókám, mikor kapom a képeket?:D

hAgYmA-

teát iszom, mert még mindig nem jöttem ki a megfázásból, és feszt köhögök, meg minden, és szombat este koncertünk lesz, és addigra helyre kéne jönni, és ez állítólag segít, meg jó a hangszálakra, és fáradt is vagyok, és hiányzik az anyukám.

fiGyElMeSsÉg

Megint zsúfolódnak a dolgok, ahogy közeledik a koncert napja....
tegnap is nagyon sok tennivaló volt, de tényleg, hogy főzésre nem maradt már idő. Este 7től 10ig még vokál próba....
szóval ma d.e. kértem az Urat, csak így magamban, hogy hadd hívjon már meg valaki minket ebédre, szegény apunak ne kelljen hálaadó ünnepkor puliszkát egyen...:P Persze, ha nem, az se baj, de ha mégis, örülnék neki...
És mit gondoltok, meghívtak? Még szép!!!!! Meg se lepődtem, hiszen kértem az Urat, és Ő annyira figyelmes, még ezt is megadta....:):)
És még egyszer jártam így, mostanában; akkor is későn vetődtem haza, és korán megint mennem kellett, és olyan fáradtnak éreztem magam, semmiképp se főzéshez fittnek... és akkor nem is mondtam semmit, nem is kértem semmit, egyszerűen az Úr látta, hogy vagyok, és olyan figyelmes, elküldte Zsókit, aki hozott apunak két kis "veder" paszulylevest.... hááát, szóval.... no comment, God!:):):)

nA,

úgy néz ki, hogy a végén csak eljutok az Úr jóvoltából még Kirk Franklin koncertre is... az történt ugyanis, hogy ma megnéztem a gaitheres jegyeket - mert még mindig nem adtam oda csomó embernek a jegyét -, és kiderült, hogy van egy plusz jegyem! és azt én most eladom és akkor már van is 3900 Ft-om, és ahhoz már csak 2100-at kell pótolni, és már ki is van a 6000! és Kétezer forint azért mégse olyan sok. Ooooolyan boldog vagyok:D:D:D:D

sZóVaL

lesz ez a Kirk Franklin koncert november 17.én Budapesten, és biztos nagyon de nagyon klassz lesz, és biztos szuper lesz élőben hallgatni azt a csodálatos nagy néger kórust, és hallgatni a szép dalokat, és biztos szuper lesz a hangulat, és szuper lesz a társaság és a közönség, és biztos szuper lesz a kórussal együtt dícsérni az Urat - már azoknak, akik tutti eljutnak a koncertre.......
:)):))

aZ őSz mEg a tÉl

Hirtelen olyan nagyon ősz lett, hogy az már majdnem tél.
Olyan szelek fújnak, hogy majd eldöntenek, de Ibi nénit el is döntötték; felkapta és hanyatt vágta tegnap a szél, pedig két szatyor is volt nála.
Ma hullott valami gyanús is, eső helyett. De még nem hó. Éjszakára viszont még ennél is hidegebbet mondanak, pedig ami most van, az is nagyon hideg, úgyhogy valaki küldjön már, hogy menjek és hordjam be a virágokat, ha kedves az életük nekem..

eZ mÁr cSaK eGy iLyEn nAp

Ma mellékanalaztam a paprikalevet a lábosból; egészen pontosan a tányér alá kanalaztam. És előrébb öntöttem a forró vizet a forró csokihoz (mint ahogy a csésze volt).
Hát ez egy ilyen nap, nem bosszankodom rajta. Some days are more tumbly than the others, ahogy Micimackó mondaná..

eSti kÁpRázAt

Éjfél felé az ég alatt,
oly hangulat esett le rám,
hogy fenn az ég az óceán,
s a csillagok aranyhalak...

iLyEn hAnGuLaTjA iS

van az embernek...:)

fOoD fOr sOuL

Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden mondatunk után a halál tenne pontot. Csak a halál érzelgés, félelem és oktalan gyávaság nélkül való tudata ad életünknek igazi magatartást. Végzetesen kell élni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. Ez az egyetlen emberhez méltó magatartás: többet Isten sem kíván tőlünk. S nincs nagyobb bűn és hiúbb kísérlet, mint többet vagy mást akarni, mint amit Isten kíván tőlünk.
Márai Sándor

Kételkedsz-e abban, hogy a boldog élet a legfőbb jó?Amikor a legteljesebb jóval rendelkezünk, a boldogság is a legteljesebb. Amiképpen a legjobbhoz nem lehet hozzátenni - ugyan mi volna feljebb a legnagyobb fölött? - úgy a boldog élet felett sincs boldogabb. Azt hiszed valakiről: boldog, úgy hírlik róla,másoknál boldogabb. Aztán találkozol egy másik egy nála boldogabb emberrel és azt gondolod: lehet még nála is boldogabb. Ezt látva, a sokkal-sokkal boldogabb élet után vágyódsz, amely fölött már nincs lépcsőfok.
A boldog ember senki életét nem helyezi a maga élete fölé: a sajátját éli, a saját életében boldog. Mert ha mások példája nyomán keresné a boldogságot, csak e kettő közül választhatna: vagy lebegne az el nem érhető boldogság előtt, vagy egyáltalán nem vágyna többre a meglévőnél. Márpedig hogyan lehetnél boldog ha többre vágynál mint amire szabad vagy, vagy nem vágynál arra amire kell?
Seneca

eZ aZ őSz

Ez a hangulat.
Persze hosszabban is írhatnék róla, de minek?

aZtÁn

kimentünk a temetőbe, édesanya sírjához.
Már nagyon rég nem voltam.
Milyen szép volt a kiskert! A legszebb, egy pillantás elég volt, hogy kitűnjön: körbe futó növényeivel, őszi virágbokraival, melyen sok-sok kis bimbó vár kinyílásra..; középül a hősök kardvirágja, és mellettük a piros mályvák..
És elől az imádkozó kéz, most is összekulcsolva. És kétoldalt a két csokor virág. És mi.
Másfél éve, pontosan annyi telt el. Hogy telik az idő, és mégis hogy áll!

Ide mindig olyan jó kijönni és olyan rossz... mindig szép és mindig szomorú. Mindig, mindig fájdalmas, de mégis, ez a mi helyünk, itt kell egy kicsit néha-néha szomorúan megállni, elidőzni, érezni, nem érteni, megnyugodni. Sóhajtani.

mUtAsSaM mÁr mEg aZt iS,

hogy most szombaton mit működtem a melóban.
Most kivételesen mind2vel, teljesen meg vagyok elégedve... ami nagy szó!:) (és persze ami nem azt jelenti, h tökéletesek...hiszen hibát mindig lehet találni, és tökéletesíthető elemeket is, de maga az elégedettség érzése, az, ami számít igazán..)

wOw....

ni mÁr,

milyen jó ez:D:D:D

3:35

Csak azt akarom elmondani, hogy vasárnap is meg ma is milyen jó volt a gyülibe. PL most is, 6kor kezdtünk, aztán fél8kor még nem volt vége - a bizonyságtevéseknek... egyik a másik után, hogy mit tett az Úr, hogy ki miért hálás... aztán Attila elmondta, h megtért... na meg ilyenek.. ááá, fantasztikus volt. És énekeltünk szép énekeket, és valahogy úgy jutottak eszembe az énekek, sorra, amik a témához kapcsolódtak... és énekeltük pl azt is, hogy "Áldott az Úr, az én Kőváram..." És tényleg, micsoda az ember, hogy gondja van reánk, méghozzá külön-külön, ezt a napokban különösen tapasztalom...

ja! persze, ezt el kell mondanom!
imádkozás, imádkozás, imádkozás... mostanában annyit hallottam, olyan sok helyen, sokmindenkitől... aztán nekem meg jó ideje inkább nem megy, mint megy... aztán kedden a nagy gyüliben hitmélyítő alkalmon, megint erről volt szó... és akkor ott kértem az Urat, hogy oké, akkor ébresszen Ő fel.
Éjjel egyszercsak megébredek. Egyből tudtam, hogy mi az ábra:D Ránéztem az órára: 3:35. Felkeltem imádkozni... tudtam, h ez Ő volt, de mégis kértem Istent, hogy erősítse meg, és keltsen fel másnap is, de ugyanakkor, percre pontosan.
És másnap éjjel megint megébredtem. Ránéztem az órára: persze, hogy 3:35 volt:D:D
És múlt éjjel ismét ébresztett Valaki...
szóval, annyit mondhatok, hogy izgalmas az élet Istennel...:D

"Uram, micsoda az ember,
hogy tudsz felőle és gondod van reá?
Hisz olyan az ember, mint a lehellet,
Napjai, mint az átfutó árnyék"... :)
(144.zsoltár)

mUtAsSaM mÁr mEg,

hogy hol jártunk múlt szombaton.
Hát ilyen őszi vásáron jártunk, a Hobby Művésznél, ami viszonteladóknak volt megrendezve. Reggel 9től du 4ig műhelyek is voltak, klassz dolgokat csináltunk... meg ingyen ebéd is, kávé meg ilyesmi... na, klassz kis napunk volt, az biztos!
Aztán volt ott sokminden, ami szájtátásra késztetett... tényleg csak szemelgetek..

sZegÉnY mEgBoLdoGuLt

yahoo 360 fok mentségére legyen mondva - béke poraira -, hogy a blogspot sem flawless. :P Mert pl sorozatosan történik meg, h sokaknál nem jelzi ki - legalábbis nekem -, ha írtak, aztán meg ha véletlenül odatévedek az oldalukra, túladagolásban szenvedek:P Akkor látom meg, hogy - megint - szépen le vagyok maradva... így jártam pl Krisztával, Encókával, Dajka Tündivel... és még ki tudja, hányakkal, akikről nem is tudok még!!! /:)

mOnDjUk

nem hiszem, hogy ezt egy kisfiú így meg tudta volna fogalmazni, mint ahogy itt elmondatták vele, viszont a lényeg és az üzenet az tetszik...

viDéKi lÁtOgAtÁs

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is
vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt,
hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy
éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa
megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erröl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebböl?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk
van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák
árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül
láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog
családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig
látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

fÉlReSiKeRüLt rEkLáMoK

Csak néhány példa, ami így kiszúrta a szememet zsenialitásával....

1. Naaaagy-nagy kép egy panelházról, előtte (hátból látszanak) egy ifjú pár, úgy tűnik filózzák a tömbházat. Alól nagy betűkkel: ÁLMAID HÁZA. Bocsánat, de álmaim háza nem egy panelre korlátozódik... vagy ennyire lebecsülik a fantáziámat??

2. Noi punem preţ pe visele tale. Hát köszönöm szépen, de nem kérek belőle. Már az álmaimért is fizetnem kell???

3. Tot ce ai visat, deja există. Azért ez mégis elég lehangoló, hogy bármit is álmodok, kár a gőzért, mert előttem mások - és főleg ők - már rég megálmodták, kitalálták. Nem?....

És lehet folytatni a sort...

mEgTaLáLtAm!!!

Tegnap megtaláltam álmaim pasiját.
Csak az a baj, hogy nem tudom, hogy hívják, mennyi idős, nincs tőle emailcím se telefonszám, és nagy valószínűséggel soha az életben nem látjuk többé egymást.
:D:D:D
Ja, ez egyébként egy szomorú dolog.

eRrE

véletlenül akadtam rá, illetve Adél, itt nálam... és meghallottam, és egyből meghódította a szívemet....;;)

aLvÁsI kíSéRLeTeK

Az úgy kezdődött, hogy lemerült az elem. Kedd délutánra. Egy kicsikét kipurcantam. Attól amitől, vagy amiktől, már mindegy, de kipurcantam. Nagyon rosszul voltam, szó ami szó, de amikor már annyira helyrerázódtam, hogy volt esélyem rá, hogy el tudok aludni a fejfájástól, akkor lefeküdtem, mondván, hogy akkor én most alszom, kipihenem magam.
Aham. Csakhogy nem olyan egyszerűek a dolgok, mint ahogy mi azt kigondoljuk. Persze, mi is lehetne ebben nehéz - kérdezhetné a kedves olvasó -, egy kis alvásban? AZ ember elhatározza, hogy lefekszik aludni, és akkor lefekszik és alszik és kész.
Hát én is így gondoltam, és lefeküdtem, és szép naivan és nagy nehezen elaludtam. Ámde álmomból igencsak durván költött fel valami, éspedig a szomszéd szobában a telefon. I. volt az. Már nem emlékszem, hogy miket kérdezett, de biztos, hogy nem voltak túl lényeges dolgok....:P
Mindegy, miután elmondta, én meg helybenhagytam mindent, kívánt további jó alvást.
És akkor visszafeküdtem, és újra elaludtam.
Ámde álmomból másodszor is felkeltett valami, illetve valaki: B. csörgött a mobiltelefonon. A.val beszélt, és én is üzentem, hogy amikor megérkezik, ne csenegssen, nehogy felébressze aput (meg engem:P), hanem inkább csörögjön A.ra mobilon.
És akkor harmadszor is visszaaludtam. És harmadszor is felkeltettek az én álmomból. Nagy nehezen ébredezvén, lassacskán realizáltam, hogy bizony az a valami, ami szól, az a mobil. Merthogy B. csörgött A.ra, ő kinyitotta a kaput, és utána elvonult a fürdőbe. Csakhogy az nem jutott eszébe, hogy a bejárati ajtót is ki kellene nyitni, így B. nem tudott bejutni önnön erőből... hát persze, hogy telefonos segítséget kért. Én válaszoltam.
És immáron negyedjére is visszafeküdtem, ééés, vissza is aludtam. Az igazak édes álmát aludtam, már-már, amikor...........
az ablak alatt két macska éktelen nagy ricsajt csapott; ott acsarkodtak, az ÉN ablakom alatt. Olyannyira, hogy édes álmomból is felvertek.
És akkor én nagyon-nagyon mérges lettem. És leszálltam. És kimentem az udvarra, és úgy, de úúúgy szétkergettem őket......
később újra lefeküdtem. Többet nem ébersztett senki. Mobilok kikapcsolva. Vendégek megérkezve. Macskák elkergetve. Elemek töltésre állítva...:))

hA mÁr uTaZáS,

akkor legyen kalandos, nem igaz?
Hogy hogy kell ezt csinálni? íme, néhány hasznos tipp:

1. Mikor szinte utolsó percben úgy döntünk, hogy akkor vonattal megyünk mégiscsakinkább, nem pedig kocsival (mert az unalmasabb), azután menjünk el valahova és kapcsoljuk ki a telefonunkat, hogy ne legyünk elérhetőek és ne tudjunk semmit megbeszélni a másnapi kora reggeli utazással kapcslatban. Persze mindezt totál naívan tegyük, mit sem sejtve arról, hogy ez egyeseknek mekkora fejtörést és sokminden egyebet, amit jobb nem felsorolni, okoz. Már azoknak, akik szeretnék tudni még éjfél előtt, hogy akkor mégis melyik vonattal mennének, és ki vinné őket át a határon...

2. Mikor este felhívjuk az információra váró csapattársunkat, hogy akkor holnap ekkor és itt találkozunk, akkor felejtsük el megmondani neki, hogy figyelj, változott kicsikét a terv, és nem kocsival, hanem vonattal lesz az utazás. így aztán a csapattársunk nem fog hozni magával se magyar-igazolványt, se forintot. (hát minek az, nem igaz? autóban nem kell jegyet fizetni...)

3. Miután egy átszállást sikeresen átvészeltünk - na álljon csak meg a menet, ez így nem mehet tovább, ez így mégsem buli. Második átszállásnál szálljunk rossz vonatra, fizessünk pótjegyet, a csapat másik részét ijesszük halálra, hogy hol lehetünk már ilyen soká!??!?!, és mikor kétségbeesetten felhívnak, mondjuk azt, hogy igen, jó vonatra szálltunk, és igen, az 1es vágányon vagyunk. Az már mellékes dolog, hogy valójában az 5ös vágányon volnánk. Ugyan már, számolni csak tudunk....:P

Azért mégiscsak megérkezénk Budapestyára, a Nyugatiba, a Rá-Hangolva együttes tagjai. Rá is voltunk már hangolva egy-két dologra, az biztos....:))
De aztán az Úr megkönyörüle rajtunk, és megbeszélénk mindent, és imádkozánk, és bocsánatot kérénk egymástól, és megtisztulva nézhettünk eléje az evangélizációs koncertnek. És bizony, áldott alkalom vala. És bizony, megtérők is valának. És bizony, nagyon szép este volt azt. És bizony, az együttesnek is megújulás volt valamilyen szinten...
És még engem is majdnem feleségül vettek. vagyis vett, valaki:)) Majdnem:))

Mindez pedig történe 2 szombattal ezelőtt, a Noémi esküvője előtti szombaton. Milyen dátum is volt az?.. szeptember 5öt jegyzénk...
:)

vOlTaM áM

egy másik esküvőben is, épp a múlt szombaton, Magyargoroszlón. (Magyarországot olvastatok szinte, mi? pedig nem az van oda írva:P) Érdekes volt részt venni ezen is. Egyébként én szeretem az esküvőket, rájöttem, szeretek az ifjú párnak örülni, nagyon tetszik, hogy a szerelmet, az egymásra találást ünnepeljük...:)
Szóval. Érdekes volt, mivelhogy Noémit, a menyasszonyt, csak idén nyáron ismertem meg, a Hargitán, a zene7en. És akkor most meghívott az esküvőjébe. Énekelni (is) kellett.
A vacsorán elég ramaty szerkó volt, a mikrofon - vagy a hangfal? - recsegett, és engem nagyon tud zavarni az ilyen, ha nem adja vissza tisztán, szépen a hangot, kíséretet, én már nem is tudom úgy élvezni, se beleadni, hogy akkor az úgy szóljon....
DE volt ám ott egyéb, aminek örülni lehetett. Előszöris rengetesok énekes, sok jó énekes, és főképpen két énekes. Opera-énekesek, nagyon híresek méghozzá, és persze nagyon jók. Ettől híresek, ugyebár.... (most kijött belőlem a bölcsesség:P). Szóval. Borsos Edith és Pop Maria, hát mikor ők megszólaltak, kábé olyan volt, mintha beépített mikrofonnal működnének. Egyébként a Pop Maria-ra emlékeztem (így arcról, a többi fontos tudnivalóról velük kapcsolatban Erna világosított fel), tavaly a Máté-passióban ő volt a mezoszoprános, és bennem maradt, hogy mennyire szépen énekelt. Mint kiderült, Edith volt a szoprános, de rá valamilyen okból nem emlékeztem. A másik előadásmódja jobban megfogott. Na mindegy, a lényeg, hogy ott voltak, meg énekeltek, meg beépített mikrofon meg minden. Ja, és a gyülis (szóló)éneklés után Pop Maria megdícsért, hogy szép volt, és komolyan mondom, hogy kicsit elszégyelltem magam, hogy Ő dícsér engem, hát hol vagyok én attól a szinttől, ahol már dícséret jár...hogy jó, meg minden...:)) tényleg, h szégyelltem magam:) És olyan furi érzés volt.
A vacsin meg - hála Erna rábeszélésének, hogy menjek már én is, mert úgyis eredetileg ketten gyakoroltuk azt a dalt -, szóval a vacsin énekeltünk együtt (beállási sorrendben mondom): Egyed Ernő, Borsos Edith, Szilágyi Lea, Gergely Erna. (ugye érzékelitek a súlyát..:P). Nem, mintha kihallatszott volna a hangom:D, meg az első körben úgy kicsikét meg is voltam szeppenve, hogy mit keresek én itt:D, de aztán másodjára már élveztem, hogy né, kikkel hozott össze a sors, Edith is közvetlen meg minden, na, szóval egy élmény volt az egész:)))

Egyébként az esküvő sok részlete fejfájásba merül (nem csoda, előtte 1kor feküdtem és 5kor keltem, hogy még főzni is tudjak apunak), de annyit mondhatok, hogy Noémi aranyos volt, a kesztyűje különösen szép, a kaja is finom volt, és élmény volt, élmény volt némelyeket hallgatni.....:D

Gyarapodik, gyarapodik az emléktár kincse....:))

aZ aNcSa éS dÁvId eSkÜvŐjE

Asszem, nem kell sokat dumálni, a képek magukért beszélnek. Gyönyörűszép volt minden, Ancsa meg a topping, mindennek a leggyönyörűbbje, csodálatosan szép (még tata szerint is ritkaszép menyasszony volt!!!), és szóval...minden nagyon jó volt:) Semmi kapkodás, hogy ez sincs meg, az sincs meg... a díszítés persze, hogy szép...dehát ha Ancsánál se az, akkor kinél...:P

Klassz volt a családi fotózkodás, csak 2 személy hiányzott róla:)

Itt valamelyik férfitag bekiáltotta, hogy tudja már, a sok nő tette aput tönkre...:D


Ez meg én meg apukám:) Csak kár, hogy olyan szomorúan néz...:)


Ez meg a vacsin készült, profi fotós kattintgatott... a kép szebb, mint az ének volt:))

De komolyan... mondjuk ott elkezdve, hogy a zongora hol szólt, hol nem..a mikrofon hol szólt, hol nem....és ezzel nem akarok senkit blamálni, de néhány normális kábélt be lehetne szerezni.....:D:D
És a tortából nem ettem, mert már nem bírtam. És leöntöttem magamat narancslével. Ja, meg a ruhámat. És nem, nem szaladtam haza átöltözni. És sok szép fehér tulipán volt az asztalokon. És kaptunk egy Mozart csokit, mindenki, szép lila dobozban. És boldogok voltunk, és mindenki boldog volt, és az ifjú pár nagyon boldog volt...:)
Most hirtelen ezek ugrottak be.:)

aMiKoR aZ eMbErNeK.

Amikor az embernek sok írnivalója van, akkor a sok írnivalótól nem marad ideje írni. Ez logikus, nem? Mert a sok írnivaló mind valamiből fakad, valami történésből, vagy eseményből, vagy ilyesmi, azzal meg már el is telik az idő... .hát így járok én, újra és újra...

És mire mindezek elmúlnak, és végre lenne egy kis időm, már valahogy nem is tűnnek olyan érdekesnek, hogy még írjak is róluk... így járok én, újra és újra...

Na de ahogy elkezdtem panaszkodni, mindjárt eszembe jutott pár esemény:)) PL az Ancsa és Dávid esküvője, és erről illő is írnom, merthát olyan szép volt, meg minden:) Meghát csak a nagynénje vagyok Ancsának....:P

vAsÁrNaP

egész nap olyan különösen szép volt az ég; különösen szép felhők voltak az égen... Egész nap.
Nem mondom, hogy ez jelentett valamit, valami különöset. De jelenthetett volna.:)

diÓvAl tÖlTöTt

aszalt szilvát majszolok. Hát nem csodálatos? Na jó, itt-ott kicsit elszenesedett , mert első próbálkozásunk apuval, legalábbis így közösen, városi körülmények között (értsd: ler), és a kelleténél kicsit többet tartottuk a sütőben, mondván, hogy biztos, ami biztos.... de mégis finom, és karácsonyi hangulatot idéz. Innen jut eszembe: ha már hideg, akkor legalább karácsony, nem igaz? Attól tartok, idén is hamar beköszönt a fíling, már érzem ugyanis a közeledését néha a zsigereimben... valaki meg tudja mondani pontosan, hogy mi is az a zsiger?:D.. Régmúlt, ködös biológia-órák sejlenek fel az emlékezetemben, amikor zsigeri működésekről tanultunk, és a gerincvelőről, meg sok-sok érdekes dologról, és mindez anatómia volt. Egyszer aztán, pár évre rá, hogy befejeztük a tizenkettőt, az osztályfőnökünk (aki a biológia tanárunk volt), meghalt. Szívinfarktusban. És vajon hová ment? Nem hitt Istenben, de egy karácsonyi előadáson (gimnázium díszterme), amikor a kórussal együtt a hallgatók is énekeltek, láttam, hogy sírt. Ott ült az első sorban, csendben bólogatott, és folytak a könnyek az arcán...

mOsTaNáBaN

sok dobozt "gyártottunk" a hobby bótba...:)) sajnálom, hogy nem fényképeztem le őket, mert nagyon szépek lettek, és nagyon hamar el is keltek: kiraktuk, fél óra múlva megvették; kiraktuk, megvették; kábé így volt... csak ez az utolsó doboz van 1 napja az üzletben (ah, micsoda hosszú idő, és hogy nem veszik meg!!!...;)):P )

meg szép ajándékzacsikat is festettünk: megvolt az alap, egy natúr ajándék(karton)zacsi, aztán rá, amit épp a fantáziád vagy a hangulatod diktál, egy szalvéta segítségével pl... nagyon szép dolgok jöttek ki. Vagy szett, ugyanazon mintájú notesz, gyertya, és az ajándékzacskó is hozzá...igazán egyedi! Ötletnek is lehet venni éppenséggel;)) Sajnos erről sincs képem...

eLmOnDaNáM, hoGy

hogy nem beszéltem majdnem Friciékkel szombat délelőtt, mert melóznom kellett volna, de mégse melóztam, mert a szemembe ment valami; és, hogy hogy nem beszéltem Friciékkel, hiába nem melóztam (mert a szemembe ment valami), mert nem is érkeztek meg reggel, mert nem is indultak el akkor, amikor eredetileg tervezték. így aztán csak jó délután beszéltem Friciékkel, amikor már a melónak is, így is úgy is vége lett volna, ha dolgoztam volna is. De nem dolgoztam, mert a szemembe ment valami. Tehát ezt szeretném elmondani.
Az úgy volt, hogy pénteken felhívtam Efraimékat, szerettem volna ugyanis megtudni valamit. Azt mondta, megmondja majd élőben, úgyis jönnek péntek este, és szombat délelőtt bejönnek hozzánk és akkor elmeséli. Milyen jó - mondtam én -, hogy melóznom kell, így aztán nem fogok hallani az egészből semmit. Igen ám, de aznap, azaz péntek este, hazafele biciklizvén, belement valami a szemembe. Amikor belement, még nem is tudtam, hogy belement valami a szemembe, mert nem igazán éreztem semmi ilyesmit; viszont egy idő után elkezdett fájdogálni a szemem. Hát, belement valami - gondoltam én, és még azt is gondoltam, hogy majd kijön, meg úgy dörzsölgettem is néha. És aztán elaludtam, mert jött az éjszaka, és én meg fáradt voltam, meg tudtam, hogy másnap melózom, és kell az energia. Másnap viszont, a kelleténél hamarabb ébredtem fel, mivelhogy könnyeztem, és ez szokatlan dolog volt, mert nem szoktam csak úgy ni könnyezni, és én erre akkor felébredtem. És még csak 7 körül volt, és az én szemem, egész pontosan a jobb szemem, könnyezett, sírt. És még nagyon fájt is. És akkor eszembe jutott, hogy azelőtt nap este belement valami a szemembe. És tudtam, meghát éreztem is, mert fájt, hogy az a valami, ami előző nap belement a szemembe, nem jött ki, és éreztem, hogy valamit tenni kell ez ügyben. És akkor felöltöztem és elindultam egyik kórházba - ott se doki, se semmi, és továbbküldtek, és elindultam a másik kórházba, a megyeibe, a sürgősségire. Mert ide küldtek. És az emberek néztek az utcán, pedig nem is voltam bánatos, csak fájt a szemem és sírt. És közben telt az idő, és kezdett egy olyan érzésem lenni, hogy nem érek én ma már be melóba. És aztán megérkeztem a kórházba, és kimosták gyógyszeres vízzel a szemem, és aztán tovább fájt a szemem. A doktor akkor azt mondta, hogy igazából szabad szemmel nem látta, hogy mi van benne, és lehet, hogy nincs is benne semmi, csak egy karcolás, és az fáj úgy. Még valami cseppeket is felírt, ezt meg kellett vegyem, hogy ezt csepegtessék a fájó szemembe, és azzal feküdjek és pihenjek és ne használjam a szemem. így aztán tényleg esett az, hogy melózzak, és gondoltam magamban, hát annyi jó van ebben a rosszban, hogy találkozok Friciékkel.
De Friciék nem érkeztek meg, hiába nem melóztam aznap, mert nem indultak el akkor, amikor eredetileg tervezték, és így nem is meséltek semmit, pedig még a szemem is fájt.
És apu csepegtetett nekem, és ettől kezdett helyrejönni a sírós szemem. És délután Friciék is megérkeztek, és akkorra már a szemem is majdnem, hogy jól lett. És mára teljesen kigyógyult, mert kijött belőle az, ami nem is volt benne, vagyis a karcolás, és most, hogy ez kijött, már nem fáj és nem is könnyezik.
Hát így történt.

íGy mÁr

könnyű felismerni, hogy mi ez, de míg csak a telefonomon mutogattam, bezzeg senki se tudta kitalálni! Virágnak nézték, legalábbis! ;))

nA jÓ....

követem az Xfactort... és EZT nem tudtam sírás nélkül végignézni...
Az elején azt hittem, hogy vmi túlságosan szentimentális fickó, hogy juicy lesz.. aztán meg... nem bírtam...

vAlAhOgY oLyAn nApOk

ezek, hogy szorongással vannak telitűzdelve: igen, süt a nap, igen, meleg van, igen, fényes az ég, de mégis, mégis; estére hűvös lesz a levegő, és valahol mélyen belül ott bújkál a félelem: mikor üt rajta az ősz a nyárvégi melegen?
Ez a meleg hanyatló, remegő; és nem lehet már úgy vágyni a tengerre, felhőtlenül, pancsolósan: a hideg bármikor itt lehet! Ennek bármikor véget vethet, igen, elég egy délután, egy pár óra, és akkor kint is, nem csak bent, megszületik a hanyatlás: a szorongás, mely ott lappangott, feltör, és lassan bánattá alakul.
Ezért nem lehet már úgy örülni semminek: a napnak, zöldnek, melegnek, víznek, fényességnek; mint a távolbalátó szemei, mi is azt kémleljük szomorún: mikor jön hát a változás...

éDeSaPáM

azt mondta, hogy ne aggódjak, mert az jön majd magától.
...
lassan megnyugszom, és érzem: másként nem is lehetne.

iD/GéZeT:)

Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át?

(Ancsel Éva)

aHoGy

hátramentem ma délután a kerítésnek támasztott bicikliért, ott az ablakom alatt. És elmentem az ócska pad mellett. Csak egy pillantás a fekete deszkára, itt-ott már hiányoznak is belőle kis részek...ahogy ott ültek, még csak két éve volt, 3an. Sütött a nap és ők mosolyogtak.
Csak két éve volt, és most üres a pad: édesanyám meghalt, Boca néni meghalt, Dorogházi néni elköltözött.

aMiLyEn a kErTjE,

olyan a lelke.
Ezt jól megjegyeztem a vasárnap esti prédikációból, pedig inkább csak egy kérdés volt, mint kijelentés. Jaj, de ha tényleg így van, akkor én...akkor az én lelkem egy dzsungel:))
Dehát mit tehetek. Mert például ott van az a magas, nyurga orgonafa, a kert közepén. Aztán az idén gondolt egyet, s elkezdett lenn is sokasodni, széles e kertföldön, nem csak felfele törni. Tavasszal még így jól mutattak a kis "csemeték", egyik-másik kész kuriózumnak is számított, egy kis szál, pár levél, meg egy nagy orgonavirág, mindjárt a földtől 2 centire. Szóval tavasszal minden szép volt. De mostanra meg felnövekedtek, vannak vagy húszan, vagy olyasmian (foggalmam sincs, hogy honnan nőtt éppen ennyi ki), a tavaszi kisvirágok meg seholsincsenek, leveleik elhullottak, csak a hosszú, husáng-szerű orgonavesszők, és sötét, komor zöld levelek.
Aztán azok a lilafejű, tátikás virágocskák elöl. Csak azt nem tudom, hogy olyan boglyas-terebélyes száron hogy nőhet ennyire kicsi és törékeny virág? De mégis olyan nő, tehát van ott virág is, kérem szépen, csak kicsi.
És akkor hátul, az ablakom tájékán. Még jó, hogy oda aztán tényleg nem lehet mindjárt belátni. Ott vannak ugyanis a gyönyörűszép mini napraforgó-virágok. Tehetek én róla, hogy magas növésűek? Hogy nem akarnak megállni mondjuk 20-30 centi után? És még fél méter után sem? És még egy méter után sem??:)) Nekik lengedezni kell, az az érzésem. Aztán kicsit szúrós a levelük, meg a száruk is... mégis szépecskék, csakhát nagy a körítés, ennyi.
Van ott még sok más is, de azokat nem vettem ilyen alaposan számba.
Tehát dzsungel.
Bár, valljuk be, a dzsungelnek is megvan a maga érintetlen szépsége....:D

disCuSsIoN eN LiGnE

valamilyen okból és annál fogva (is,) átállítódott a facebook-om á lá franszoá. Vagy lehet, szándékosan állítódott át, magától, szándékosan. Magától. Szán-dé-ko-san. Ma-...
Ajouts recents. Igen-igen, valami mostanában, erre még emlékszem;
Inviter des amis nem sok volt, de sebaj, majd lesz nemsokára, nem szenvedek én baráthiányban, főleg nem sokáig. Ha nem hívnak ők meg, hát meghívom én őket, ezen ne múljon a dolog.
Parametres, no igen, erre jó lesz odafigyelni, például aszongyahogy Confidentialite, na ez az, amire főleg, hogy jó lesz odafigyelni, ugye, a bizalom, hát az nagyon fontos egy barátságban. Meg úgy egyáltalán.
Recherche, recherche. Hát kereken vagy nem kereken, de meg kell mondani amit meg kell mondani. Amit meg nem tudunk, azt, megmondom kereken, meg kell keresni. Arra van a recherche, nem igaz? De még mennyire, hogy igaz.
Na, elboldogulunk mi, én és a francia nyelv. Most pedig Deconnexion. Aztán chereshettek...

jÓeL,

aki jó jel.:)

miLyEn jÓ,

hogy még most is kapható a görögdinnye, méghozzá elég olcsón. így aztán ehetek kedvemre, amennyit csak akarok. Ma is dinnyét reggeliztem, és a vacsora is az lesz. Ki is vettem a hűtőből, hogy kicsit 'melegedjen', mielőtt nekilátok; de addig is, míg várok, megeszek egy szeletet.

aNcSa éS a pOlGáRi eSkÜvŐ

az úgy volt, hogy ugye péntek este érkezém haza a táborból, és komolyan mondom, elkezdtem volna búsúlni amiatt, hogy vége is van, ha lett volna időm rá, de nem volt, mert másnap, azaz szombaton volt Ancsa és Dávid polgári esküvője, Albertirsán ráadásul, szóval készülődni PLUSZ utazni is kellett, meg maga a polgári is, ugye hát mindegyik időigényes. így történt, hogy aznap nem búsultam, hanem inkább örültem az ifjú párnak, mert olyan szépek. Meg minden szép volt, és megható is. Pl ott a hivatalban is, az elhangzott szöveg...még jó, hogy megfogadtam előre magamban, hogy nem sírok, mert másképp lehet, hogy elérzékenyülésemnek jelét adtam volna egy ponton..
és akkor pezsgő, amit nekem kellett kitölteni!! (érzitek a feladat súlyosságát???), és Dávidéknál vendégség, fényképészkedés, kis játszás a végefele...na, szal jó volt!
És még csak annyit, hogy olyan hihetetlen ez az egész...hogy Ancsa férjhez megy, s feleség lesz...:)) hihetetlen, de igaz! és szép!:))



Ancsa remélem nem haragszik meg, hogy reklámozom;)

nAaSzOnGyAhOgY

vegyük csak szépen sorra az eseményeket, még mielőtt emlékké nem homályosulnának. Azért mondom, hogy még, mert egyenlőre olyan élénken él bennem pl a táborozás, hogy esténként alig birok elaludni, mert újraélek egy csomó mindent az agyamban, esti alkalmak jönnek elő, mozzanatok, események, emberek, a jövés-menés-készülődés láza, nevetések, új emberek, barátok, érzések, és annyi-annyi minden, csak győzzem őket rendezgetni és csillapítgatni, hogy ugyanmárhagyjatokmáraludni, de tényleg!!! Szóval alvás-zavarral küszködöm..... többek között, hehe:)) De ha már a Hargita-i Zenebona7nél tartok, meg a hibáknál: abba a hibába is beleestem, hogy ismét meggondolatlanul új barátokat szereztem, és ráadásul a szívembe is zártam őket, amit, egyébként, cseppet sem bánok... gondolok itt olyan bájos egyéniségekre, mint Kriszta, meg Mirjám...:)) Hoppá, tényleg, van is egy képem Mirjámmal, na most azt szépen ferakom, aztán folytatom.

Na, így. (Krisztával nincs képem...) Tehát. Mint ahogy azt elterveztem, s közhírré is tettem, hogy elmegyek, úgy is volt: el is mentem a Hargitára, zenehétre. Olyan szuper volt, hogy csudaság. Annyi hangszer volt, hogy csak na. 18féle-fajta, és ezen belül is több. S plusz az emberi hangok. És úgy szólt a kórus, hogy csudaság. S annyit énekeltünk, hogy csak na. S olyan szép énekeket, és újakat, és zsoltárokat, és csak énekeltünk és énekeltünk, s zenéltünk és énekeltünk, és soha meg nem untuk. De komolyan. És még Ligrettóztunk is.
Én tanultam egy kis dobolást, és, be kell vallanom, hogy - szégyen ide vagy oda-, nagyon de nagyon tetszett. És a végén a kis dobtanszék, kitűnő tanárunk vezetésével, előadtunk egy afrikai törzs zenéjéhez hasonló valamit, ami nagyon jól szólt, és a keresztény tömegnek nagyon tetszett. Nem tudták, hogy titokban mi voltunk Baál papjai a Kármel hegyén, és épp az isteneket szólongattuk. Nem tudták, mert nem látszott rajtunk, mert nem voltunk beöltözve, nem voltunk alkalomhoz illően kifestve, és főleg mert körtáncot sem jártunk, mert annyira nem tudtuk még a művet, hogy mellette koreográfiára is tudjunk koncentrálni. íme, egy része a nagy, 5+1 fős dobos csapatnak, előadás közben:

A kórus, az nagyon jó volt. Meg úgy az egész heti program, és cseppett se bánom, hogy kifáradtam, ez a jólesó fáradtság kategóriába tartozott:))
Na persze apró izgalmak voltak, amik felbújtották a tábor életét, még ha rövid időre is. Pl utolsó este betévedt egy denevér a kápolnába. És elég gyorsan keringőzött, és elég közel a fejünkhöz. És ez, főleg a lányoknak, nagy mepróbáltatás volt. De aztán nagy nehezen kirepült, hála legyen az Úrnak érte, és akkor a kedélyek lecsillapodtak.
A zárókoncert nagyon szép volt, bemutatkozott pár virtuóz, ígéretes jövőjű ifjú tehetség, s tátott szájjal hallgattuk, hogy mit művelnek, a hangszeren vagy a hangjukkal... Pl az egyik zongorista kisfiú csak 12 éves volt...
Na és utolsó éjjel, ahogy dukál, tábortűz. Mondjuk kicsit nem nagyon akart égni, de valakik valamit megpiszkitáltak rajta, és akkor már égett úgy ahogy. 2ig kinn koptattuk a hangszálainkat, aztán mentünk lefeküdni. Aztán meggondoltuk magunkat, és visszaöltöztem (mert közbe váltottam pizsamára), és akkor lementünk Ligrettózni, és éjjel, azaz hajnali 4ig Ligrettóztunk, mert egy valamirevaló tábort így dukál befejezni. És akkor másnap jó frissen útnak indultunk, hazafele, Gergő, a dobtanár potyautasaiként Helgával.
És akkor véget is ért a zene7...és nagyon de nagyon hiányzik....
és, nosztalgiaként, néhány kép...