mUtAtÓbA

mA a ViRáGoSbÓdÉbAn

"összefutottam" Bíró Rozáliával, az alpolgármesternénkkel. Na jó... hát jött ő is virágot venni, vitte valahova. Csak nagyon sietett - mint mindig - tette ő hozzá. A fodrásznál is maximum fél órája van, s ez elég kell legyen: hajmosásra, szárításra, frizurára. Szerencséje, hogy csak 3 szál haja van, könnyű megszárítani (ezt is ő mondta). Van humora.
Szóval mindig siet. Fodrász, egyéb, vagy család: mindig a rohanás. De hát mit csináljunk? - tette hozzá. Ez van. Hív... a haza.


(Szívesen ajándékoznák neki egy szabad fél órát, ha módomban állna. De sajnos nem áll módomban:( )

lElKi sZeMeK

A sok asszony között erőteljes mozdulatokkal mutogatott lefele, magyarázva, hogy "na ő az! ő az én lányom!!"

Ugye így volt, Encóka?...

nAgYoN

szép volt az eljegyzés, ámde képem még nincs egy darab sem!
Ezért kérem szépen, tesókák, akiknek van, keressetek meg messen vagy valahogy és küldjétek nekem ááááááát!!!! köszi!:D:D
aztán majd írok is....csak úgy ni, hogy legyen mit visszaolvani;-)) meg egyébként is;-))

pRóBáLkOzOm,

hogy milyen legyen majd a meghívónk.
Most ez a legfrissebb ötlet(em), ami nagyon meg is tetszett;;)
Kár, hogy kicsit drága az alapanyag...
na de lehet ezt még variálni; csak tetszedjen az embernek is, na meg nekem is - 2 hét múlva is:P

gYorSaN tElNeK

a napok, halmozódnak a feladatok, folynak a készülődések; egy-egy óvatlan pillanatban mégis be-be villan: édesanya nem lehet jelen, nem lesz közöttünk... talán nem is neki rossz ez, hanem inkább nekünk, nekem..

mOst HirTeLeN

nem is tudom eldönteni, mi miatt izgulok: a ruháról kapott friss hír miatt, vagy a közelgő eljegyzés erősödő tudata miatt;-))

mÁr

kb kicsivel a felén túl vagyok a fogimplantánciós procedúrának. Fél évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy szép délután rettegve átmentem a fogorvoshoz, hogy akkorhát jöjjön, aminek jönnie kell. (najó, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor már egy éve kezdődött, ugyanis egy fél évembe telt, míg összeszedtem a bátorságom ahhoz a bizonyos szép délutánhoz...nade most a pontosság nem elsődleges szempont..).
Szóval fél óra alatt kb meg is volt az implantáció (mi ez ahhoz a fél év felkészüléshez képest??!?), ami annyiból állt, hogy beléfúrtak a csontomba egy nagy csavarot. Ja, meg persze antibiotikumos kezelésből. Na, akkor kellett várni (még) egy fél évet, hogy ugye lássuk, befogadja-e a szervezetem azt az idegen anyagot vagy sem. Befogadta. És letelt a fél év, talán még picivel több is, aztán mondtam a szomszédéknak, hogy jó lenne, ha 22.ig meglenne az a hiányzó fogacska is, mivelhogy eljegyzés meg ilyen apróságok...
tehát ma reggel megvolt a következő lépés: a nagy csavarba beraktak egy valamivel kissebb, de még mindig nagy csavart, ami kb félig megy bele a nagyba, és picikét kilátszik. Namostugye megint várni kell, hogy a felsértett íny begyógyuljon. Ha nagyon szurkolok, akkor hétfőig ez összejön, márpedig én nagyon szurkolok, mivel akkor marad egy szűk hetem a szóban forgó hiány pótlásának elvégzésére, és ez a szűk hetecske nem kelt bennem olyan érzést, mintha milyen sok időm lenne.
De ezt már megszokhattam: ha valami kell, akkor sürgősen kell, és a világért se jönne úgy ki a lépés, hogy normális tempóba haladjanak a dolgok...ígyhát ezen már nem is idegeskedek, inkább csak annak szurkolok, hogy meglegyen és szép legyen, mire kell... de annak nagyon!!:D:D

aMiKoR nEm vAgY iTt

amikor nem vagy itt
amikor csak gondolok rád vagy
visszaemlékezek egy szavadra, egy oldalpillantásodra, de leginkább
a tekintetedre ahogy ott ültünk az asztalnál
az emberek jöttek-mentek mellettünk
és mi a jövő álmairól beszélgetve
megremegtünk