iMáDsÁg

Certain thoughts are prayers. There are moments when, whatever be the attitude of the body, the soul is on its knees.

Victor Hugo (1802-1885)

eSiK aZ eSő...

esős napokon pedig mi mást lehetne hallgatni, mint a Brussels in the Raint?:-)

mUtAtTaM mÁr?

a debreceni konfiról, a saját dalunk...
tudom, nekem van a legtöbbet még mit fejlődni a csapatból... elkezdve onnan, h a saját szövegemet ne felejtsem el....:P a többi sok hibáról nem is beszélve. Hál'Istennek élőben nem volt olyan szörnyű, sőt, egész élvezhető volt, aszongyák!;-)

Szöveg+dallam: Szilágyi Lea
Akkordozás: Mikló Robi
Kíséret: menet közben kialakult, sok ötlet és a funkys arculat Kanalasnak köszönhető...;-)
Jó volt velük zenélni, "alkotni", mindent!:-) Hála ezért is:-)

kÉt fÉl éS mÉg eGy kiCsI

Apuval próbáljuk biztatni egymást, hogy "valaki egye már meg" , azaz a másik egye már meg azt az ... akármit a hűtőből, ami éppen szóban forog. Ő engem, én meg őt.
"Én már megettem a felét" - jön aputól az egyértelmű jelzés, hogy kin van most akkor a sor.
"Hát én is megettem már a felét" - mondom én, mert tudomásom szerint apu rá se nézett arra a baconra napokig; ha ettem, fogyott, ha nem, nem fogyott. így érthető a meglepetésem, ugye, mikor kiderül, hogy ő megette már a felét!...
"Na"- mondom végül én. "Ez aztán a valami! Én is megettem a felét, apu is megette a felét, és mégis, még mindig van belőle!"
"Igen" - így apu. "A Szilágyi családban történtek már máskor is csodák, többször is..."

Gondolom mondanom se kell, hogy a bacon azóta is vár - vagy rám, vagy apura... majd kiderül, kire;-)

aZt hiSzEm,

ilyen napi rituálészerűséggé, vagy relaxációs programmá nőtte ki magát nálam:), hogy estefele, miután hazajöttem munkából, bevásároltam, rendbeszedtem nagyjából a konyhát, házat:), stb, leülök a gép elé és - zenét hallgatok. A youtube-on, persze. Nemcsak kikapcsol, de hasznos is.:P Mert például sok jó zenészt, zenét ismertem itt meg...és mi ez, ha nem nagyon-nagyon hasznos dolog?? Néha barátok ajánlásain, favoritjain keresztül, de nagyon sokszor csak úgy, hogy a youtube ajánlotta, (próbálva eltalálni ízlésemet a nézett illetve favorizált videjóim alapján), bukkantam rá igazán ügyes muzsikusokra, énekesekre, jó dalokra...
csendes, boldogságos, befelé fordulós pillanatokhoz például van-e valami jobban illő?
festegetős, melankólikus késő estéken van-e valami inspirálóbb?
munkába készülős, pakolászós reggeleken, délelőttökön nem jó-e a diszkrét vidámság?
tehetségeken ámuldozós percekben meg-meg nézegetem őket, vagy őket, vagy őket, vagy ezt a kicsikét;-)..
ha vokálról van szó, akkor őt sokszor hallgatom, van, mit tanulni, ellesni tőle...
mennybe vágyós, lélekszárnyalós napokon de jó ilyet hallgatni..
vannak olyan délutánok, amikor igazán, de igazán nem lehet megállapítani, hogy milyen hangulata van az embernek... na olyankorra valók az ilyen zenék...
álmodozni is szokott néha az ember leánya.. maga se tudja, persze, hogy miről, nem is az a lényeg...:-)
de vannak ám pörgősebb napok is, vagy éppen kibújokabőrömből hangulatúak, ilyen menjünkmárvalahova...:-))
és van ilyen: egy pohár bor, egy kis boldogság és egy kis szomorúság; ez így egybe;a kettő együtt...
vagy csak maga a felszabadultság, a szerelem egy arca...:-)
anyára és a mennyre gondolni is milyen jó...

és folytathatnám a végtelenségig, mert mindig van más, újabb és szép zene, ami visszhangra talál a lélekben, valahogy, valamilyen oknál fogva...

a ma estémet pedig ő dobta fel, egyszerű, és mégis valami miatt nagyszerű, a youtube "ajánlotta"...


music is a way...:-)
szeretem az estéket:-)

éS iGeN,

meghalásukban még szebbek. Ahogy napról napra kicsit jobban kinyílnak, kicsit lejjebb hajolnak... minden hazaérkezéskor és elmenetelkor megnézem őket, és minden hátramenetelkor, és... egyre jobban a szívemhez nőnek; mire aztán már teljesen és menthetetlenül megszeretem őket, elnyílnak, és eltűnnek a kertünkből. Végig kell nézzem, ahogy a szépek, akiket szeretek, előttem pusztulnak el. Mindenben van valami megrendítően, visszafordíthatatlanul szomorú.

mÉg miNdIg

náluk tartok, de most más kontextusban:-)
Péntek délelőtt Mártival meg Anikóval kimentünk anyu sírjához - igen, egy csokor hóvirágot vittem:-)

Kicsi gödröt ástunk a virágoknak, így állítólag tovább élnek, a földbe rakva.:-) Remélhetőleg nem lopják ki őket, hogy túl szépek... Közben megfigyeltük a többi, régebben ideültetett virágokat, növényeket is. A napsugárra kezdenek a zöld hajtások előbújni, még egy tulipán is úgy látszik, kidugta a kis szárát... lassan mehetünk rendbeszedni a "kiskertet".
Valahogy mindig jó ott lenni kicsit, és valahogy érzi a lélek, hogy namostmár akkor ki kell jönni...:-)

hAdD mUtAsSaM

meg, hogy van még tovább: a hóvirágjaim tudnak még szebbek lenni!;-)

úJdOnSáÁáÁáG!!!:D

Hogy valami látszata is legyen a munkámnak:P;
Szóval, indítottam a Hobby Boltnak blogot... remélem, lesz haszna, érdeklődés iránta, stb ;-) Meg, hogy elnyeri a köztetszést:-)
itt a link külön is:
http://femartoradea.blogspot.com/
Enjoy!:-)

nÁlUnK miNdIg

Nálunk mindig 10 óra van.
Nálunk mindig 10 óra 16 perc van.
Nálunk mindig háromnegyed 6 van.
És nálunk mindig 9 óra 37 perc van.
Hogy kicsit részletesebb legyek: azért nem mindenütt érvényes minden: például, a konyhában van 10 óra illetve 10 óra 16 perc; ott persze ez a kettő egyszerre; az én szobámban háromnegyed 6 van folyton folyvást, míg az előszobában a 9:37 az érvényes.
Édesapám szobájában, ott csodák csodájára egy olyan óra van, amelyik állandóan változtatja az idejét; így azon az órán - a fentebb említett okból kifolyólag- nem lehet elmenni!!

fŰtEnEk

a szomszédban. Ezt onnan tudom, hogy nincs már hideg a szobámban.
Ez azt is jelenti, hogy új szomszédaink vannak. Illetve, hogy újra vannak szomszédaink. Legalábbis folyamatban van, mert egyenlőre sokat nem látni őket. De egy dolog már biztos: hogy fűtenek! És ez tökjó:D
Aztán, hogy a többi része mennyire jó, majd idővel kiderül; már volt rá példa, egyébként, pont ebben az udvarban, hogy az embernek lehetnek nagyon jó szomszédai; sőt, arra is volt már példa - egyébként-, pont ebben az udvarban, hogy az embernek lehetnek nagyon jó román szomszédai is...:D

nA aZéRt

nincs okom a teljes kétségbeesésre, mert például a hóvirágjaim, azok bámulatosan szépek. Szinte az a szó jut eszembe, hogy "kövérek":-)), persze olyan pozitív értelemben, mint ahogy a Biblia is használja pl...:-))
És ha még hozzávesszük azt, hogy kibírtak egy nagy fagyot!
Az történt ugyanis, hogy jött egy kis bolondos meleg fuvallat, s a hóvirágok mindjárt kidugták a fejecskéjüket, tavaszt sejtve. Csakhogy, mire a bimbók kifejlődtek, a tavaszi napsugár helyett, mely nyílásra bírta volna őket, nagy fagy jött és hó. Több napig, hétig tartott a zord idő. Meg voltam győződve, hogy a virágjaim elpusztulnak, és ennek megfelelően kellőképpen el is keseredtem.
Vasárnap meg nézem őket - itthon ismét megenyhült az idő - a kezem is összecsapom, hogy hát láss csodát! Mind megvannak, élnek, virulnak. A szó szoros értelmében. Azóta is nyiladoznak, fehérkednek a fekete kis bozontos, kertnek sem nevezhető földben...:-)
Nagyon büszke vagyok rájuk.

nA eZ aZ,

amilyen az én azáleám sose lesz. Merthogy, ahelyett, hogy a bimbókkal teli drága virágom szépen elkezdett volna nyiladozni, inkább hervadásnak adta a fejét. Hogy mi vitte rá erre, fogalmam sincs... pedig még a nevem is benne van a nevében:-(

vÉgRe

volt nekem is részem egy kis igazi télben. Amolyan "winter wonderland"-ben, ami a dalírókat is megihleti, meg a verselőket, meg mindenféle művészeket...
Én most "beértem" annyival:P , hogy térdig érő hóban mászkálhattam a kedvesemmel, élveztük a táj szépségét, az óriási havat; néha belelöktem a nagy hóba, mikor nem számított rá - hadd tudja meg ő is, milyen a tél romániában...:P
Tetszik neki a tél romániában, úgy látom; egyre jobban....;-))

aZ nAgYoN

jólesett még, hogy Piroska barátnőm lejött Debrecenbe CSAK azért, hogy meghallgasson engem/minket.
Valahol itt kezdődik a barátság?.......
:-)

zSiGa

Ő Zsiga, akit közös erővel építettünk vagy "alkottunk" meg hétfő délután. Most épp az én sapkámban díszeleg.

Egyébként D. nevezte el Zsigának. De inkább nem mondom el, hogy miért...:D:D:D

Megható pillanat: a mester mély kötődése alkotásához...;-) :P

7vÉgE

szombat délután: koncert. Előzenekar voltunk.

Igaz végül nem Rontó Kitty, hanem Pintér Béla előzenekara, és ő is csak fél órát zenélt, mint mi:-)), de ez csak kb egy órával a fellépés előtt derült ki... érdekes szituáció volt:-D DE ISten itt is megmutatta, hogy ő mindig Isten, és neki semmiség kisegíteni a társaságot a pácból...ugyanis kb d.u. 2 magasságában telefonáltak Rontóék, hogy Budapesten vörös jelzés van, meg hóvihar van, és nem tudnak jönni... nem is voltak feszültek a szervezők:-)) Aztán imádkoztunk ott "dugiba" néhányan.. persze a konferenciázók mit sem sejtettek még a dugába dőlni készülő délutánról;-)).. aztán Pintér Béla volt az, aki "véletlenül" betelefonált ("véletlenül" pont Debrecenben volt), mert ő is jött volna Rontó koncetre, aztán felajánlotta a segíségét... bámulatos, Isten milyen jó szervező!:-D

"Szilágyi Lea és barátai" - így konferáltak be:-) Nagyon jól szólt a kis csapat... és nagyon jó lenne folytatni ebben a felállásban (is)... hátha Isten megadja még :-)


Utána meg ugye Dávidéknál voltam, meg még hétfőn is... nagyon nagy szeretettel fogadtak. Még a szülők is:P
Dávid meg Helgáék - Helga meg Isti - , na de főleg Dávid meg Helga, ketten amit lerendeznek, az kb olyan, mint egy kabaré. Nagyon szórakoztató testvérpáros:D

Annyira jó volt ez a hosszabbított hétvége! ...