kicsit szomorú vagyok. Egy kis gyertya mellett kanalazom csendben a levesem.
Pontosan 2 év és 9 hónap telt el azóta.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
- Lea Mónika
- Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
3 megjegyzés:
Mintha nem is lenne igaz...szinte minden nap eszembe jut egy szava, mozdulata, érintése, simogatása..egész jelenléte...
Fábry azt mondta akkor:
"Nem igaz, hogy az idő majd begyógyítja a sebet, a hiányát nem lehet nem érezni" és ez így van..
Hát igen, ez így van...
szerintem is...nagyon hianyzik...
Megjegyzés küldése