a csészéket Encóéktól kaptuk, annak jeléül, hogy szeretnek.
a csere ellenére még mindig áramlik a szeretet, minden irányban, ahogy csak kell;-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
- Lea Mónika
- Harmincon túl, de az életen még innen;). Hiszen a java még hátra van - ezt én tényleg nagyon hiszem. Foglalkoztam sokmindennel már, voltam titkárnő, fordító, hobbys eladó és beszerző, dekupázsos kézimunkázó, énekelgető. Feleség, s lassan két éve anyuka. Gyönyörű és okos és eleven a kislányunk. Aztán voltam és vagyok álmaiban hívő, foggal-körömmel ragaszkodó és álmait feladó. Meg újrakezdő. Harcoló és síró, hátraforduló és megkeményedő, és megintcsak újrakezdő. Kíváncsi lennék, hogy másnak is ilyen hepehupás-e az élet...:)
2 megjegyzés:
lea,
elfogytak a szép szavak? miért nem írsz mostanában?
nem fogytak el, csak alusznak....:-)
Megjegyzés küldése