2012. február 13., hétfő

Istenem, Istenem...hát ennyi lenne?

"A Guiness Rekordok könyve szerint Whitney Houston a valaha legtöbbet díjazott női előadóművész. Díjai közt szerepel 2 Emmy, 6 Grammy, 38 Billboard Music Awards, 22 American Music Awards, pályafutása alatt összesen 415 díjat és kitüntetést vehetett át. Albumjaiból több mint 170 millió fogyott világszerte."

Tehát három sorral összegezhető egy világhíresség élete. Minden csupa díj, csupa siker, csupa csillogás.

De kérdem én, mit ér mindez annak, aki úgy dönt, nem akar többé kiszállni a fürdőkádból? ...

Még egy darabig róla fognak szólni a hírek, mindenki szomorú és döbbent (én is) lesz, legalábbis jobbik esetben, rendeznek a tiszteletére sok megemlékező művészestet, és újra és újra elismétlik, hogy mi mindent ért el az életben.

De kérdem én, mit ér mindez annak, aki úgy döntött, nem akar többé kiszállni a fürdőkádból? ...

És elmondják, hogy bizony, fiatal volt még a halálhoz, nem kellett volna így legyen. És természetesen egyetértünk és fájunk.

De kérdem én, mit ér így utólag mindez a sajnálkozás és jóindulat annak, aki úgy döntött, nem érdemes többé kiszállnia a fürdőkádból? ...

Lássunk tovább a díjakon, a csillogáson, a sikeren, az utólagos sajnálkozásokon, a hamis célokon...gondolkodjunk addig, amíg élünk, amíg lehetőségünk van rá, és ne dőljünk be a látszatnak...ne kötelezzük el magunkat a külsőséges dolgok megtévesztő ereje mellett...keressünk mélyebb válaszokat, amelyek nem ilyen szerencsétlenül végződnek...

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? (Mt 16:26).

….

L

L

L

Nincsenek megjegyzések: