nincs okom a teljes kétségbeesésre, mert például a hóvirágjaim, azok bámulatosan szépek. Szinte az a szó jut eszembe, hogy "kövérek":-)), persze olyan pozitív értelemben, mint ahogy a Biblia is használja pl...:-))
És ha még hozzávesszük azt, hogy kibírtak egy nagy fagyot!
Az történt ugyanis, hogy jött egy kis bolondos meleg fuvallat, s a hóvirágok mindjárt kidugták a fejecskéjüket, tavaszt sejtve. Csakhogy, mire a bimbók kifejlődtek, a tavaszi napsugár helyett, mely nyílásra bírta volna őket, nagy fagy jött és hó. Több napig, hétig tartott a zord idő. Meg voltam győződve, hogy a virágjaim elpusztulnak, és ennek megfelelően kellőképpen el is keseredtem.
Vasárnap meg nézem őket - itthon ismét megenyhült az idő - a kezem is összecsapom, hogy hát láss csodát! Mind megvannak, élnek, virulnak. A szó szoros értelmében. Azóta is nyiladoznak, fehérkednek a fekete kis bozontos, kertnek sem nevezhető földben...:-)
Nagyon büszke vagyok rájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése