2011. március 16., szerda

Mit iS íRhAtnÉk

március tizenhárom és március tizenöt margójára? a pontosan három év margójára? talán, hogy lelkünkből szól ez a dal? talán, hogy pont ugyanolyan szép időnk volt, mint 3 évvel ezelőtt? talán, hogy az idő gyorsan telik, s mégis, mintha nem is telne? talán, hogy jó volt ujjaimat simogatva végighúzni azon a néhány betűn a kőtáblán? vagy csak egyszerűen más szavait magamban, bólogotva, elismételgetni?
A búcsúzás fájdalma jelentéktelen a viszontlátás öröméhez képest... (mert néha mindent újraélünk, ha nem is mindig akkora intenzitással)
(Charles Dickens)

és a virágok élnek, kibújnak, és virulnak.

2 megjegyzés:

Mike Adina írta...

Jó, hogy sírni nem szégyen...

Lea Mónika írta...

igen...:) >:D<